Budapest, 1967. (5. évfolyam)

12. szám december - Czagány István: Budavára középkori társadalma III.

AZ ILLETÉKESEK VÁLASZOLNAK interpellációs kérdéseinkre Kérdés: Az utóbbi időben egyre inkább hozzátartozik a nagyvárosi élet problémáihoz a határtalan gyógyszerfogyasztás. Főleg a doppingoló és a nyugtatószerekből fogy hihetetlen mennyiség Mi a véleménye erről az ügyben illetékes Fővárosi Tanács Egészségügyi Osztályának, és milyen tervei vagy javaslatai vannak ennek az ártalmas gyakorlatnak a megszüntetésére? Válasz: Statisztikai adatok alapján szembetűnövé vált, hogy évről évre rohamos mértékben fokozódik a gyógyszerfogyasztás. Sajnálatos tény. hogy a körzeti és a rendelőintézeti szakorvosok vényírása is elég gyakran csupán .1 beteg által kívánt gyógyszerek felírására szorítkozik. Magam is tapasztaltam, hogy egy-egy „betegnek" valóságos gyógyszergyűjteménye van. A legutóbb ilyen megduzzadt „házipatika" átvizsgálására kértek fel, mert már feledésbe ment, hogy melyik gyógyszer mire való. A gyűjteményben sok évvel ezelőtt lejárt határidejű, nehezen beszerezhető külföldi és hazai specialitások tömkelegét találtam. Sok olyan gyógyszer is volt a többi között, amelyek helytelen alkalmazása halálos mérgezést okoz. A hasznavehetetlenné vált gyógyszerraktár hozzávetőleges értéke meghaisdta a tízezer forintot. A selejtezéssel ez mind a szemétbe került. A felesleges gyógyszertárolás nemcsak hazai mánia, mert éppen a minap olvastam, hogy egy angliai kórház felkérte a körzetéhez tartozó betegeket, szolgáltassák be otthon felhalmozott felesleges gyógyszereiket. A felszólításra 43 500 különböző gyógyszert adtak át a hartlepooli kórháznak. Az egyik beteg 576 fájdalomcsillapítót, egy másik 200 db altatót küldött be. Annyi bizonyos, hogy magasszínvonalú betegellátás nem képzelhető el hatásos gyógyszerek nélkül. Az orvostudománynak az utóbbi évtizedekben észlelt rohamléptű fejlődése mellett a hatásosnak mutatkozó gyógyszerek termelése is csillagászati méreteket öltött világszerte. Sőt, a gyógyszerek változatainak szaporodása olyan gyorsiramú volt, hogy sokszor a mellékhatások kiértékelésére sem maradt elég idő. Olyan mellékhatások („mérgezések") keletkeztek. amelyekre az orvos sem gondolt. Az USA gyógyszeriparát talán sohasem érte olyan súlyos kritika, mint napjainkban, amikor a kormányzat gyógyszerellenőrző szerve és az orvosok között megállapodás született, amely az új és nem eléggé kipróbált gyógyszerek alkalmazásából eredő rejtett veszélyek felfedezését tűzte ki céljául. Persze, arra a kérdésre, hogy mi a gyógyszer és mi a méreg, nem lehet könnyen válaszolni. Ami a gyermeknek méreg, az a felnőttnek lehet gyógyszer. Ami az állati szervezetre közömbös, az az emberire halálos. Ami reggel éhgyomorra ártalmas, az bőséges ebéd után hasznossá válhat. A méregnek parányi adagja gyógyszer, a gyógyszernek nagy adagja méreg. Hol itt a határ? A mindennapi életben rendszerint azt nevezzük gyógyszernek, ami bizonyos kóros folyamatok megszüntetésére, csökkentésére, azaz gyógyításra alkalmas. Méregnek pedig olyan anyagokat mondunk, amelyek már kis menynyiségben is súlyosan károsítják a szervezetet. A tudomány persze csak viszonylagos