Budapest, 1968. (6. évfolyam)

3. szám március - Dr. Németh László, Dr. Rédl Károly, Vincze Oszkár írásai

a (szociális) normák igénybevétele, az elméleti lakbér annyi százalékát vesszük figyelembe. Ez lesz a számított lakbér. Ha gyermektelen házaspár vagy magános személy a lakás bérlője, a számított lakbér lesz a fizetendő lakbér. A lakás bérlőjének szociális helyzetétől függően a számított lakbérből szociális engedmény adható. Engedmény alapja lehetne a lakás bérlője által eltartott kiskorú gyermek(ek) száma; a bérlő lakásában lakó keresőképtelenek (csökkent munkaképességűek) száma. Szociális engedmény adható továbbá meghatározott szint alatti nyugdíjak esetén. (Az albérlőtartás és a területi norma túlzott igénybevétele azonban megszüntetné a kedvezményt.) Tekintettel a javasolt lakbérrendszer szociális jellegére, a családvédelmi politika továbbfejlesztésére, az engedmény — a gazdasági lehetőségek határain belül — jelentős lehetne és elérhetné a számított lakbér 40—60%-át is. A fizetendő lakbér így a számított lakbérnek a szociális engedménnyel csökkentett része lenne. A javaslat újszerűsége és szokatlan szerkezete kissé részletesebb megvilágítást igényel. Az első pillantásra bonyolultnak látszó javaslat szerkezete a következő: a) alapbér, b) használati vagy minőségi százalék, c) elméleti lakbér, d) számított lakbér, e) szociális engedmény, f) fizetendő lakbér a) Miért számítjuk az alapbért csak a lakás szobáinak alapterülete után? A lakás központja, a pihenés, a közhasznú tevékenység, a szórakozás alapvető helye a szoba. A szocialista államok többségében a lakás alapterületének 1 m2

-ére állapítjuk meg a lakbért. A Szovjetunióban csak a szobák alapterületét számítják, a lengyelek és németek a lakás hasznos alapterületét veszik figyelembe. Csehszlovákiában külön díjszabás van a szobák és külön a kiegészítő helyiségek után. Bulgáriában eddig légrrr' után számoltak, most térnek át a m2

