Budapest, 1968. (6. évfolyam)

3. szám március - Mesterházi Lajos: Jelentés a túlvilágról

fáradtan, megtépázottan a küzdelemben az ackosért; és a nap már le­ment, ott tornyosul fölöttük a hegy, sötéten, mogorván, súlyosan. És árnyékban, mint odaátról, csak nagyobb. Nagyobb és ijesztőbb. Az égen még látszanak pirosas szélű, apró felhők. Süt a nap a túloldalon... — Servadac! Neked adom az űrhajós könyvet is. Sandi nem felel. — Servadac! A zimóba is befizetlek. Délutániba ... — De csak úgy mondja, tudja már ő is, hogy hiába. A kis Sandi meg csak szorítja össze a konok, keskeny száját. Hall­gat. Most fogan meg benne az elhatározás: a kis Berek fiúknak adja a golyókat, mind, a sok golyót, az ackost is. Nyerje vissza tőlük Fefej, ha van képe hozzá! Skulózzon pecedli-nokedlikkal, ha skulózni akar! . . . És magában már-már fel is vidulna a gonoszul kemény, de igaz­ságos elhatározáson. De marja a szégyen, és marja az aggodalom. „Ez a nyár is csak olyan lenne?" . . . * Kész a vacsora. Mama hozza. Fehér a köténye, két szeme boga­rán meleg, barna fényt kap a kendővel letakart lámpa. Megsimítja a homlokát. — Ugye ? Ugye, mondtam . . . Felment a lázad megint... Mi baj ? Te sírsz ? Lacikám! Fáj ? — Nem, nem sírok ... — De ömlik a könny a szeméből, nyeli vissza nehezen a dagadt torkán, nyeli hasztalan. És rekedt, fáradt a hangja: — Fáj nagyon . . . „Budapesti novellák" 1955. JÁN OSY ISTVÁN Újpesti képeslap Zsongó mammutgyárak mögött mennyi kis hulló vakolatú ház itt! Orgona, jázmin, gyümölcsfák között mértani tömb tetőkön pufók kandúr mászik. Piacon dúl zöld pávafark-ifjúság: paprika, alma, tök tárja buja húsát, lomha krumpli . .. Bókló lovak közt nézik szép gömböc willendorfi-Vénusz-nénik. Megyer felé mint piros bodobácsok: ezrével piramistetős kockaházak. Udvarban spalírfa, lugas-szőlő, koca. Lám itt a tollasodó élet kacag! Itt a tél se szúny. Zúzmarás holdvarázsban, míg lengnek a szélben a lángpamacsok: összebújó párok didergés-parázsban. Dorombolnak nekik a jégcsapok. 2. (Berda hiánya) Déltájban, ha kifutok a piacra, mert valakivel beszélgetni vágyom, csak nézek a paprika-, alma-kupacra: zimankós ködsipkába borít hiányod. A szobrász, kinél hűssöltél a pincében, most megfaragta: ott ülsz a padon, — boszorkavarázslat! — mintha élnél éppen: feltámasztott magának! Hiányodon szomorkodnak a megcsúfolt lovacskák, kóbor kutyák, orcátlan verebek. Bánatosan emelik a borocskát a barátok is — borongós merevek. Keresik kamasz-kedvességedet. 1751-ben Mária Terézia meglátogatja Budát és Pestet. Tiszteletére nevezik el mai VI. kerületün­ket Terézia városrésznek. Egykori írás mondja: „Früher schon hat die Anlage der Theresienstadt begonnen, nun erhielt sie zu Ehren der Königin den Nahmen." Mikor 1777-ben templomot építenek, a Teréz elnevezést megerősítik azzal, hogy a sok szent közül szt. Teréz nevét adja Schmol az épülő templomnak. Terézvárosról először megsárgult periratok beszél­nek. A Nyulak Szigetén élő apácák — akiknek a tulajdonában volt a mai VI. kerület legnagyobb része — hosszú évekig pereskednek a várossal és a pestiekkel: Kié legyen, kit illet ez a nem túlsá­gosan jó termőtalajú, „településre teljesen alkal­matlan," de kiterjedésében hatalmas terület?! A bírósági és telekkönyvi tárgyalások írásai az évek folyamán már több kilót nyomnak, míg végül el­dől a vita: győznek a pesti polgárok, és lassan meg­vásárolják és elfoglalják a városrészt. Természete­sen a mai Városliget — ez az erdős, vizes, bokros terület — továbbra is Mátyás király vadaskertje marad. 1514-ben Dózsa seregei Rákosmezőn táboroznak, a mai VI — VIII — IX—X. kerület helyén, és innen indulnak Cegléd felé. A gyászos mohácsi vész előtt II. Lajos is erre a területre hívja harcosait. Aztán jönnek a törökök. Ekkor csak Budán épít­keztek, Pest szinte teljesen elpusztul. Bocatius János kassai polgármester, aki 1605-ben járt Pes­ten, írja a következőket: „Ó szegény Pest, melyet inkább pestisnek lehetne nevezni. Ott nincs egy ép ház, mindnyájan a földig lerombolva. A kevés lakó is söpredék, a nép alja." Ha nem is teljesen 16

Next

/
Thumbnails
Contents