mérgeket ismer. A méh fullánkja például lehet gyógyító hatású, de sok méhszúrás nemcsak embert, hanem lovat is megölhet. A kecske vidáman megehet akár húsz grammnyi morfiumot is, az ember viszont ennek a századrészétől (20 centigrammtól) elpusztul. Pohárnyi tiszta víz kitűnő frissítője a felnőttnek, de újszülöttnél ugyanaz halálos adaggá válhat. Gyógyszer és méreg tehát viszonylagos fogalom. Vannak, akik a legártalmatlanabbnak vélt „gyógyszertől" megbetegedtek, viszont a „mérgek" áldásos hatását is gyakran tapasztalhatja az, akinek orvosa, mondjuk, arzén vagy sztrihnin kúrát rendelt. Az arzénnak tizedgrammnyi adagja megöli az embert, de milligrammos adagokban kiváló gyógyszer: a vérsejtek számát növeli, a szervezet munkabírását, ellenállóképességét fokozza. A sztrihnin gyógyító adagjára a sima és harántcsíkolt izmok tónusa növekszik, az erőbeli állapot javul, az étvágy és életkedv emelkedik, egyszóval kitűnő hatások érvényesülnek. Éppen ezért ennek a méregnek a gyógyításban komoly értéke van. Ha azonban valaki akárcsak tíz centigrammos adagot próbálna egyszerre bevenni, borzalmas görcsökkel járó fájdalmak közben pusztulna el. íme a gyilkos mérgek megfelelő adagban milyen kiváló gyógyszerekké szelídülnek, ezzel szemben legszelídebb táplálékaink nagy adagban mérgekké válhatnak. Tudjuk például, hogy a testet átitató folyadék nem tiszta víz, hanem sóoldat, amelyre szervezetünknek nagy szüksége van, de egy kilónyi egyszerre elfogyasztva halálos méreg. Ez a mérgezési fajta a középkorban mindennaposnak számított. Ma nem kilónyi sóval, hanem a legrafináltabb módon előállított modern gyógyszerekkel végzi egészségének károsítását a felelőtlen ember. Gyakran hallott védekezés, hogy az orvos a ..betegek" agresszív követelései nyomán kényszerül vizsgálat és kórisme megállapítása nélkül rendelni gyógyszert. Ez sokszor igaz is, de az ilyen „gyógyítás" már nem egyszer halálhoz vezetetc. A beteg túlérzékenysége bizonyos gyógyszerekkel szemben legtöbbször csak akkor derült ki, amikor már veszélyt okozott. A szükségtelenül szedett legkiválóbb gyógyszer sem hoz semmi eredményt. Az öngyógyításnak gyakori formája, amikor a beteg saját elhatározása szerint méri az adagokat. A gyógyszergyárak propaganda tevékenységében is sok hibaforrás akad. Különböző sajtóorgánumok sokszor szenzációéhes hírverése is okozója lehet annak, hogy egy-egy gyógyszer érdemtelenül divatos lesz. A felfokozott városi életritmus is hozzájárul a gyógyszerek felesleges szedéséhez. Csaknem mindenki valamilyen gyógyszerrel él: az idegesek csillapítót, az álmathnok altatót, a kövérek fogyasztót, a soványak hizlalót, az aluszékónyak izgatókat, élénkítőket szednek. Persze, a legtöbbször egyéni elbírálás, laza mérlegelés szerint. Nem titok, hogy orvosaink munkaidejének jelentős részét a szokványos vényírás veszi igénybe, körzeti orvosaink munkaidejének legalább negyedrészét „rabolja el". Hangsúlyozni kívánom, hogy a vényírás nem lebecsülendő adminisztrációs tevékenység. Egyenértékűnek tartom a gondos vizsgálattal. A körzeti vagy üzemorvosnál hosszú gyógyszerlistákkal jelentkező betegek helyes irányú nevelése nem könnyű feladat. Az orvos és a beteg közötti bizalmi viszony