Budapest, 1968. (6. évfolyam)

3. szám március - Mesterházi Lajos: Jelentés a túlvilágról

A Nagykörút a század elején (MTI archívumából Klösz Gy. felvétele) Terézváros így volt, de egy biztos: az akkori Pestről megmaradt jegyzetek igen siralmas képet nyújtanak. 1696-ban összeírást rendel el a pozsonyi Kongregáció, és ebből derül ki, hogy 218 ház állt a Duna bal partján. Pest lényegében a mai „belváros" területén létezik csak, magas fallal körülvéve; külvárosa egészen a XVIII. sz. végéig nincs. A bekerített részt félkör alakban veszik körül szántók, legelők és műveletlen területek. A bekerített városban lassan nem fér el a lakosság, s 1730-ban új házhelyeket osztanak ki, először a mai Horvátn Mihály tér környékén. Az új területet Lerchendfelnek nevezik. 1733-ban már 91 új ház áll itt! A jobb földek a város tulajdonában maradnak, ahol kerteket létesítenek, egészen a mai Kőbányáig. A kertekben általában szőlőt telepítenek. Még ebben az évben kidobolják, hogy mindenki köteles teiekkönyveztetni, mert ha nem: „ló, ökör, szamár törvény ellen vétő polgár tulajdonában nem maradhat." Benépesül a VI. kerület, először a mai Lenin krt.j Majakovszkij utca, Bajcsy-Zsilinszky úttal határolt részek. A Városliget felé eső területet településre továbbra is alkalmatlannak tartják, mert homokos árterület. A benépesült területen a Választott Tanács meg akarja akadályozni, hogy házhelyeket adianak ki. A régi iratokból kiderül, hogy erre az intézkedésre azért volt szükség, mert igen sok zsellér telepedett le, „s ezek ellen való védekezésre a város nem tud kellő őrséget biztosítani." A polgárság érvel az intézkedés ellen, mert úgy gondolkodnak, hogy a kivetett adó több ház között jobban eloszlik, és ha sok zsellér telepszik le, olcsóbb lesz a munkaerő is. 1718-ban a telekkönyvek már 42 házat tartanak nyilván a Holló és Majakovszkij utca környékén. Utcákról még nem lehet beszélni, mindenki tetszés szerinti helyre építi házát; így csak összekötő és dűlőutak vannak a majorságok, kertek és szántóföldek között, amelyeken a gabona- és állatszállítmányok bejuthatnak a „nagy pesti piacra." A Rákóczi út és a Kazinczi utca találkozásánál vámbódé áll, az Akácfa és a Hársfa utca környékén kertek és szántóföldek terülnek el. Az akkor keletkezett utcanevek is ezt a jelleget tükrözik. A Dob és a Majakovszkij utca Ober Mitter Garten nevet viselték. A Paulai Ede utcától a Nyár utcáig terjedő dűlőút menti rész a Mayer Hof passen nevet viseli. Megnyílik az első fogadó, ami az „Angol királyhoz" nevet viseli, és ettől kezdve ez a dűlőút a Király utca lesz. A legtöbb utca még zsákutca, de a fejlődés további építkezéseket követel. A Vác, Hatvan és Kecskemét felé vezető utak mentén újabb és újabb házak épülnek. Lassan szétfeszítődik a városfal, s a XVIII. század első felében híressé vált pesti országos vásárokra már nemcsak hazai, de külföldi céhek is eljuttatják áruikat. A századvégi kontinentális zárlat, amit Napóleon rendel el, lendületet ad a kereskedelemnek, és a háborús konjunktúra ugrásszerű fejlődést idéz elő. Több vendégfogadó nyílik a VI. kerületben; Jobst János „Vademberhez" címzett vendéglője országszerte híres, amiről az utca a Wild Gasse nevet kapja, ez a mai Síp utca. 1837-ben a kerület a Váci úttól a Kerepesi temetőig terjed. A telekkönyvi adatok szerint 38 utcájában 1411 ház áll — zsúfolt, sötét házak a szűk utcákban. 1850-ben készül a kerületről az első térkép. A mai Rákóczi út, Tanács körút, Bajcsy-Zsilinszky út, Váci út a kerület-határ. A Nyugati pu. területén a szerviták téglaégetője füstölög éjjel-nappal. Később itt épül fel az osztrák-magyar indóház. A Szegfű és a Rózsa Ferenc utca környékén Musely mester csodálatos virágkertészete virágzik, a korabeli lapok tudósítása szerint minden nagy és valamirevaló mulatságra innen szállították a virágokat. Mint érdekességet megemlítjük, hogy Kisfaludy Károly a Hajós utcában lakott, s a közelében levő Schwartz Adler Gasse-ban volt az Auróra kör. A XYTII. század végén az új gazdasági és politikai feltételek jelentős fejlődést eredményeztek. A belvárost övező városfalak lebontása után lassan kiépül a belső körút. A volt városfalakkal párhuzamosan, „vízszintes" irányban terjeszkedik a város, míg a másik oldalon a Duna vonalával párhuzamosan, „függőlegesen" épülnek az utcák. A XVIII. század végéig Pest és Buda lakosságát a papság és a nemesség vékony rétege mellett céhbeli iparosok, kereskedők, mesterlegények, inasok, szőlőkapálással, szolgai és fuvaros munkával foglalkozó zsellérek alkották. A feudalizmus fokozódó válsága a XIX. századra új társadalmi rétegeket hoz létre: megjelennek a nagytőkések, nagybirtokosok, kereskedelmi és ipari vállalkozók, s elkezdődik a munkások vidékről való áramlása. A 48-as szabadságharc után a császári önkényuralom a kerület fejlődését is megakasztja. Bár 1855-ben a nagy tekintetű magisztrátus telket vá-77