Budapest, 1967. (5. évfolyam)

12. szám december - Vargha Balázs: Irodalmi városképek

heveredhetett a Gellérthegy közelében, akár a budai parton, a Sáros-fürdő deszkabódéja előtt (ez volt a Gellért fürdő elődje), akár a pesti oldalon, ahol sem hídfőnek, sem Ybl Vámházának, a mai közgazdasági egyetemnek, nem volt még nyoma. Gyep tehát akadt a leheveredéshez; nem is kertész plántálta gyepszőnyeg, mint ma, hanem igazi falusias libalegelő. És az illem ? Dunavecsén, Szalkszentmártonban éppen nem ment látványosság számba, ha valaki leheveredett a parton a gyepre. A pesti lakosok többségének is joga volt hozzá, a vargainasoktól Széchenyiig, a sportsman-ig. Csak éppen a sznobok, az etikettre kínosan vigyázó úriemberek tartották magukat ahhoz, hogy „fűre feküdni tilos." Teljesen mindegy, hogy Petőfi valóban lefeküdt-e a fűre, s valóban látott-e ott halászokat. Azon sem kell törni a fejünket, hogy a maga nevében írta-e ezt, vagy egy elképzelt parasztlegény nevében. Bizonyos, hogy tudatosan népdalnak írta ezt a verset, a halfogást, leányfogást akkori ismert népdalok példájára vette bele. Az már megint közömbös kérdés legalábbis itt most nekünk —, hogy ilyen leányhalászó dalokat falun tanult-e, vagy népdalgyűjteményben olvasott. Hogy a fűre fekvés provokáló szándékkal került ebbe a dalba, azt talán Petőfinek egy másik mondata is megerősítheti: „Én olyan ember vagyok, hogy amely házba bemegyek, szeretem magam hanyattvágni a ládán . . ." Arany Jánosnak írta ezt, legújabb barátjának, mindjárt a második levelében. A gellérthegyes versre alkalmazva: „Én olyan ember vagyok, hogy amely városban otthon érzem magam, szeretem magam hanyattvágni a gyepen, bár tudom, hogy írótársaim ezt nem tennék meg." Hanyattvágni magát a ládán—a pesti szalonokban ezt már azért sem tehette meg, mert nem volt láda. Bethlen Katának még volt ládája, a Domus-ban lefényképezett előkelő lakásokban már megint van, de Petőfi korában a láda csak paraszt bútordarab volt. „Úriember nem vágja hanyatt magát, sem ládán, sem kanapén, sem gyepen" — Petőfi szembeszállt ezzel a szabállyal. Meg sok mással, ami akkoriban ráfagyott a pesti társaságra. De amit ő, „a természet vadvirága" a Kiskunságról hozott illemtan szerint természetesnek tartott, azt a jól nevelt pestiek feltűnést hajhászó extravaganciának, mesterkéltségnek érezték. A természetesség és mesterkéltség történelmi csiki-csuki játékát még pregnánsabban mutatja egy harmadik pesti verse, a Tündérkaland című töredék. Valószínűleg Nagyszalontán írta, mikor először „vághatta magát hanyatt" barátja ládáján. Meg nem írt költői elbeszélés előhangja ez, amelyben megtagadja, sőt szinte sorról sorra visszájára fordítja a Pest című vers gvadányizmusát. Halljátok csak, mik nem történtenek velem! Mulattató lesz tán; mert tárgya szerelem. Hétköznap-életem fásító gondjait Lerázni, a minap kedvem sétálni vitt. Bolygék a főváros lármás utcáiban, (Mert csak tolongás, zaj között vagyok vigan, A természet nyugott magányos rejtekén Magamba szállok, és elkomorodom én. De utcákon, holott, mint a champagnei bor Az élet, a sürgő világ pezsegve forr; Utcákon a lélek percenként újat lát, S nem fonja komolyan az eszmék fonalát. Itt enyelegve lejt virágos kocsiján A víg szórakozás, a szép könnyelmű lyány.) Jártam föl és alá. A tiszta égi bolt Magasról küldte le a napsugár-mosolyt; De a forróságon koronként enyhíte Szelíd, lágy fuvalom nyájas lehellete. Tarkán hullámozott mindenfelé a nép, Gyönyörködött szemem száz meg százfélekép. Előttem itt pompás úrhintó roboga, Amott nyikorgott rosz napszámos-talyiga. Több mint száz éves volt már akkoriban az a törvény, hogy a költőnek „a természet nyugodt magányos rejtekén" kell meditálni. Rousseau óta — sőt talán már sokkal régebb óta — gyakorolták a költők a természetbe menekülés szertartását. De ha már szertartás, akkor mesterkélt, még ha a természet jegyében végzik is. (A Szabadság-hegyen, a Karthauzi úton ma is látható egy grotta, egy műbarlang, amelyet az előkelő villatulajdonos építtetett Rousseau szent nevében vagy nyolcvan évvel ezelőtt.) Petőfi átlépi a szenvelgő természetimádás bűvkörét, igazabb természetet keres, mint a sziklák közt csörgedező patak, meg a többi poétikus szokvány. A pesti utca sürgése nem vízesésre emlékezteti, hanem a pezsgő bugyborékolására, s a pezsgő ezúttal természetesebb, mint a patakcsobogás. A Tündérkaland nemcsak Vajda János pesti költői regényeit előlegezi, hanem Ady „Párizs az én Bakonyom" jeligéjét is. Szerelmes vallomás Pesthez ez a Tündérkaland. Imádta Pestet Petőfi már korábban is, de lámpalázasan, feszélyezetten, ezért csúszott félre a hangja akkor. Szerelme már nem reménytelen, de hátra van még a város, a „szép könnyelmű lyány" meghódítása. AJÁNDÉKNAK AJÁNLJUK: FLAUBERT, G. MÜVEI 1-2 Kötve 115,- Ft Gergely Sándor: DÓZSA GYÖRGY 1-3 Kötve 84.- Ft HÉT ÉVSZÁZAD MAGYAR VERSE11-3 Kötve 160,- Ft Kosztolányi Dezső: IDEGEN KÖLTŐK Kötve 78,- Ft M0LIÉ.RE. ÖSSZES SZÍNMÜVEI:-2 Kötve 170- Ft Németh László: EMBERI SZÍNJÁTÉK 1—2 Kötve 50,- Ft PETŐFI SÁNDOR ÖSSZES KÖLTEMÉNYE11-2 Kötve 54,- Ft Solohov, M.: CSENDES DON 1-2 Kötve 85,- Ft Stone, I.: MICHELANGELO Kötve 71,- Ft Kaphatók az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvesboltjaiban, a város minden pontján 15