Budapest, 1967. (5. évfolyam)

11. szám november - Czagány István:Budavára középkori társadalma II.

időtartamra választott bíróval és a tizenkét esküdttel. Ide tartoztak a fontosabb ügyekben meghívott polgárok, a városi jegyző, írnok, pénzbíró, az esküdtek és a városbíró. Felettük már csak olyan királyi megbízottak voltak, mint például a várkapitány; az ő hozzájárulására volt szükség a városi hivatalok viseléséhez. A különleges kiváltságokat élvező pénzverők, a kamaragróf és a tárnokmester már az udvari arisztokrácia tagjai voltak. Rajtuk keresztül végeredményben minden szál a király kezében futott össze, aki elvben a társadalmi hierarchia építményének a csúcsán állt. A város közéleti felemelkedése korának társadalomtörténetében külön figyelmet kell szentelnünk a városszervezetés a kodifikált polgárjogok legfőbb írott emlékének: az 1270—1413 között elkészült „Ofner Stadtrecht"-nek, Buda város jogkönyvének. Sokoldalú intézkedéseiből itt csupán arra a részletére térünk ki, amely például a „Boltosok utcájá"-ban (ma Tárnok utca) a kiskereskedők és árusító kofák elhelyezkedését, valamint az eladás rendjét szabályozta. Ennek alapján e terület beosztását, lakosságát és üzletrendszerét hitelt érdemlően tudjuk rekonstruálni . Egyébiránt, ami ennek a korszaknak etnikai vonatkozású kérdéseit illeti, azok talán semmiben sem különböztek az előző korszakétól, mivel a társadalom feudális uralkodó rendje is lényegében változatlan maradt. Legalábbis erre mutat a neves francia utazónak, Bertrandon de la Brocquiere-nek 1433-ban készült útleírásában olvasható megállapítás: „Budát németek kormányozzák mind igazság, mind kereskedelmi ügyekben." FORRÁSMUNKÁK Michnay — Lichner: Buda törvénykönyve — Ofner Stadtrecht. Pozsony — Pressburg. 1845. Salamon Ferenc: Budapest története. Budapest. 1885. II. köt. 450 -453. old. Relkovic Néda: Buda város jogkönyve. Budapest. 1905. Gárdonyi Albert: A hétszázéves Budapest. Bp. é. n. 34. old. Pataki Vidor: A budai Vár középkori helyrajza. Kiadatlan első rész. Budapest, 1944. 4. fej. Középkori utcaelnevezések és telekmeghatározá -sok. Gerevich László: Gótikus házak Budán. Budapest Régiségei. XV. köt. Budapest, 1950. 156. old. 65. j. Zolnay László: A XIII-XIV. századi budavári királyi szálláshely. Művészettörténeti Értesítő. Bp. 1952. 19. Gerevich László — Seitl Kornél —Holl Imre: Megjegyzések a budai Vár XIII. századi építéstörténetéhez. Művészettörténeti Értesítő. Bp. 1953. 1—2. sz. 211. Gerevich László: A budai várpalota története 1541-ig. Horler — Pogány: Budapest műemlékei. I. köt. Bp. 1955. 261. Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Budapest, 1955. 27., 278. old. 55. j. Czagány István: A budavári Hunyadi János út, Dísz tér, Tárnok utca, Szentháromság tér által határolt műemléki telektömb építés-, kutatás- és helyreállítás története. III. fej. Budapest 1966. Mezei András Csak itt Ahol csikkekből nőtt a fü, s minden mennyei kirakat üvege mögött egy angyal ezüst pálcával kopogott: én ott tanultam járni, ott! Ahol a szoknya a faron, mint férfi-ágyék úgy feszült, s hol az ölelkezők mögött mindig egy plakát kiabált. S a térdelők a sín felett: arcuk az elektróda fény, hol a szentség oly jeltelen; a természetes glóriák. Először itt élhettem át egy utcaseprő hajnalon kaszálás rántó ritmusát. S mintha távoli szekerek, a zörgő szemeteskocsik, még abrakoltak egy kicsit a lovak, muraköziek. A nyár, egy kakaós kocsi, a sárga szalmaszálon át tüdőkben lomboz a liget — S az utca közti frontokat! Hintánk alatt a tereken ástuk el a halottakat. De mégis itt láthattam én, allelujázó falakat. Ahogy a béke énekelt, mint egy romváros temploma. Egy falat kenyér mámora, csak itt, csak itt, csak itt, csak itt! Hol minden emiékem vakít, pn itt szerettem élni, itt! Ködben. Klell Kálmán felvétele 533