Budapest, 1968. (6. évfolyam)

3. szám március - Dr. Németh László, Dr. Rédl Károly, Vincze Oszkár írásai

dése mellett mindjobban csökkent az állandó lakbérek értéke, ami együtt járt a szükséges épületjavítások elhanyagolásával. így a fővárosban csaknem egy teljes felújítási ciklus kiesett. 1945 után — még a forint bevezetése előtt — szabályozták a bérlemények forgalmát és bérét. A lakások és más helyiségek bérének meghatározásáról kiadott 8000.1946 M. E. számú rendelet intézkedései, kisebb korrekciókkal, mindmáig érvényben vannak.1 Nagy-Budapest kialakítását követően az 1954. július 1-i épület- és lakásösszeírás nyújt képet a fővárosi lakásállomány összetételéről, és a fizetett lakbérek nagyságáról. A fővároshoz csatolt települések jórészt gyengébb minőségű, többségében egyszobás lakásainak bére helyenként a korábbi pengőbéreket sem érte el. A lakásállomány 6,6%-át képező egy helyiségből álló lakások havi bére átlagosan 29, az egy szoba-konyhás lakásoké 54, a kétszobásoké 108, a háromszobásoké 184, a négy- és több szobásoké 257 forint volt. A fizetett lakbér nagyságát tekintve a lakások megoszlása a következőképpen alakult: Lakások (forintban) szám szerint százalékban 40 és kevesebb 102 437 27,5 41 —60 84 608 22,7 61—100 76 811 20,7 101—150 58 844 15,8 151—200 27 606 7,5 201 és több 21 629 5.8 Összesen 371 935 100,00 A legutóbbi vizsgálatok szerint a fővárosban a bérleti lakások 31%-ának a bére nem éri el az 50 forintot sem. 1961. január 1-től a jogos lakásigény mértékét meghaladó, az állomány 6—7%-át (kb. 24 ezer lakást) kitevő részében lakbérpótlékot fizetnek ugyan, a lakbérek mértéke ennek ellenére lényegében nem változott. Az 1963. január 1-i reprezentatív megfigyelés szerint a lakbérek havonként a következőképpen oszlottak meg: Fizetett lakbérek (forintban) szám szerint (1000) Lakások százalékban 49 és kevesebb 50—74 75—99 100—149 150—199 200 és több Összesen 128,6 85,6 64,0 77,8 38,0 27,4 30,5 20,3 15,2 18,5 9,0 6,5 421.4 100,0 A lakbérek viszonylag alacsony szintjét a lakásállomány korszerűtlensége magyarázza. Jellemző, hogy a legutóbbi népszámláláskor a lakások mintegy 45%-a félkomfortos, ill. komfort nélküli volt. Ilyen az állomány 60%-át kitevő egyszobás lakások 80%-a. 1960—66 között 72,080 lakás épült Budapesten. Hét év alatt létesült tehát az 1949 óta épült lakások 46,6%-a. Az 1960 óta épített lakások több mint 81%-a új építkezés, melynek 60%-a állami kivitelezéssel készült. Az új lakások komfortosak, felszereltségük az igényeknek megfelelő, bérük közelebb van az üzemelési és fenntartási költségekhez, mint a régi lakásoknál. A jelenlegi lakásállománynak azonban, a nagyszámú lakásleválasztás és helyreállítás miatt, csupán mintegy hatoda a Nagy-Budapest létrehozása óta épült korszerű új lakás. Ha a társbérletek csökkentése miatt szükséges volt is a nagy lakások jelentős részének megosztása, mégis kedvezőtlen, hogy amiatt az elmúlt másfél évtizedben — az igényekkel ellentétben 1. A lakbérrendelet (8000 1946. M. E. sz. r.) alapbért állapított meg, mely ,,a bérleménynek az 1939. évi szeptember 1. napján pengőértékben érvényben volt tiszta bére". Tiszta bérnek a bérlemény használatáért kikötött — külön díjak és mellékszolgálatások nélküli — bérösszeget kellett tekinteni. (Külön díjak pl. a központi fűtési és melegvízszolgáltatási, a csatornázási, a szemétfuvarozási stb. díjak; mellékszolgáltatások pl. a házfelügyelői díj, szemétpénz, kapupénz stb.) A rendelet szerint amennyiben a bérlemény 1939. szeptember 1-én nem volt bérbeadva, vagy azóta épült, továbbá, ha a bért a felek különleges okokból annak forgalmi értékénél alacsonyabban állapították meg, vagy ha a bért különböző bérleti időszakokra eltérő összegben szabták meg, akkor az illető helyen 1939.szeptember1-én a hasonló bérleményért pengőértékben általában fizetett bért kellett alapul venni. A 8000/1946 (VII. 19./M. E. sz. r. 4. §-a a lakásokért fizetendő béreket a következőképpen állapította meg: egy- és kétszobás lakás bére az alapbér 40%-a háromszobás lakás bére az alapbér 50%-a négyszobás lakás bére