Budapest, 1967. (5. évfolyam)

11. szám november - Dr. Pápa Miklós: A Hármaskúttető

DR. PÁPA M I KLÓS A Hármaskúttető nem a távoli hegyekben van, nem a Bakonyban, nem a Bükkben: itt emelkedik a szelíd budai hegyek között, a főváros XII. kerületében. Az innenső végén a Normafa nagy szabad lejtői nyújtózkodnak. A túlsót a János-hegy erdőfedte kupolája zárja le. Kettőjük között húzódik, enyhe negyedkörű hajlattal, ez a túlnyomóan erdős hegyhát. A hátán vezet a Jánoshegyi út. A János-hegyi úton jár a D. és a ]. jelzésű autóbusz. Autóbuszok, személygépkocsik, motorok sokasága halad rajta végig; az autóutat kisérő sétaúton pedig gyalogos kirándulók tömege. Sokan és sokszor járnak erre. Mégis alig ismerik, nem figyelnek fel eléggé szépségére. Elvonja az érdeklődést a két szomszéd; a Normafa, meg a János-hegy. És valahogy úgy tűnik, mintha csak az lenne a rendeltetése, hogy ezt a két látogatott kirándulóhelyet összekösse. A földrajztudomány sem tekinti különálló hegynek: a Szabadság-hegy legmagasabb (kb. 500 m.) csúcsát látja csupán benne. Valóban, nem választják el mély nyergek egyik irányban sem. Egy hegyrész csupán ... De milyen hegyrész! Milyen szép és változatos! Milyen gazdag természeti szépségekben! Ezen a két —két és fél négyzetkilométernyi területen számos olyan részlet van, amilyenért gyakran messzi tájakra zarándokolnak el a szép után vágyódó természetjárók. * J. V. Haeufler a múlt század közepe táján kiadott német nyelvű könyvében (Buda-Pest, 1854.) azt írja, hogy három forrásról nyerte a nevét. Ezek egyike a Disznófő, a másik az akkori „Isten szeme" nyaraló közelében az Amor-forrás. A harmadikat nem nevezi meg. A Disznófőt nem kell bemutatni. Közismert, kedvelt kirándulóhely a Zugligetben. Virág Benedek már a XIX. század elején megemlékezik „a disznófőtöl neves erdő"-ről, Vitkovics Mihálynak címzett versében. A másikat, mely a Disznófő szomszédságában van, talán azért ismerik kevesebben, mert a Kossuth Gyermeküdülő területén fekszik. Ma „Isten szeme kút" néven ismerjük. Felfakadó vize jókora tavacskát táplál. És a harmadik ? Éz feltehetően az igen szép környezetben eredő Hangya-forrás. Ennek a helyét talán még kevesebben tudják. Ezt is a Hármaskúttetőnek a város felé néző lejtőjén találjuk, a Tündérhegyi út nagy kanyarulata fölött. Ahol hirtelen megnyílik az erdő, és egy szép hegyi rétet ölel körül. Az üde, virágos tisztást pompás fák és facsoportok tarkítják. A jobb oldali felső sarkában három idős szelidgesztenyefa áll. Közülük kettő már a tövénél szétágazik, és három-három, különkülön is nagyméretű törzset fejleszt. Kissé lejjebb, az út alatti erdőben is van egy magányos fa. Talán egykori nagyobb gesztenyéserdő maradványai ? A rét közepén sűrűn benőtt mélyedés. Ebben fakad fel, egy szép öreg bükkfa gyökerei alól, a kis Hangya-forrás. Jelenleg foglalatlan, gondozatlan. Talán azért is van, hogy időnként, melegben el is fogy a vize. De a Budapesti Erdészet már tervbe vette szakszerű foglalását. A rét lefelé átnyúlik a Tündérhegyi úton és nekiszalad a Kossuth Gyermeküdülő felső kerítésének. Belátunk felülről a hatalmas parkba. „Párját ritkító szép kert", írja Eperjessy István 1906-ban. Ebben van az „Isten szeme kútja". Túl a parkon a Zugliget vidékére és távolabbi környékére is szép lepillantás nyílik. Az őspark bal oldalán ott áll az 1830 körül épült öreg villa, a mai gyermeküdülő épülete. Ahol egykor Kossuth Lajost elfogták. Ennek emlékét őrzi nem messze innen, a Tündérhegyi út és a Mátyás király út találkozásánál az 1913-ban állított szobor, az első Kossuth-szobor Budapesten. „1837. május 5-én Kossuth Lajos e hely közelében esett az osztrák önkény fogságába" — emlékeztet a talapzatára helyezett emléktábla. A régi „Isten szeme" nyaraló a Hármaskúttető oldalában sig. Leszállunk — és ott állunk az erdő kellős közepén, mélyen a János-hegy csúcsa alatt. A piros -+turista-útjelzés felfelé hívogat. Ha követjük, felvezet a János-hegyi kilátóteraszra, melynek szomszédságában van az autóbusz végállomása. Pompás szálfákban gyönyörködhetünk útközben, s nem mindennapi élmény a Béka-tó felkeresése sem. Különösen, ha tudjuk, hogy idejárnak a vaddisznók fürdeni; 5 — 6 percnyire az autóbusz végállomásától! Balra, a meredek lejtő alján, csakhamar feltűnik körte alakú víztükre. Az erdészet padokat helyezett el a partján. Ez csak kezdete a tervbe vett rendezésnek; kényelmes levezető utat is építenek majd hozzá és kitisztítják. Ez a kis természetes vizfelfakadás nagyon érdekes pontja a környéknek. De lefelé is hívogat egy útjelzés: a zöld csík, melyre az állomásról néhány perc alatt leereszkedhetünk. Ez a turistaút a Korányi-szanatórium hatalmas, több helyütt erdős területét kerülgeti. Levezet egy kis völgybe, melyet szép, öreg bükkfák árnyékolnak. Ahol a szűk, árokszerű völgy véget ér, Budakeszi felső szélére jutunk. A jelzett Az „Isten szeme-kút" tava A Kossuth-szobor a Zugligetben Ha a Hangya-forrástól a hegyoldalban tovább sétálunk az Anna-rét felé, csakhamar zavarba jutunk a Haeufler-féle névmagyarázattal: az erdőszéle közelében ugyanis még egy forrást találunk. Egy negyediket: a Szarvas-kutat. Kútszerűen kikövezett széles medencéjének most már csak az alján van víz. Beesett faágak úszkálnak benne. De öreg zugligetiek emlékeznek még rá, hogy régebben magasabban állt benne a viz és ittak is belőle. De hát ez régen volt, még a gyerekkorukban . . . * Ez ideig a Hármaskúttető belső lejtőjén jártunk; a főváros felé néző oldalán. Menjünk át a túloldalra is. Az erdészet szép sétaútja felvezet a hegyhátra és, keresztezve a Jánoshegyi utat, a másik oldalon leereszkedik az Úttörővasút „Előre" állomásához. Nem mindennapi élmény ezen a hangulatos erdei vasúton utazni! A Hármaskúttető pompás erdejében, majd a János-hegy oldalában kanyarog a Ságvári-liget felé. Most csak két kilométernyit megyünk vele, a következő állomá-32 II Hármaskúttető