Budapest, 1967. (5. évfolyam)

12. szám december - Czagány István: Budavára középkori társadalma III.

Georgius Houfnagel: Buda és Pest látképe — rézkarc 1617-ből nyeiről maradt fenn a XV. századból. Oklevelek feljegyzései igazolják, hogy 1398—1435 között már működött a Nagyboldogasszony főplébániatemplom, 1450-ben a Szent Zsigmond-kápolna, és 1452-ben a Mária Magdolna-templom iskolája. Bár nincs írásos adatunk róla, mégis nagyon valószínű, hogy ezek az iskolák az alacsonyabb fokú oktatás céljait szolgálták — szemben a domonkosok Studium generalejával, amely a Mátyás király által 1478-ban alapított, egyetemi színvonalú főiskola volt. Arról is van feljegyzésünk, hogy 1490-ben a Mária Magdolna-templom gyermekkórusa, 1495-ben pedig a Nagyboldogasszony főtemplom énekkara fejtett ki jelentős tevékenységet, mert mindkét együttes fenntartásáról intézményesen gondoskodtak ebben az időben. Bartholomeo Maraschi castelloi püspök 1483 tavaszán jelentette Rómában, hogy „olyan énekkara van Mátyásnak, amelynél kiválóbbat még nem látott..." IV. Sixtus pápa pedig Mátyás királynak ezen huszonnégytagú „Scola Regia"-ja alapján bővítette 1478 körül a Sixtus-kápolna énekkarát ugyanilyen létszámúvá. Valamivel később — 1520 körül — él Budán Thomas Stolzer, a német késő gótika mestere, mint II. Lajos királyunk gyermekkarának udvari karnagya. Bakfark Bálint, a világhírű magyar lantművész pedig Szapolyai János király budai udvarában élt hoszszabb ideig. Az első budavári könyvkereskedőről, Fogelbaider Sebestyénről 1491-ben történik említés. Háza és benne valószínűleg boltja is a mai Szentháromság utca 2. számú ház — a volt régi budai Városháza — helyén állhatott. Buda lakosságának számát nehéz dolog e korszakban felbecsülni. Józan megítélés szerint Luxemburgi Zsigmond korában a lakosság létszáma 8—10 ooo-nél több nem lehetett. A merészebb becslések azt állítják, hogy Mátyás király alatt 10 000 és 20 000 között ingadozott a lélekszám. Kubinyi András legutóbb végzett gondos valószínűségszámításai alapján Buda lélekszáma a XV. és XVI. század fordulóján 12 500-ra vagy 15000-re emelkedett. E megbízhatatlan számadatoknál valamivel többet mond a lakosság életszínvonaláról az a tény, hogy Budán ebben az időben már jelentős helyet kap a pénzkereskedelem. A pénzváltást az itt élő firenzeiek és lombardok, a nagy olasz bankházak megbízottai bonyolítják le. Ugyanakkor jelentős mértékben szaporodik a házbirtokosok között a külföldi és magyar ötvösök száma; e luxusiparág a polgárság és az arisztokrácia gazdagságának figyelemre méltó fokmérője. FORRÁSMUNKÁK: Salamon Ferenc: Budapest története. Budapest. 1885. II. köt. 537—539 és 555. old. Relkovic Néda: Buda város jogkönyve. Budapest. 1905. Nóvák János: A kolozsvári ötvöscéh. Kolozsvár. 1913. 10. old. Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár történetéhez. Buda. 1870. 245. Szabolcsi Bence— Tóth Aladár: Zenei lexikon. Budapest. I93I. Gárdonyi Albert: A hétszázéves Budapest. Bp. é.n. 35. old. Pataki Vidor: A budai Vár középkori helyrajza. Budapest Régiségei. XV. köt. Bp. 1950. 272. old. 94. jegyz. és tanulmányának kiadatlan, kéziratos első része: 3. fejezet. Gerevich László: Gótikus házak Budán. Budapest Régiségei. XV. köt. Budapest. 1950. 190. old. Mihály Ida—Lócsy Erzsébet:—Holl Imre: A középkori Buda és Pest. Budapest. 1955. 34, 36. old. Szilcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Budapest. 1955. 80—82. jegyz. és 291. 331. old. Molnár Erik: A magyar társadalom története az Árpádoktól Mohácsig. Budapest. 1949. 135. old. Borsos Béla: Buda városképének kialakulása. Horter Miklós —Pogány Frigyes: Budapest műemlékei. I. köt. 1955. Budapest. 50. old. Valamint a 366. és 456. old. Kubinyi Attdrás: A kincstári személyzet a XV. század második felében. Tanúim. Bp. Múltjából. XII. köt. Bp. 1957- 27—31. old. A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. század végén. Tanúim. Bp. Múltjából. XV. kt. Bp. 1963. 191—203. old. Topographic growth of Buda up to 1541. Nouvelles Études Historiques publiées a l'occasion du XXIs. Congrcs International des Sciences Historiques par la Commission Nationale des Historiens Hongrois. Budapest. 1955. Akad. Kiadó. 1