Budapest, 1967. (5. évfolyam)

12. szám december - J. Katus: Az élet Amszterdamban

jobbra pedig a prostitúció utcái. Hány kínai lakik a Binnenbantammerstraatban, talán senki sem tud­ja. Sokan jönnek-mennek a hajókkal — Amszter­dam fontos tengeri kikötő még ma is —, mások mint szakácsok vagy pincérek dolgoznak a számta­lan kínai étteremben. Ha süt a nap, látni, milyen sok öreg lakik a magas, szűk házakban az éttermek fölött: töpörödött kis emberkék ülnek ki a napra melegedni. Néha-néha egy jellegzetes fekete autó áll meg valamelyik ház előtt: valaki, aki egy életen át arról álmodott, hogy visszatér az ősök földjére, nem valósíthatja meg ál­mát. Az élők álmodnak tovább: a Kínai Népköztár­saság ünnepén sárgacsillagos vörös zászlókat len­get az amszterdami szél. Vörös negyednek hívják az óváros ama részét, amit csak egy gracht választ el a kínai negyedtől. Nem a politikájáról kapta ezt a nevet, hanem a lám­páiról. Az utazási irodák prospektusai hallgatnak róla. mégis sok turista megtalálja. Innen nem messze áll az ősöreg ház: Rembrandt háza. A név magáért beszél, épp úgy mint Anna Franké. Anna Frank nem ezen a környéken lakott, mégis — ha a Rembrandt ház felé igyekszik az em­ber — egyszercsak összeszorul a szíve. A volt zsidó­negyeden át vezet az út. Innen hurcolták el a né­metek az amszterdamiak tízezreit a haláltáborok­ba. Gyógyíthatatlan sebet ütöttek a városon, amely annak idején befogadta a hontalanokat és magába olvasztotta őket. Számtalan jiddis szót használ ma is az amszterdami nyelv, ezek is azokra emlékez­tetnek, akik már nincsenek. Az Anna Frank Ház is — ma az antifasiszta fiatalok találkozóhelye — a múltra emlékeztet. A köpcös, fölgyűrt-ujjú férfit ábrázoló dokkmunkás-szobor a Jonas Daniel Meijer téren azoknak az amszterdami dokkmunkásoknak állít emléket, akik sztrájkkal tiltakoztak a németek zsidóirtási tervei ellen. Sajnos, a sztrájk gyönge fegyver volt, nem tudta elejét venni annak, ami tör­tént. De Hollandia és Amszterdam más fegyverek­kel is részt vett az ellenállásban. És amikor megjött a béke, Amszterdam címeréhez — kitüntetésként — egy szalagot fűztek, amelyen három szó olvasha­tó: „Heldhaftig, Vastberaden, Barmhart'g", vagyis „Hősies, Elszánt, Irgalmas". Költözik Amszterdam „Tangója" „Telekije" a külsőbb területekre Talán tengerész volt vagy dokkmunkás, ki tudja ? Öntudatról és küzdelmes életről tanúskodik ennek az amszterdami férfinak az arca, aki a Jordaan nevű munkásnegyed lakója Zimankós ősz odakint, a gr achtot szegélyező jellegzetes raktárházaknál, idebent jóleső meleg. A cica stratégiailag kitűnő helyet választott: mindkét világot szemmel tudja tartani

Next

/
Thumbnails
Contents