Budapest, 1967. (5. évfolyam)

11. szám november - Radó Dezső: A Fővárosi Kertészet 100 éve

Radó Dezső A Fővárosi Kertészet ioo éve Egy intézmény alakulása ritkán történik ünnepélyes külsőségek között. Mindössze néhány régi ügyirat tájékoztat bennünket arról, milyen intézkedéseket hozott 1867-ben Pest Szabad Királyi Város tekintetes Főpolgármesteri Hivatala. Idézünk a Gazdasági Bizottmány 1867-február 15-én kelt jelentéséből, amelyet Szabad Királyi Pest Városa tekintetes tanácsához intézett: „Mindezek által bebizonyul, hogy a pávaszigeten lévő épületek mind olyanok, milyeneket a városnak megváltani kellene, míg az ugyanott lévő gyümölcsfák és szőlők 733 forint 5 koronányi áron leendő megváltása oly jelentéktelen, hogy kár volna ezen becses fa- és szőlőneműeket eltávolítani, különösen akkor, midőn az szándékoltatik, hogy a városi kertész legyen a szigeten elhelyezve". Az ez ügyben kiküldött albizottmány a következőket jelentette a főpolgármesternek: „A Városligetben létesítendő fanevelde céljaira mintegy 32 holdból álló ideiglenesen bérbeadott térség e célra kiszemeltetett. Az e szóban lévő térség faneveidének való átalakítására újonta elfogadtatik annak egyharmada 10 holddal 1867, másik része 10 holddal 1868, és utolsó részlete 1869. október havára felmondandó, a felmondott részletek azonnal kertészeti műtét alá veendők, felforgatandók, kiültetések és magvetések által befásítandók, és mivel a szükség kívánja, hogy egy új kiterjedésű faneveidébe közvetien felügyelet is gyakoroltassák, egy kertészlak építéséről éspedig még 1867-ben gondoskodni kell". Az épületet valóban felépítették, amint látható is azon a képen, amely a városligeti tó egy részét ábrázolja a pávaszigettel, az 1870-es években. A kertészlak 1888-ban történt lebontása után a helyére épült a milléniumi épületcsoport, az úgynevezett Vajdahunyad-vár. 1867-ben csak egy városi park létezett: a Városliget. Megvolt természetesen a Margitsziget és több más park is, de azok ekkor még magántulajdonban voltak. Ebben az időben már működött a Városliget „csinosítását elhatározó" Városligeti Bizottmány, és ekkor határozták el egy Kültelki Bizottmány megalakítását is; az 1867. július 3-án Pesten tartott hatósági közgyűlés jegyzőkönyvéből idézünk : „miszerint a kültelken eszközlendő faültetés és befásítás a Városliget ügyeitől végképp elkülönítve, jövőre nézve az újból alakult Kültelki Bizottmány teendői közé tartóztassák, és ennek felügyelete alá helyeztessék". Régi okiratok tanúsága szerint ekkor szisztematikusan áttekintették Pest város területét, abból a szempontból, hogy milyen helyen „szükségeltetik intézkedni fásítások tárgyában". A Fővárosi Kertészet tevékenysége tehát azzal kezdődött, hogy Fuchs Emil városi kertész vezetésével faiskolát létesítettek és fasorokat telepítettek a város különböző útvonalain, elsősorban a homok megkötése céljából. Néhány tucat fa még megtalálható azok közül, amelyeket abban az időben ültettek: túlélték 100 év viharát. Az 1867. év krónikájához tartozik még a Népliget létesítése: kialakítását Petz Ármin műkertész tervei szerint még abban az évben elkezdték. Parkinsonnal ellentétben úgy vélem, hogy egy intézmény nem saját belső törvényei szerint fejlődik, hanem azoknak a külső tényezőknek a hatására, amelyekkel kapcsolatban áll. Ahogyan fővárosunk fejlődött, úgy alakult a Fővárosi Kertészet szervezete is. Az olvasó nyilván megrökönyödne, ha arra vállalkoznék, hogy leírjam intézményünk 100 éves történetét. Ebből talán elég annyi, hogy 1888-ban a Kertészet a Vágány utcába költözött. Ezen a helyen még ma is működik a Fővárosi Kertészeti Vállalat egyik termesztőtelepe. Talán nem leszünk igazságtalanok más területek szakmunkásaival, ha azt mondjuk, hogy a kertészek az átlagosnál hűségesebbek intézményükhöz. Jubileumunk során összeírtuk régóta itt dolgozó munkatársainkac, amikor is kiderült, hogy szép számban találhatók olyanok, akik 30—40 évet töltöttek el a Fővárosi Kertészeméi, sőt, Réti János esetében 50 éves szolgálati idővel is találkozunk. És ezt az ötven évet egy területen: a Margitszigeten töltötte! Néhány hónappal ezelőtt — 40 éves szolgálati idő után — ment nyugdíjba Bárányos András, aki elmondta, hogy évekig ingyen kellett kezelnie annak a tanácsnoknak a gyümölcsösét, aki helyet szerzett neki a Fővárosi Kertészetnél. Meg kell jegyeznem, hogy a munkaerő biztosításával kapcsolatban most is folyik „megvesztegetés" — ma ugyanis toborzási jutalmat fizetünk annak, aki munkaerőt szerez intézményünk számára. Régi dolgozóink életéből hamarjában eszembe jut Réti János visszaemlékezése, aki elmondotta, hogyan kellett a kertészeknek — és mindenfajta munkásnak — elbújniok, ha József főherceg, vagy más uraság valamelyik parkon végigkocsizott. Ma a parkosítás jelentősen különbözik a 100 évvel ezelőtti és lényegében faültetésekre A városligeti tó a Pávaszigettel 1870 körül