szerinti fizetendő bérre. b) A használati (minőségi) százalék mértékét a mellékhelyiségek száma, esetleg nagysága (konyha), a felszereltség és minősége, továbbá a lakás területi (földrajzi) és a házban elfoglalt helyzete szabja meg. A mellékhelyiségek egyenként meghatározott %-ot jelentenének. A felszereltség mértékéhez kapcsolódó %-ot részletesen kell megállapítani. Bővebb magyarázatra szorul a helyzeti és kényelmi tényezők alkalmazása. Egy lakás értékét nemcsak nagysága és felszereltsége, hanem sok egyéb tényező is befolyásolja. Bizonyára egyetértenek azzal, hogy a város központjához közel fekvő lakások általában kevesebb közlekedést, könnyebb művelődési, szórakozási lehetőséget jelentenek, tehát fekvésüknél fogva értékesebbek, mint például a külvárosi lakások. Ezért célszerű lakáskörzetek kijelölése, amelyek kifejezésre juttatják a lakások helyzetéből adódó értékeltéréseket, módosítva ezzel a lakbérek nagyságát. Nem lehet egyenértékűnek tekinteni egy térre néző lakást egy szűk utca miatt sötét lakással. Másképp bírálandó el egy modern lakás, mint egy régi, elavult házban levő. Egy nedves lakás magától értetődően kevesebbet ér a napos, száraz lakásnál. Mindennek a lakbérben is jelentkeznie kell. A társbérleti viszony esetleg 30%-os csökkenéssel járhat. c) Az elméleti lakbér az alapbér és a használati illetve minőségi százalék együttes értéke, ami a műszaki adatok alapján egy-egy lakásra csaknem állandó jelleggel kiszámítható. Ha tehát a lakbérrendszer korrekcióra szorul, nincs szükség a lakbérmegállapításhoz újabb országos méretű alapszámításokra. Bérlőváltozás esetén is az elméleti lakbér szolgál a számított lakbér alapjául. d) A számított lakbér már a két alapvető tényezőt mutatja: az egyik a műszaki adatokon épülő elméleti lakbér, a másik a területi normák igénybevett százaléka. Ehhez kapcsolódik a javasolt lakbérrendszer funkcióinak többsége, ebből következnek a különböző szabályozási lehetőségek. Mi a területi norma? Van-e rá szükség? Mindaddig központi lakásgazdálkodásra van szükség, amíg lakásfelesleg nem jelentkezik — így előreláthatóan huzamosabb ideig. A helyes és biztonságos gazdálkodás megkívánja bizonyos normák kialakítását. A jelenlegi lakásnorma (két főnek egy szoba) a kiutalásokhoz adhat ugyan bizonyos támpontot, de a lakbérek megállapításához már nem elegendő. Az is természetes, hogy hiánycikkből — s a lakás az — a központi gazdálkodás nem elégítheti ki az igényeket a normát meghaladó mértékben. Ha pedig valaki a hiánycikket a normát meghaladó mértékben veszi igénybe, a többlet-igénybevételt többlet-fizetéssel kell ellensúlyoznia. Ha viszont a bérlemény a területi normák alatt van, a lakbér csökken. Ha ezt az elvet elfogadjuk, a számított lakbér fogalma önként adódik. e) A szociális engedmény szükségességét és mértékét a Kormány mindenkori gazdasági és társadalmi célkitűzései határozzák meg. f) A fizetendő lakbér az előzőkből adódóan gyorsan megállapítható. A javasolt lakbér szerkezete logikus, áttekinthető — és nem olyan bonyolult, mint az első pillanatra látszik. A javasolt lakbér alkalmas arra, hogy a lakbérek és a lakások üzemeltetési és fenntartási költségei közelebb kerüljenek egymáshoz, esetleg azonosak legyenek. A lakbér nagysága objektív adatokon nyugszik, tehát megelőzhető a visszaélés, a szubjektív megállapítás. A nagyobb mérvű normatúllépést automatikusan megfizetteti, emellett méltányos, mert a szociális szempontok érvényesítésével emberileg is megalapozott. Végül alkalmas olyan funkciók ellátására, amelyek a jelenlegi lakbér-rendszerből adódó aránytalanságok és igazságtalanságok módosítását illetve megszüntetését célozzák. Melyek az említett funkciók? A lakás értékével és minőségével összhangban a lakbér az üzemeltetési és fenntartási költségekre is tekintettel van — tehát megszüntethetné a magánlakások rezsi költsége és az állami lakások lakbére között fennálló nagyarányú különbséget. így nagyobb lenne az érdeklődés a magánlakások építése iránt, sikerülne a lakosság megtakarított pénzének jelentős részét a kevésbé fontos befektetésektől a lakásépítés felé irányítani. Ez az állami lakásigénylők számát is csökkentené. A területi normák túlzott igénybevételének a megfizettetése megindítaná az egészséges lakáscseréket. A lakbérpótlék bevezetése ugyanis nem érte el a célját. A kihasználatlan nagyobb lakások bérlői fizetik a pótdíjat, de nem költöznek kisebb lakásba. Budapesten a nagyobb lakások kb. 8—10%-a kevéssé kihasznált, szemben a kislakások túlzsúfoltságával. Az egészséges lakáscserék útján a lakásigények száma mintegy 18—20%-kal csökkenhetne. Ha a javasolt lakbérrendszer csak ennek a két funkciónak az ellátására alkalmas, már akkor is célszerű a bevezetése. De alkalmas ezen túlmenő feladatok megoldására is. Számítások bizonyítják, hogy egy-egy állami (tanácsi) lakás átlagosan 330 Ft dotációt jelent, kis- és nagylakásnál, szociális szempontból támogatásra szorulók és jó anyagi körülmények között élő lakók esetében egyaránt. Ez a jelenlegi lakbér-rendszerből automatikusan következik ugyan, de nem igazságos. Állami támogatást csak ott adjunk, ahol indokolt. Elsősorban a gyermekek után adandó — jelentős mértékű — engedményre gondolunk; de a Kormány gazdaságpolitikájának megfelelő más jogcímek is lehetnének. Ha az állami lakások üzemelését gazdaságosabbá akarjuk tenni — ez pedig egyre nehezebben kerülhető el —, a számított lakbérnek fedezni kellene a költségeket. Tekintve az állam jelenlegi nagyarányú többletköltségét, ez csak hosszabb idő alatt, fokozatosan valósítható meg. Ehhez el kell érni a jövedelmeknek a társadalmilag hasznos munka szerinti elosztását, az egyenlőbb közteherviselést. Ez többek között azt is jelentené, hogy a vásárolt áruk és szolgáltatások ára megközelítőleg fedezné a költségeket és a reális nyereséget; a dolgozók jövedelme pedig arányos lenne a munkahelyen végzett társadalmilag hasznos munkával. így a különféle költségek aránya a tényleges helyzetnek megfelelő irányba tolódna. A javasolt és más területen is alkalmazható szociális engedmény bevezetésével pedig némileg ellensúlyozni lehetne azt a sajnálatos tényt, hogy jelenleg az egy főre jutó jövedelem — a végzett munkától és képzettségtől függetlenül — a gyermekek számának növekedésével csökken. 28