Budapest, 1967. (5. évfolyam)

11. szám november - Kunszery Gyula: Ady Endre Budapesten

Kunszery Gyula Ady Endre Budapesten Essünk túl mindjárt a nehezén. Ne köntörfalazzunk: Ady Endre (aki most, november 22-én lenne kilencven esztendős, ha nem halt volna meg „majdnem, majdnem fiatalon") nem szerette Budapestet. Számára Párizs jelentette a nagybetűs Várost, a „szép ámulások szent városát". Persze, Budapestet is városnak tekintette, de — Átok-városnak. A jelzői éppen nem hízelgők: „csúf", „bús", szegény". Magánleveleiben még durvább jelzőkkel illeti: „pocsék, lehetetlen város", „utálatos", „förtelmes" ... Hadd közöljünk egy beszédes szó-statisztikai adatot is: Párizs neve hatvankét ízben fordul elő verseiben, Budapesté csak huszonkilencszer, s mint láttuk, „epiteton"-jai éppen nem „ornans"-ok. A pesti éjszakák hazug ragyogása mögött meglátja a szegényesség, a nyomor ott settenkedő árnyékait („Budapest éjszakája szól"). Csak a Margitsziget romantikája és a Hűvösvölgy táji szépsége csal húrjaira szelídebb hangokat: „Vallott nekem a Nyulakszigete" .. . „Talán Szent Margit híres szigetén" . . . „Fakó gyepét, kínlódó lombját, őszi virágát láttam ma a szigetnek" ... „Hűvösvölgyemből sebten, rohanón" . .. „Tavaly a Hűvösvölgyben szakadt a hó, s oly szép volt" ... Akkor kezd egy kicsit Budapest iránt megenyhülni, amikor tapasztalja, hogy itt nem mindenki ellensége, hanem hívei tábora is nagyrészt innen seregük. 1909 őszén zajos sikere van a Royalban megrendezett első nagyszabású Ady-esten, ugyanez év telén pedig ő nyeri el a főváros Ferenc Józsefről elnevezett 2000 koronás irodalmi díját. Költői estjén már elismerő szavai is voltak Budapestről: „Budapest, melyet ki akartam kerülni s melybe Párison át s csak félig érkeztem meg, ez a Budapest, mely mégis csak Magyarország, mert ez az egyetlen építmény ebben az országban, amiből lehet valami s amire lehet emeleteket rakni, végső földűlésemben megtámasztott ..." Ebben a pár sorban önmaga magyarázza meg ellenszenvének, idegenkedésének okát. Előbb ismerte meg Párizst, s ahhoz képest Pestet bizony provinciálisnak, parvenűnek érezte. Meg aztán az ő szimbólum-teremtő fantáziája Budapestben, mint fővárosban, annak a visszamaradt, reakciós, feudál-kapitalista Magyarországnak az összesítő jelképét látta, amelynek ő a forradalmi tűzhalálát — s az abból való megtisztult feltámadását — kívánta. Ady Nagyvárad és egy évi párizsi tartózkodás után 1905. január derekán érkezik Budapestre, mint a Budapesti Napló szerződtetett munkatársa. Eleinte a Páris szállóban lakik, majd amikor régi barátja, Bíró Lajos is feljön Pestre Nagyváradról, közösen vesznek ki egy udvari hónapos szobát Stern fűszeres Váci-körűt (ma Bajcsy-Zsilinszky út) 74. szám alatti földszintes lakásában. Szerkesztőségük a Honvéd utca 10. alatt van, a Pallas Nyomda házában; szórakozóhelyük ekkoriban a közeli Szabadság kávéház. Menjünk sorra. A Páris szálloda (Bajcsy-Zsilinszky út 25., Zichy Jenő utca sarok) ma hivatal-ház: a MÁV magasépítési főnöksége és a Beruházási Bank egyik osztálya van benne. Sternék földszint 3. számú egykori lakásában most Erdős Lajos szakiskolai tanár családja lakik. A szerkesztőség épülete ma a Kossuth Nyomdáé. A Szabadság kávéház helyén — az Aulich és Báthori utca sarkán —a Spartacus cukrászda van. Ady és Bíró „társbérlete" nem tarthatott sokáig, mert Ady 1906 tavaszán ismét a Páris szállóból küld levelet Lédának. 1906 nyarán újabb — több mint egy esztendeig tartó — párizsi út következik, s mikor 1907. szeptemberében hazaérkezik, a Meteor szálloda IV. emeletén bérli a leghátsó udvari szobát. Dél-Ady Endre szobra a Liszt Ferenc téren (Csorba Géza alkotása) 22