csak úgy alakulhat ki, ha minél kevesebb a súrlódási felület. A gyógyszer-követelésekkel szemben még a jóhiszemű orvost is aggodalom tölti el, mert elutasító magatartásával — amely kétségtelenül a beteg javát szolgálja — betegének bizalmát veszti el. Az interpelláció helyesen veti f^ a kérdést: vajon mit tehetünk z jószándékú, figyelmeztető szavakor kívül, amidőn látjuk, hogy a káros szokássá fejlődött egyéni mértéktelenség ma már társadalmi jellegű mértéktelenséggé fokozódott ? A Fővárosi Tanács Egészségügyi Osztálya tudja, hogy a veszélyes öngyógyítás és a felesleges gyógyszertárolás elburjánzása ellen elsősorban egészségügyi felvilágosítással kell küzdeni! Éppen ezért célkitűzésünk: valamennyi orvos és egészségügyi dolgozó a saját hitáskörén belül alakítson ki olyan egészséges közvéleményt, hogy semmiféle gyógyszert nem szabad szedni orvosi javaslat nélkül! Bizonyítani tudjuk, hogy a gyógyszerek által kiváltott károsodások az idegrendszert, a májat, a vesét, a tápcsatornát, vagy csontvelőt egyaránt érhetik. Sok fejlődési rendellenességnek, rengeteg anyagcserezavarnak, gyomorfekélynek, szemészeti megbetegedésnek okai között is gyakran szerepel az ellenőrzés nélküli gyógyszerszedés. Tudjuk, hogy gyakorlatilag a fővárosban ma már mindenki biztosított. Ezzel együttjár, hogy bárki, bármikor, szinte korlátozás nélkül kaphat gyógyszert. Mivel nincs gyógyszernyilvántartó lap, egyik orvos nem tud a másik rendeléséről. Osztályunk a Társadalombiztosítási Igazgatósággal egyetértésben javasolja gyógyszerellenőrző könyv vagy ív bevezetését. El kell érnünk, hogy a gyógyszer felírását gondos orvosi vizsgálat előzze meg: ne a beteg, hanem az orvos rendeljen! Váróhelyiségekben és rendelőkben jól láthatóan felhívást teszünk közzé, hogy az orvos vizsgálat nélkül gyógyszert nem írhat fel! Értesülésünk szerinc a társadalombiztosítás gyógyszerszolgáltatási rendje egyelőre nem változik. A biztosítottak a gyógyszerek árának továbbra is csak 15 százalékát, a társadalombiztosítási szervek 85 százalékát térítik, eltekintve attól, amikor a jogszabály teljes térítésmentességet biztosít. A gyermekgyógyászatban, de a felnőttgyógyászatban is az életmentő gyógyszerek legtöbbje díjtalan. Az Egyesült Államok Szenátusa két évvel ezelőtt (1965 júniusában) olyan törvényt fogadott el, amely kimondja, hogy a cigarettagyárak kötelesek minden egyes csomag papírburkolatára olvashatóan rányomtatni: ,,Vigyázat! A cigarettázás árthat az egészségének!" Amelyik cég elmulasztja fogyasztóit a cigarettázás veszélyeire figyelmeztetni, százezer dollárig terjedhető pénzbüntetéssel sújtható. Nem tudom, milyen szigorral tartják be ezt a rendkívül üdvös törvényt az USA-ban; de nem volna célszerűtlen ugyanezt felírni a gyógyszerekre is: ,,Vigyázót! Az orvosi ellenőrzés nélkül szedett gyógyszer súlyosan árthat az egészségének!" Dr. Palócz Gyula Külföldön élő barátai és hozzátartozói számára karácsonyi és újévi ajándékul fizesse elő a Budapest"-et a főváros népszerű képes folyóiratát Előfizetéseket felvesz a Posta Központi Hlrlapirodája V., József nádor tér 1., ahol arra is felvilágosítást kaphat, melyik országba, hány nap alatt jut el az előfizetett folyóirat 32