Budapest, 1967. (5. évfolyam)

12. szám december - Dercsényi Dezső: Budapest műemlékjegyzéke

Bercsényi Dezső BUDAPEST MŰEMLÉKJEGYZÉKE A Fővárosi Műemlékfelügyelőség néhány hete közzétette a Budapest területén található védett építmények és a régészeti szempontból védett területek jegyzékét. A közel százoldalas kis könyvecske bizonyára hasznos lesz a hivatalok, hatóságok számára, de azt kevesen gondolják, hogy mennyi más tanulságot is rejt magában. Nem árt, ha felidézzük a fővárosi műemléki nyilvántartás múltját, megkíséreljük Budapest műemlékeinek számbeli alakulását áttekinteni s végül néhány következtetést levonni műemléki anyagának összetételéről is. Aligha ismert szélesebb körben, hogy a fővárosi műemlékjegyzék elkészítésének igénye — ami minden szervezett műemlékvédelem alapja — a Tanácsköztársaság alatt merült fel. Lux Kálmán, az átszervezett műemléki hivatal vezető építésze egyik tanulmányában követelte, hogy mielőbb össze kell állítani a főváros védelemre érdemes emlékeinek jegyzékét s azokat köz- és magánépítkezések engedélyezésekor figyelembe kell venni. Kezdeményezése megértésre talált, hiszen a Fővárosi Közmunkák Tanácsa azonnal megkereste a Műemléki Hivatalt, kérve a jegyzéket. A Tanácsköztársaság 133 napjából ter-Budaigörögkeleti templom. A szép toronysisak elpusztult a háborúban mészetesen nem futotta a jegyzék elkészíttetésére, de a gondolat nem aludt el, és a Műemlékek Országos Bizottsága a húszas évek közepén Kismarty Lechner Jenővel elkészíttette a védelemre méltó épületek jegyzékét. Ez a jegyzék sajnos ma már nincs birtokunkban, de Genthon István szívességéből rekonstruálni lehetett. Elöljáróban csak anynyit, hogy az akkori főváros területén 510 műemléket vett számba, melyből all. világháború és az engedélyezett vagy törvényellenes bontások több mint 20%-át, 109 épületet pusztítottak el. A két háború között a Lechner jegyzék volt a fővárosi műemlékvédelem alapja s csak 1949-ben került sor újabb jegyzék kiadására. A szocialista műemlékvédelem első lépései közt a Műemlékek Országos Bizottsága közzétette Budapest műemlékeinek jegyzékét. Ez a jegyzék már lényegesen részletesebb, mint elődje, s néhány újabb alapvető szempontot is érvényesít. így pl. nemcsak a művészi szempontból kiemelkedő, hanem a történeti jelentőségű objektumokat is felsorolja, így pl. Schnittenheim Ede 1849-ben, Budavár elfoglalásakor elesett honvédtüzér síremlékét az Alvinci úton. A név és a síremlék szinte jelképpé változott a náci elnyomás alatt álló Magyarországon, mikor Szekfű Gyula a nemzetiségekkel való együttélés és a szabadságért együtt harcolás emlékeként felelevenítette. Az új jegyzék feljegyzi, ha egyegy újabb épületben a múlt értékének csak egy fragmentuma van beillesztve, nem azért, hogy a házat védje, hanem ha bontásra kerül, akkor az ottlevő római, vagy középkori töredék, esetleg árvíztábla, múzeumba, vagy ugyanott elhelyezésre kerüljön. Végül, s ez döntő elvi kérdés, a védelmet kiterjeszti a századfordulóig, s ezzel a romantika, a koraeklektika, sőt az eklektika épületeinek jelesebbjei műemlékként védelem alá kerültek. A jegyzék így 952 objektumot sorol fel. Genthon István több évtizedes gyűjtő munkája alapján Zakariás G. Sándor készítette, akire a helyszíni lejárás nagy munkája is hárult. A főváros műemlékvédelmének fejlődését lényegesen elősegítette, hogy tervezőintézetében, a BUVÁTI-ban, Pogány Frigyes irányításával külön műemléki csoport alakult. A csoport munkájának hosszú időkre kiható eredménye volt a korszerű műemléki nyilvántartás felfektetése. Ezt a feladatot koncepciózusán, több évtized távlati fejlesztési igényének figyelembevételével oldották meg, és munkájuknak csak nagyon száraz lecsapódása az 1952-ben megjelent jegyzék. A BUVATI jegyzék egyik különlegessége, hogy nemcsak műemléket és műemlékjellegű épületet ismer (e megkülönböztetést a 13/1949. sz. tvr. vezette be), hanem egy harmadik kategóriát is. Az ebben szereplő épületeket átalakításuk, bontásuk előtt dokumentálni kell, illetve bontás esetén megfigyelni, nehogy egy külsőleg jelentéktelenebb, valójában a vakolat alatt értékes részeket tartalmazó épület eltüntetése jelentős kárt okozzon. A jegyzék már Nagy-Budapest területére készült, és három év múlva újra, revideálva kiadásra került. Ez a jegyzék 399 műemléket, 432 műemlékjellegű és 1017 harmadik kategóriába tartozó épületet tartalmazott. 1960-ban végre sor került az egész ország műemlékeinek jegyzékbe foglalására. Az egységes eljárás kedvéért a főváros a harmadik védett kategóriát megszüntette, részben átemelte a műemlékjellegűek közé, nagyobbrészt törölte; így a jegyzék 358 műemléket és 437 műemlékjellegű építményt tartalmazott. A most közreadott fővárosi jegyzék lényegében hasonló elvek alapján készült, újítása csupán az építésügyi törvény alapján, a városképi jelentőségű épület fogalmának bevezetése, ami mindössze 27 építmény védelmét jelenti. Jelentős csökkenés mutatkozik azonban a műemlékek számában, mely $51-re zsugodorott, s még nagyobb a műemlékjellegűeknél, melyek száma 314. Mindkettő csökkenése azért is elgondolkoztató, mert időközben jelentős feltárások (pl. Meggyfa utcai római mozaikok), továbbá a XX. századi emlékek beiktatása miatt tulajdonképpen növekedni kellettvolnaa védett épületek számának. Miután csak azonos területen, azonosan értékelt emlékek számát tudjuk összehasonlítani, az elmúlt 12 esztendő három jegyzéke között az alábbi tanulságos összehasonlítást tehetjük. 1955 1960 1967 évi jegylék 399 358 351 műemlék 432 437 314 müemlékjelleíű tehát a védett objektumok összesen: 831 795 665 Látható, hogy a védett épületek száma évről évre jelentősen csökken, a 12 év távlatában 166 műemlék, műemlékjellegű épület került törlésre, jórészt már lebontásra is. Mivel ez alatt az idő alatt 5 műemlékké és 9 műemlékjellegűvé való nyilvánítás történt, a csökkenés még nagyobb: 180 védett épület. Itt kapcsolódunk második témánkhoz , amit—gyakran nemcsak a laikusok—így szoktak felemlíteni: nagyon sok a műemlék Budapesten, megakadályozza a v áros fejlődését. A számok azonban egészen mást mutatnak. Az 1966. évi statisztika szerint Budapesten 230 000 építmény állt, ebből 200 000 lakóház. Ha az összes építmény számát a védelem alatt álló 692 objektumra vetítjük, kiderül, hogy csak minden 330-ik védett, ami másszóval annyit jelent, hogy átlagosan hosszú utcák sorára esik egy-egy védett épület.