Budapest, 1967. (5. évfolyam)

2. szám február - Dr. Bárány László: Buda és Pest villongásai

A„békés egymás mellett élés" nem mai találmány. Minden jó szomszéd békésen éldegélt a béke éveiben a régmúlt időkben is. Ha azonban beborult felettük az égbolt, míg a vihar el nem vonult, a jószomszédi viszonyt ellenségeskedés váltotta fel. A volt szomszédok ugyanis igyekeztek a maguk érdekeit érvényre juttatni. így volt ez Buda és Pest esetében is, amikor Napóleon hadai 1809-ben betörtek az országba. Az első három „nemesi felkelés" megalakult, s szétoszlott anélkül, hogy a harcmezőn „bevetésre" sor került volna. A helyzet az 1809. esztendőben vált súlyossá. A híres „győri vitézség" után Napóleon száguldói az egész Dunántúlra rászabadultak és büntetlenül zsaroltak és fosztogattak. Akiknek félteni valójuk volt és akik tehették, azok a Dunántúlról Budára menekültek, mert egy nagyobb város falai között háborús időkben a menekültek személyi biztonságérzete rendszerint megnövekszik. Buda városának akkoriban húszezer, Pestnek pedig hozzávetőleg huszonhatezer polgári lakosa volt. Buda város tanácsa azon volt, hogy a menekültekkel alaposan megszaporodott lakói részére — egy esetleg bekövetkező megszállás esetére is — biztosítsa a legszükségesebb táplálékot: a húst és a kenyeret. A város helyzetét súlyosbította az is, hogy a béketárgyalások elhúzódása esetén számolni kellett azzal, hogy az országba menekült királyné, a kíséretében levő királyi udvartartással és a birodalom vele menekült hatalmas hivatalnok seregével, a telet Budán tölti. Buda város tanácsát és a pesti városi tanácsot is Boráros János tanácstag, a megyét pedig Kovasótzy főszolgabíró képviselte azon a tárgyaláson, melyet a kiküldöttek a mészárosok céhének megbízottaival folytattak a két város téli hússzükségletének biztosításáról. Boráros János tanácstag a mészárosok céhének komisszáriusa is volt: személy szerint jól ismerte mindkét város mészárosait. A mészárosok azonban mindjárt a tárgyalás legelején kijelentették, hogy nem tudnak gondoskodni a két város téli hússzükségletéről. Budának ezekben a menekültekkel zsúfolt időkben egyetlen napon 280 darab vágómarhára volt szüksége — míg Pest egész heti hússzükséglete 500 darab. A közönséges ökör párja: 5—600 forint. A meddő tehén ára: 200—250 forint. Az állatok beszerzéséhez és tartásához olyan tőke kellene, amivel — mint mondották — ők nem rendelkeznek. Kovasótzy főbíró igyekezett megértetni velük: ha a mészárosok biztosítják a hússzükségletet, a megyegyűlés a húsárakat felemeli. A mészárosok kijelentették, hogy ők reális üzletemberek, akik ígéretekkel nem tudnak kalkulálni. Emelje fel előbb a megye a húsárakat ! A budai mészárosok még harciasabbak voltak. Azt állították, hogy készletük mindöszsze 327 vágó-ökör és 230 juh. Holmi pusztákon volt ugyan még 691 ökrük és 1020 juhuk, de ebből az állományból már sokat le kellett vágniuk. Ha a hús fontját 30 krajcárra engedik is felemelni, mesterségükkel akkor is fel kell hagyniuk. A bécsiekkel ők konkurrálni nem képesek, mert ugyanott, ugyanannyiért veszik a felvidéki marhát, mint ők. A bécsi mészárosok többletköltsége csak annyi, hogy az állatoknak Bécsbe való felhajtásáért nyáron 5, télen 14 forintokat fizetnek. Biztosítsák részükre a felvidéken a mostani felvásárlási árakat, és emelje fel a megyegyűlés a húsárakat — akkor a téli húsellátásban nem lesznek zavarok! Az insurrectionális ügyek intézését végző Bizottság a marhahús fontját 7-ről 15-re, a faggyúét 15-ről 30-ra, a faggyúgyertya árát 22 és fél krajcárról 45 krajcárra emelte és ezzel lezárta a kérdést... * Amikor 1809-ben, a szerencsétlenül végződött győri csata után, a franciák Győr várát is elfoglalták, megkezdődtek a béketárgyalások és a hadműveletekben szünet állt be. A béketárgyalásokról kiszivárgott az a szomorú hír, hogy a franciák feltételei elfogadhatatlanok. Ezért a Bizottság számolt azzal a legrosszabb eshetőséggel, hogy a tárgyalás egy nap megszakadhat és folytatódik az ellenségeskedés. Utasította tehát szolgabíráit: kutassák fel a gabonakészleteket és foglalják le a megye lakosai részére. Ha az árra nézve nem tudnának megegyezni a tulajdonosokkal, vegyék a gabonaár három hónapra viszszamenőleg alapul vett árának középarányosát. Somogyi főbíró egy hajón talált 2000 budai mérő búzát. Meg is vette, mérőjét 16 forint 30 krajcáros egységáron. Halász főbíró 1022 zsák zabot és 200 hordó lisztet vett át Tétényben és vontatta fel hajón Budára, az Élet es Házba. Ezeket az Életes Házaknak nevezett birodalmi élelmi raktárakat 1741 után állíttatta fel szerte az országban a birodalmi érdek. Bevallottan azért, hogy ezekből a raktárakból élelmezzék az országban nyilván rendészeti célból fel-le meneteltetett sorkatonaságot — de valójában azért, hogy a jobbágysággal és parasztsággal fuvaroztassák egyik raktárból a másikig a gabonát, míg Ausztriába nem érkezik. Most kivételesen a dunántúli raktárak gabonája kelet felé, Budára, és esetleg onnan még távolabbra vette útját. A gabona is menekült a franciák elől! Somogyi, a megyének Budára küldött bizalmi embere egyre-másra foglalta le a pestiek és a Pest megyeiek részére a budai parton horgonyzó hajók gabonarakományát. Buda város tanácsa nem nézte jó szemmel ezt a nagy ügybuzgalmat. Türelmesen megvárta, míg Somogyi egy nagyobb rakományt Budán megőröltet — s amikor a lisztet átszállította volna Pestre, a budai tanács közbelépett és lefoglalta a lisztet. Nem engedte átszállíttatni Pestre! Ezzel felborult a két város békés egymásmelle« élése. A hírre az erélyes Kovasótzy átsietett Pestről Budára. Egyebet azonban nem tehetett, minthogy megállapította: Buda város tanácsa Somogyi lisztjét nemcsak lefoglalta, de már ki is osztotta a budai szűkölködők között. A Bizottság, nem tehetvén ebben az ügyben egyebet, dühös átiratban mordult Buda város tanácsára: „... ha hasonló hatalmaskodásoknak megviszontagoltatására talál majd vetemedni, annak következései Buda várossára nézve sokkal súlyossabbak fognak lenni!" Buda város tanácsát azonban nem ijesztette el a „megviszontagoltatással" való fenyegetés, mert Somogyi újabb jelentése mp arról szól, hogy Buda megint lefoglalt és el is adott hét hajórakomány búzát, melyet Vas vármegye vett meg és tartott fenn a maga részére. * Az országnak nincs felelős kormánya, de azért nincs hiányában annak a bölcsességnek, mely az állam kormányzásához szüksé-19 Buda és Pest villongásai a napóleoni háború idején Dr. Bárány László