Budapest, 1967. (5. évfolyam)
11. szám november - Dr. Gerelyes Ede:Az Iparcsarnok
lyokkal — így volt ez a Szovjetunió életében is. Ezek az akadályok igen súlyosak voltak: az ország elmaradottsága; az a tény, hogy ellenséges környezetben, egyedül építették a szocializmust; a második világháború. Ma, a visszapillantás perceiben, azt keli mondanunk, hogy e nehézségek nincsenek többé. Az elmaradt cári Oroszország helyén a világ tudományának élén haladó, minden tekintetben gazdag és gyorsan fejlődő Szovjetunió áll. Az elszigeteltség a visszájára fordult — kialakult a szocializmust építő országok rendszere, s elszigetelődőben vannak azok, akik ötven éve acsarkodnak a szovjet hatalom ellen. Immár huszonkét éve véget ért a második világháború, s előkészítőinek elképzelése ellenére úgy fejeződött be, hogy csillagos vörös zászló lengett a Reichstag csúcsán. Ma, ötven év küzdelmei, a nagy sikerek és győzelmek után egy átalakult és egyre jobban átalakuló világban folyik az újabb nehézségek elleni harc a régi célokért. A változó világ nemcsak a térképek átrajzolásában jelentkezik, hisz ez csak a „pecsét" a megindult változás végén. Jelentősebb az a fejlődés, ami az emberekben végbement. Ma már nincs egyetlen nép sem, amely önmagát alacsonyabbrendűnek tartja másoknál, és ez vonatkozik az egyes emberekre is. Mind az öt világrész minden népe érzi és tudja, hogy joga van a szabadságra, és valamennyiük meggyőződése, hogy van erejük és felkészültségük ahhoz, hogy önálló életet éljenek. Törekvéseik valóraváltásáért még sok áldozatot kell hozniuk, — de ez az áldozatvállalás sem riasztó többé, mert az egyre er&ftdö szociaiisia v&sg nemcsak puszta létéveí ayüjt támaszt, hanem erkölcsi, politikai és anyagi segítséggel is oda áll a feltörekvő népek mellé. Ebben mi magyarok is jelentős szerepet játszunk. Amióta a szocializmus programja jegyében építjük hazánkat, méltó és egyenrangú partnerei lettünk minden államnak, s megszűnt a Habsburg-, majd a fasiszta elnyomással együtt nemzetközi elszigeteltségünk is. Szerepünk a világban világos: elő kell segítenünk a béke fenntartására irányuló erőfeszítéseket; hozzá kell járulnunk a népek közötti együttműködéshez a nemzetközi szervezetek tagjaként; két és többoldalú szerződésekkel, a kölcsönös előnyök jegyében veszünk részt az államok nemzetközi életében. Október célkitűzéseinek eddigi sikerei joggal biztatnak azzal, hogy ez a szerepünk, más szocialista országok törekvéseivel párosulva, eredményes lesz. A jövő többé nem az akaratunktól független bizonytalan tényezőktől, hanem az emberek szándékaitól, életszeretetüktől függ. Ez az emberi szándék és életszeretet pedig nem önmagában létező valami, hanem szilárd szocialista ideológiára támaszkodó, szervezetten irányított és milliók által támogatott program. Az 1967. év az októberi forradalom 50. évfordulójának megünneplése jegyében telik el. A számvetések azt vizsgálják, hogy mit sikerült céljainkból eddig megvalósítanunk, s úgy hiszem, az eredmény kétségtelenül meggyőző és lelkesítő lesz. Meggyőző és lelkesítő eredmények birtokában, biztató jövő reményében köszöntjük az évfordulót, az emberiség tavaszának napját, november hetedikét. kezdve a munkásság már nemcsak munkájának termékeit sorakoztatta itt fel, hanem itt tartotta politikai megmozdulásait is. Nem véletlen tehát, hogy a nagy tüntetés szervezésekor erre a helyiségre esett a választás. A nagy napról — ahogyan egy korabeli riport elnevezte: a békevasárnapról — szóló tudósítások egyaránt méltatták, milyen impozánsan viselkedett a nagy tömeg, amelynek 150 000 tanúja: az Iparcsarnok felé az épület további sorsa lett. A felmerült tervek közül kettő olyan, amely várostörténeti érdekességnek tekinthető. Elsőként a világ klasszikus műalkotásairól készült gipszmásolatok elhelyezését kívánták itt megoldani. Talán kár lett volna az épületet erre a célra igénybe venni — sajnos, a gipszmásolatok sorsa az azóta eltelt 82 év alatt sem oldódott meg. Egy másik elképzelés az egész csarnokot téli kertté akarta varázsolni, ahol „a lábadozó betegek enyhet találnak a téli hidegben" — írta a Pesti Napló. Végül is győzött a kor uralkodó realitása; a fejlődő, izmosodó magyar ipar talált benne végleges otthonra. Még 1885-ben, a gyárak kollekciója után, a gyári és kisipari munkások remekeinek parádéja foglalta el a csarnokot, majd a legkülönbözőbb ipari kiállításokat rendezték benne. főnyire becsült száma vallott a nagyfokú érdeklődésről. Ne felejtsük, hogy akkor a háború már több mint három éve dúlt, s Magyarországon sem volt munkából élő ember, akit az események valamilyen formában ne sújtottak volna. Ebben a helyzetben valóban előremutató fénysugárként hatott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének híre, s az, hogy a szovjetek azonnali békéért szálltak síkra. Az 1917. november 7-i és 8-i budapesti újságok hírei még nem mondtak sokat az oroszországi eseményekről, de a Pesti Napló főcíme már ekkor is érdekes: > y A bolseviki párt erőteljesen készül az erőszakos fellépésre Kerenszki ellen". November 9-én terjedt el a forradalom győzelmének híre: „Péterváron A tüntető tömeg egy része a csarnok belsejében. Bokányi Dezső beszéde alatt
