Budapest, 1967. (5. évfolyam)

12. szám december - A címlapon: Kilátás a Ferdinánd-kapuból Bottá Dénes felvétele

V. ÉVFOLYAM 12. SZAM 1967 DECEMBER II FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: FEKETE GYULA Képszerkesztő: PÉTER IMRE Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 16—18-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlapirodánál (Budapest V. József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre .... 60,— Ft egy évre . . . 120,— Ft 67.2962 Athenaeum Nyomda mélynyomása Felelős vezető: SOPRONI BÉL* Index: 25 151 ' A TARTALOMBÓL Dr. Vajda Ödön: Élelmiszereink minőségének őrei 5 Zolnay László: Árvizek, tüzek és más istenverések 10 Nádass József: Attila utcájában 12 Vargha Balázs: Irodalmi városképek 14 Dercsényi Dezső: Budapest műemlékjegyzéke 16 Dr. Vámos Ferenc: A Postatakarék épülete 18 Kemény G. Gábor: A nemzetiségi munkásmozgalom kezdetei Pesten 21 FÓRUM Gyárfás Endre, Vincze Oszkár írásai 26 Czagány István: Budavára középkori társadalma III 30 J. Katus: Az élet Amszterdamban 33 Szász Ilona: Joli (tárca) 36 Békés István: Szegény ember gazdag városban III 38 Horgas Béla, Tasnádi Varga Éva versei, Kolozsvári Grandpierre Emil tárcája A címlapon: Kilátás a Ferdinánd-kapuból Bottá Dénes felvétele A hátsó borítón: Nagy István: Kendős lány Sándor Géza felvétele Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; GARAI GÁBOR költő; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS, az Építésügyi és Városfejlesztési Min. főosztályvezetője, TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Heim Ernő A budapesti városkép Eredmények, problémák, tervek Budapest az utóbbi két évtized során kétmilliós várossá növekedett. Sokan büszkén emlegetik ezt a számot, mert úgy vélik, ez biztosítja számunkra a helyet a metropolisok között. Az urbanista építész azonban inkább tehertételt lát benne, hiszen problémáink javarésze éppen az utóbbi évtizedek túl gyors ütemű növekedéséből ered. A város belsőbb területeinek a beépítettsége kétségtelenül ennek, és az egymást követő spekulációs építési konjunktúrák következményeként vált a század első felében oly zsúfolttá, hogy fellazítása — belterületi parkok létesítése — ma már csak a legnagyobb áldozatok árán valósítható meg. De ugyanennek a folyamatnak köszönhetjük a kisebb-nagyobb iparüzemekkel telített peremváros-gyűrű kialakulását is, amely idővel teljesen összenőtt a várossal, ugyanakkor városképileg és kommunális ellátottság tekintetében messze elmaradt a nagyvárosias szinttől. Végül a vidéki lakosságnak a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezését követő és még ma is tapasztalható városba özönlése váltotta ki a mind nagyobb lakáskeresletet is, amellyel lakásépítésünk csak úgy tarthat lépést, hogy egyre újabb és újabb területeket tár fel, amelyeken bontás nélkül lehet az évenként mintegy tíz, sőt hamarosan tizenkét-tizenötezer lakást megépíteni. Ennek a kényszerű gyakorlatnak viszont szükségszerű velejárója az a körülmény, hogy az elavult lakóházak felszámolására és a szanálásra érett városrészek rekonstrukciójára mindezideig alig kerülhetett sor. A túlzott ütemű népességnövekedésből eredető problémákat megelőzően hosszú éveken át súlyos feladatot jelentett a háborús pusztítások pótlása is. (Csak emlékeztetőül: a várnegyedben, vagyis történelmileg és műemléki szempontból legértékesebb városrészünkben az épületek 17%-a megsemmisült, 83%-a pedig megsérült és mindössze négy épület maradt sértetlen. Elpusztult mind a hét, egyenként 300—600 m. hosszú Duna-híd és csaknem a teljes járműállomány. Az utcai közvilágítás 90%-a megsemmisült, a parkok és az utak faállománya pedig kereken félmillióval lett szegényebb.) Az általános városfejlesztési és városrendezési terv Az ily módon jelentkező, a városfejlesztés egészét átfogó feladatkomplexum megoldását két körülmény könnyítette meg. Az egyik: az ország és a város optimális élni akarása volt. A másik pedig az a tény, hogy előbb a tervezés, majd a megvalósítás, végül pedig a kész alkotások fenntartása is központi, tervszerű irányítás alá került. Tíz évi munka eredményeképpen elkészült Budapest Általános Városfejlesztési és Városrendezési terve. A terv meghatározta a lakásépítés, ipartelepítés, a közlekedés és közműhálózat fejlesztés, a közintézmények és zöldterületi rendszer kiépítés, valamint az építészeti és 1