Budapest, 1967. (5. évfolyam)

2. szám február - Szabolcsi Gábor: Emberek, nem gépek III.

senyt hirdet a brigádok számára, a munkásakadémiákat, a politikai oktatást szervezi. * Nem tehetek róla, eszembe jut, nem is először, a pesti szállóigévé lett Rajkin-paródia mottója: „Van valami, de nem az igazi." Pedig sokféle színt, sokféle ötletet, az emberi melegség és a közösségvágy gazdag sugárzásait láttam, éreztem, tapasztaltam azokban, akikkel a szocialista brigádok ügyeiről beszélgettem. De minden beszélgetésnek kritikus, ha nem vádló felhangja volt: „A termelési feladatokon túl — teszünk valamit, de úgy érezzük, hogy nem eleget." Az egyik szakszervezeti titkár azt mondta: „Úgy látom, nem törődünk ezzel a mozgalommal úgy, ahogy lehetne. Anyagilag is tartózkodóak vagyunk. Nem értem például, hogy egy kiválóan dolgozó szocialista brigádot miért nem lehet, mint brigádot jutalmazni?" Brigádtagok sokszor visszatérő véleménye: „Igaz, együtt dolgozunk, s amíg a közös munka érdeke összefog bennünket, addig nincs is baj, de azután — bizony, sok a döccenő." * Minden lehetőség közül, amit az élet az emberformálásra, a „felnőttnevelésre", a szocialista nemzeti tudat kimunkálására elénk tálal, ez a mozgalom az, ahol a legközvetlenebbül érhetünk el az egyénig, s nem csupán hathatunk rá, hanem vitatkozhatunk vele; ez az a mozgalom, amelyhez teljes emberi érdekükkel kapcsolódnak. „Érdekeimből megértettél" — szólt megtaláltnak vélt szerelméhez, társához a költő. Ez a magas izzású, a megértett embert a megértő emberrel összekötő kapcsolat létrejöhet spontán barátságokban, véletlenül, ám a szocialista brigádmozgalom tudatosan fejlesztő műhelye lehetne ennek a kapcsolatnak. * Meghökkentő volt hallani: „a barátkozgatás már nem cél." Közösség barátságok nélkül? Embertformáló mozgalom az egyének közötti legszemélyesebb kapcsolódás nélkül? Ez leheteüen. Az is igaz, hogy egy mozgalomban éppen ezt lehet a legkevésbé lemérni s „értékelni". Az is igaz: ez a kapcsolat a legkevésbé szervezhető, csak az alkalmak szervezhetők, amelyekben kialakulhat. Az is igaz, hogy majdnem lehetetlen az alkalmat szervezni, ha egy üzem munkásai egy megye területének megfelelő országrészből verbuválódnak. Ehhez olyan lakáspolitika kellene, mely egy-egy gyár társadalmi hátterét tartósan biztosítaná, de ennek a mozgalomnak kellene követelően kiállnia, hogy lakásépítési terveink és lakáselosztó módszerünk „szinkronban" legyenek termelési és tudatformáló terveink célkitűzéseivel. Igaz, hogy rengeteg a bejáró, de ennek a mozgalomnak kellene követelnie, hogy az Utasellátó a munkásvonatokon a talponállóknál is gonoszabb körülmények között ne bonyolítson le olyan tervteljesítő forgalmat, mint manapság. Sok ilyen „igaz" volna sorolható, amit azonnal másképpen csinálnánk, ha valóban tudnánk, hogy milyen lehetőségeket hoztunk létre a szocialista brigádokban, s ha jobban bántana a lelkiismeret, hogy ezeket a lehetőségeket nem ismertük fel eléggé. „Végezd el a munkát, amit a borítékért kénytelen vagy elvégezni, s aztán ne törődj semmi mással" — ez az anarchikusságában valami hetyke önállóságot, magabiztosságot s szabadságot ígérő magatartás sokak előtt vonzó még. A szocialista brigádmozgalom termelési versenynek indult, s első nagy sikereinek oka az volt, hogy hadat üzent ennek a lélektelen, sivár, tartalmatlan életformának. Matejka György elvtárs a Ruggyantaárugyárban — állami díjas, az ország első szocialista brigád-vezetője — legalábbis így látja. — Fleinte mi is a munkára fektettük a fősül yi. Irt a szakmunkás kevés volt, elterveztem, üOgy több gépen fogok dolgozni. 31 éve vagyok a gyárban, több munkában szakmunkás vagyok. Néhány szaktársammal elhatároztuk, hogy ők is megtanulnak több szakmát, a marógépet, esztergagépet, köszörű-, síkcsiszoló-gépet kezelni. Segítettem nekik a betanulásban, s elhatároztuk, hogy szocialista brigádot alakítunk, mert a több gép kezelését egy személynek szocialista brigádon belül lehet megoldania. Mikor nekiláttunk a munkának, már szocialista brigádban, láttuk, hogy többet kell tudnunk, szakmai továbbképzést vállaltunk. Azóta, 59 áprilisa óta, minden hónapban van szakmai továbbképzési napunk, mérnököktől tanulunk rajzolvasást, s ami kell. Aztán mindenki beiratkozott a könyvtárba, eredetileg a nyolcból ketten voltunk, akik rendszeresen olvastunk. Közösen mentünk városnéző sétákra, kirándulásokra, később kezdtük szervezni a színházlátogatást. Három-négy évig alkalomszerűen egy-egy előadásra mentünk, aztán megváltottuk az operabérletet. Ez nem ment úgy, ahogy vártuk. — Mi 20—30 éve együtt dolgozunk, a legfiatalabb is itt van 10 éve. A családok is ismerik egymást, jóban vannak. 