Budapest, 1967. (5. évfolyam)

12. szám december - Békés István: Szegény ember gazdag városban III.

Perlaska Domokos: Az ötödik pesti lövölde ünnepélyes alapkő letétele. Színezett rézmetszet, 1840 A pesti polgári céllövöldékről Aki a zsúfolt Majakovszkij, egykori Király utcán végigsétál, azt a tágas, platánokkal beültetett Lövölde tér fogadja. De honnan is ered ez a név? Hol a lövölde? A tér délkeleti sarkán állt 1890-ig, amikoris lebontották, és emléke a köztudatban erre az elnevezésre zsugorodott. Az érdeklődő azonban a Kiscelli Múzeum gyűjteményében emlékét idéző kedves tárgyakra — ábrázolásokra, céltáblákra, lődíjakra bukkanhat. A céllövöldékben régen a város védelmére gyakorlatoztak. Pest város tanácsa 1701-ben elrendeli, hogy a céhtagok, egy-egy mester vezetésével, vasár- és ünnepnapok délelőttjén eljárjanak — az akkor a Hatvani kapu déli oldalán, a városfal mentén álló — céllövöldébe; aki az első, május 20-ra hirdetett lőgyakorlattól távolmarad, 6 tallér bírságot fizessen. A XVIII. század közepén, a fabarakk helyén, időálló, kőépületet emeltek. A „célos társaság" vidám mulatságokat, versenyeket rendező, polgári társulattá alakult, a lövészet sporttá és kedvteléssé szelídült. Ecionsági okokból a lőházat kirekesztették a városból, és még azon túl is kieső, csendes részekre telepítették. így Pest növekedésével a lövölde kijjebb és kijjebb szorult. 1786-ban, a városfal mentén, a mai Dimitrov tér és Királyi Pál utca (a múlt század végéig Lövész utca) közti telken építkeztek. Az itt volt pestistemető miatt csak felületesen alapoztak, és a lövölde 20 esztendő után megroggyant. így adódott alkalom, hogy a céllövészek igazán pompás otthont teremtsenek maguknak, és fölépítsék ugyanazon a területen az egyik legszebb, kora klasszicista pesti épületet. Ezt Hild József ötlete nyomán Zambelli András tervezte, irányításával a lőház félig el is készült, de halála miatt a munkát végül is Kasselik Ferenc fejezte be. Ünnepélyes megnyitása 1824. július 4-én volt. A megnyitás hivatalos részét nagy verseny követte, majd 300 terítékes vacsora, díszkivilágítás és bál volt hajnalig. E verseny emléke, a „legjobb lövés dija" nagyon szép, Szentpéteri József, a kor legkiválóbb pesti ötvösekészítette: férfitenyér nagyságú, finoman trébelt, ezüst plakett. Felirata szerint a biztos kezű lövész, aki elnyerte: br. Orczy László volt. A plakett a lövölde főhomlokzatát mutatja: középen négy dóroszlopos, nyitott előtér — e mögött volt a ,.társalgási terem" — az oszlopokon gazdagon díszített párkány és domborműves timpanon nyugszik. Ehhez az előreugró középrészhez csatlakozik az udvart övező, könnyed, oszlopsoros folyosó. A céltáblák a kertben, az épület mögött voltak. A szurkoló közönség a „társalgási terem" kertre nyíló erkélyéről veszély nélkül, kényelmesen figyelhette a vetélkedést. Az udvart vasrács zárta le, az előtérben szökőkút csobogott, és az sgész területet körülfogó kőkerítésen diadalívhez hasonló, három nyílásos, a pesti címerrel díszített kapu vezetett át. Ezt a lövöldét az 1838-as pesti árvíz elpusztította. Az új lövölde került gondolati sétánk kiinduló pontjára, a mai Lövölde térre. A lövészek és a közönség annyira szerette és kényelmesnek találta az árvízben elpusztult lőházat, hogy egész csekély változtatással újból felépítették Zitterbarth Mátyás építész vezetésével. A kerti főbejáratnál is a régi Zambelli-féle tervhez igazodtak. Alt Rudolf művészi litográfián örökítette meg az impozáns kaput. Képén a hangulatos előtérben úrlovasok és sétáló hölgyek haladnak a lövölde sarkáról nyíló Városligeti — a mai Gorkij — fasor felé. A kapu oromzatára itt is a pesti címer került, természetesen időszerű felirattal, és 1840-es évszámmal. Ez évben, július 9-én ,,a polgári lövész testület s egyenruhás polgárság teljes ünnepélyű örömtisztelgései közt" helyezte el az alapkövet József nádor, „ki Pest szépíttetését egyikének nézi fő gondjai közül" — így szól a Jelenkor című hírlap rövid tudósítása. Szerencsére a szemtanú, Perlaska Domokos mozgalmas rézmetszete is megőrizte számunkra az eseményt. József nádor minden esztendőben megjelent a céllövészek ünnepélyén. Ujházy Ferenc festőművész visszaemlékezéseiben így írja le a nádor 1846. évi látogatását: „Az udvari kocsi megállott a lövölde vasrácsozata előtt, az áldott emlékű főherceg lassan szállott le róla, bokáig érő, sötétkék kaputrokk volt rajta, lapos, sárga rézgombokkal, fején cilinder, nyakán magas, kemény kravátlit viselt. Csontfogantyúján fekvő oroszlánt ábrázoló nádpálcájára támaszkodva csendesen lépdegélt be az előkertbe, hol a polgárok már sorfalat állottak, s hol a lövészek hatalmas ..élien" kiáltással fogadták. Amint be-Szentpéteri József: A negyedik pesti lövölde. Ezüst, 1824 42