az alapbér 60%-a ót több szobás lakás bére az alapbér 100%-a — csökkent a három- és több szobás fővárosi lakások száma. Ezenkívül a gyakori lakásleválasztás, átalakítás folytán az igénybevett építési és lakbérbeszámítási kedvezmények a közel azonos minőségű, méretű lakások bére közti különbségeket az alapulvett 1939., illetve 1946. évi helyzettel szemben tovább torzították. A helyzet tehát mindenképpen megérett arra, hogy a lakbérproblémát felülvizsgáljuk, széles körben megvitassuk, s az aránytalanságokat csökkentsük. Nem szándékunk a lakbérek kívánatos forintösszegének behatárolása, csupán arra törekszünk, hogy a lakásállomány műszaki összetétele, minősége, a lakók indokolt lakásigénye és szociális helyzete alapján olyan viszonylag objektív mérésmódot alakítsunk ki és bocsássunk megvitatásra, amely hozzásegíthet a probléma holtpontról való elmozdításához. Nemcsak az egyes lakbérek nagyságát kell meghatározni; azok alakulásának módjára, az életszínvonalra gyakorolt hatására, a lakások fenntartásának gazdaságosságára is gondolnunk kell. Mindennek érdekében néhány alapvető követelmény érvényesítésére van szükség. Ilyen követelmény, hogy a lakbéreknek számokkal kifejezhető tényezőkre kell támaszkodniok, vagyis a lakások nagyságával arányosnak kell lenniök. Továbbá: a bér ne csak a lakás nagyságával, hanem annak használati értékével is legyen szoros kapcsolatban. (A lakás használati értékét sokféle tényező befolyásolja.) Végül, de nem utolsó sorban: a megállapított lakbéreknek fedezniök kell a lakások üzemeltetési és karbantartási költségeit. Ha valamilyen okból a lakbérekből nem fedezhető a lakások fenntartásának a költsége, a szükséges állami támogatás helyes elosztására is megfelelő alapot kell találni. A lakbérek a felsorolt követelményeken túlmenően segítsék — az egészséges lakáscsere-folyamat megindítását, — az állami támogatás helyes arányainak megállapítását, — a magánlakás-építések fokozását. A problémák megoldása számos nehézségbe ütközik. Véleményünk szerint azonban a következőkben javasolt lakbérren iszer nagy mértékben csökkentené az ellentmondásokat. A lakbérrendszert két alapvető tényezőre lenne célszerű építeni: — a lakások műszaki adataira és — egységes szociális normák használatára. Az így kialakult, csak objektív adatokon épülő rideg számokat a társadalom teherbírása, a Kormány gazdasági és családvédelmi politikája szerint emberileg motivált lakbérekké lehetne alakítani, hogy a méltányos és közteherviselést jelentő lakbérrendszer megvalósulhasson. Kiindulási pontként meg kell állapítani az egy főre jutó területi normát. Ez a szobák területére vonatkozik és Budapesten 10—12 négyzetméter lenne (Bulgáriában 12 rrr). Az egy főre jutó területi normánál a lakás állandó lakóit kell számításba venni, beleértve a bejelentett albérlőket is. A szoba területe megszorozva a négyzetméterenként megállapított egységnyi bérrel adná az alapbért, mely a továbbiakban ismertetett számítások alapja. Az alapbérhez meghatározott százalék járul a) a mellékhelyiségek száma, mérete, b) a lakások felszereltsége, c) a lakás fekvése, minősége és kényelmi előnyei alapján. A figyelembe veendő százalék mértékét eszerint befolyásolnák — mint ahogy mindig is befolyásolták — a helyzeti és kényelmi szempontok (pl. a lakás házon belüli elhelyezkedése, az épület építési ideje, korszerűsége, a lakás emeleti fekvése, utcai vagy udvari megvilágítása, egészséges volta). E tényezők együttes értéke fejezi ki a használati vagy minőségi százalékot. A használati százalékkal emelt alapbér adná az elméleti lakbért. Az elméleti lakbér tehát műszaki adatokra épülne, így állandó tényezőként kezelhető, és csak valamelyik műszaki adat változása esetén szorulna módosításra. Ezt követően a család (lakásban lakók) létszámának megfelelően kiszámítják a szociális norma szerinti igényt. Mivel ismerjük a szobák alapterületét, az egy lakásra megállapított norma alapterület-aránya határozza meg, hogy az igénybevétel hány százalékos. (Tényleges szobaterület x 100: a norma szerinti területtel.) Ahány százalékos 27