14 tagú most a brigád, hatan vagyunk párttagok, hármat a brigád ajánlására vettek fel. Mi egyívású emberek vagyunk, a mi brigádunk egy család. Egyformán gondolkodó emberek közössége. — Minden brigád ilyen a gyárban ? — Nem. Sok brigádban vannak olyanok, akik az utóbbi években jöttek el a mezőgazdaságból. Már gyárban dolgoznak, de ezzel még nem kaptak osztályöntudatot. A fiataloknak is nehéz átadni azt az élményanyagot, amit mi hoztunk magunkkal, s ami bennünket összeköt. Nekünk nehéz évek adták meg ezt az osztályöntudatot, most más idők vannak, s éppen ez a legnagyobb gondunk, hogyan alakíthatjuk ki ezt ebben a most születő, formálódó munkásosztályban ? * Az NDK-ban 1959—60-ban a nálunk látottnál is viharosabban, látványosabban fejlődött a miénkhez hasonló brigádmozgalom, s ezt a fejlődést a kulturális formák kialakulásának sora kísérte. Ennek a viharos mozgásnak az volt a célja, hogy az új módon szervezett munkaverseny közösségformáló hatását állandó, sokoldalú kulturális hatás egészítse ki. A színjátszó mozgalom, a népi hagyományok gyűjtése, a táncmozgalom a brigádmozgalom szerves része lett, szinte ritmust váltott az egész népművelés, hogy a szocialista brigádok kereteit változatos, sokszínű, az egyéni ízléshez, tájjelleghez, a speciális viszonyokhoz alakuló kulturális tartalommal töltse ki. Egyik legérdekesebb vállalkozásuk a „Komm und schreib mit" mozgalom lett, mely szinte összefogta az egész kulturális munkát. E mozgalom alapja a brigádnaplókkal szemben emelt igény: a brigádnapló nem egyszerűen eseményrögzítő napló, hanem a munkásosztály egy részének mai története. Ez a történet a forradalmi múltból ered, s úgy rögzíti a jelent. Szemléleti, gondolati, világnézeti igény ez, műveltségi követelményeket támaszt, hagyománymegőrzést és tradícióteremtést követel. Nem a forma az, ami megkapó, hanem a tudatos, meggondolt tartalmi törekvés. Ezért kapcsolódhatott a brigádnapló megírásához — ami egyszerű feladat — az olvasómozgalomtól kezdve a politikai iskolákig minden művelődési tevékenység, s ezért lettek a brigádok a népművelés sejtjei. A termelőmunka állandó, következetes, naponta visszatérő közösségformáló ereje mellé a világnézeti hatásnak ezt a távlatban is állandó jellegét, a tartós kötelezettség vállalása révén, nálunk még nem sikerült biztosítani. A kulturális „vállalások" közt sok a jellegtelen. (Megnézünk 2 színdarabot; s nem egy brigádnaplóban olvasható a Csárdáskirálynő s a Leányvásár, mint a vállalás teljesítése). Sok csak passzív részvételt követel (TIT sorozatokon, munkásakadémiákon való részvétel). Vagy az egyéni művelődés különböző fajtáit kapcsolják a brigádmunkához, úgy, hogy azok közösségi jellege csekély. (Iskolai tanulás, szemináriumokon való részvétel, stb.) Közös gond, közös alkotás, közös megismerés nem születhet ezekből a vállalásokból. A kampányfeladatokban való részvétel sem azt az eredményt segíti elérni, amit a brigádmozgalom maga elé tűzött. * Az „Irányelvek a népművelés 5 éves tervezetéhez" a szocialista brigádokról a következőket tartalmazza: „A szocialista brigádok tagjainak művelődését, mint a munkásosztály egészére kiható fontos mozgalmat kell tekinteni. 1965-ben 35 000 brigád (370 000 taggal) küzdött a szocialista címért. (Ebből 1500 brigád az állami gazdaságokban és mintegy további 2000 a termelőszövetkezetekben dolgozik.) Szocialista vállalásaik között nagy helyet foglalnak el a művelődésre vonatkozó kötelezettségek, különösen hatékonyak a rendszeres tanulásra, olvasásra, a szakmai képzésre tett vállalások. Egy részüknél — a sokoldalú tanácsadás ellenére is — sok a formális elem, megvalósításuk ellenőrzése kevés hangsúlyt kap. A jövő években, elsősorban az üzemekben dolgozó szervezetek — igénybevéve a különböző művelődési intézmények segítségét — úgy befolyásolják a kulturális vállalásokat, hogy a brigád közös nevelési céljai mellett jobban vegyék figyelembe az egyes tagok érdeklődését, műveltségi színvonalát. Fontos szempont legyen, hogy a művelődésen keresztül is tudatosodjék a munka és a művelődés szoros kölcsönhatása. A kutatási programban, a népművelési káderképzésben foglalkozzanak a szocialista brigádmozgalom ideo-22