Budapest, 1967. (5. évfolyam)

11. szám november - Dr. Gerelyes Ede:Az Iparcsarnok

Egy ismeretlen szónok győzött a forradalom... Az új kormány programja az azonnali béke". A Pesti Hírlap így fogalmazott: „Győzött és békét követel a maximalista forradalom!" — majd így folytatta: „a szovjet rendkívüli ülésén Lenin, a mozgalom lelke, már be is jelentette, hogy az új kormány a hadviselő feleknek a háború haladéktalan befejezése érdekében fegyverszünetet fog javasolni". A Népszava ugyanezen a napon így írt: „A márciusi (sic!) orosz forradalom most e napokkal érett meg teljesen". Valószínű, hogy a cikk a többi újságnál nagyobb lelkesedéssel fogadta az eseményeket, mert a cenzúra 18 sort törölt. A Népszavát a további napokban polgári lapok is követték. Érdekes felidézni a Pesti Hírlap november 14-i vezércikkét, amely helyenként vitathatóan értékelt, mégis, sok kérdésben messzemenő realitásról tett tanúságot. „A csodák korszakát éljük, s ebben a meglepetések országa Oroszország. Évszázadok tunya elnyomatásában lassan elterjedt a nagy orosz néptömegben minden modern eszme . . . s aztán egyszerre átugrotta az orosz nép az elaludt századokat s a bolsevikiek immár a jövendő ezredévet akarják anticipálni, midőn kerenszkiék köztársaságán túl egy utópisztikus álom-állam képét vérrel rajzolják a régi Oroszország térképére. Ok már nemcsak a politikai uralmat osztják szét a nép között, hanem a földet is .. . Még sok vita, sok harc, tán sok vér is fog folyni ez ideális álom-ország terve körül, mely mélyen bele vág a társadalom testébe. Még sok eszmecsere indul a bolsevikieknek nemcsak belpolitikája, hanem békeföltételei fölött is. S az orosz állapotok röpke változatai mellett a tegnap ismeretéből ma nem rajzolhatjuk meg pontosan a holnap képét sem. De egyet tehetünk: teljes szívvel örvendezhetünk a mának, amely hírül hozta a béke és fegyverszünet barátainak győzelmét a háború uszítói fölött." A cikk politikai és emberi értékeiből nem von le semmit az a tény, hogy az „álom-állam" valóság lett; és szinte látnokian jósolta meg a hosszú és véres polgárháborút. — a fenti idézetek alapján túlzás nélkül állíthatjuk — feszült figyelemmel kísérte az orosz eseményeket, s főként izgatottan várta Lenin békéről tett kijelentéseinek további hatásait. Nem érdektelen azt sem megjegyezni, hogy a munkásság széles tömegei viharos gyorsasággal forradalmasodtak, s ezzel úgy a kormányzatnak, mint a Szociáldemokrata Párt vezetőinek szembe kellett néznie. A kormányzat hangulatát jól jellemezte egy november közepén íródott hírlapi cikk, mely szerint a magyar kormány örömmel szemléli a felszállt orosz békegalambot, de kezét közben a fegyverén tartja. Mint később kiderült, számukra ebből főleg a fegyver volt a fontos, s nem a békegalamb. Ami az SZDP politikáját illeti, az sem volt tisztán egyértelmű. A fővárosi munkástömegek békeóhaját azonban nem fojtották el, s november 25-re nagygyűlést hirdettek. Mélységes aggodalom s messzemenő óvatosság jellemezte mindvégig a pártvezetőségnek ezt az akcióját. November 22-én jelentették be a gyűlést a Népszavában, egyetlen napirendi ponttal: A munkásság és a háború. Ez a cím néhány évvel korábban harcos állásfoglalás lehetett volna; ekkor azt a gyanút kelti, hogy a lényegről, az azonnali béke követeléséről nem akartak nyíltan beszélni. November 22-től kezdve a Népszava vastagbetűs felhívásokban kért nyugalmat s rendet vasárnapra. Ennek érdekében 23-ára összehívták a munkásság bizalmi férfiait is, hogy őket is nyugalomra intsék. A korabeli tudósítás szerint a gyűlés viharosan zajlott le, s a pártvezetőség emiatt aggodalmának adott kifejezést. November 23-án a polgári lapok részletesen közölték a szovjetek békefelhívását. Ez valósággal olaj volt a tűzre. Az emberek érdeklődése a maximumra fokozódott. A pártvezetőség csak az Iparcsarnokot akarta igénybe venni a gyűlés céljára, tehát csak néhány ezer emberrel számolt. A valóságban az embertömeg ellepte a Városligetet. Magában a csarnokban is 20 000 ember szorult össze. Az épület körül több mint százezren várakoztak. A gyűlést fél 11-re hirdették meg, de már reggel 9 órakor nagy csoportok várakoztak az épület előtt. Közben a város megtelt az ide igyekvők tömegeivel. Korabeli iratokból tudjuk, hogy tüntető felvonulás rendezését a rendőrség és a belügyminiszter nem engedélyezte, de az egyirányba tartó csoportok lassan menetté olvadtak össze, s helyenként összezördültek a rendőrséggel is. A mai Népköztársaság úton vonuló emberáradatból gyakran felhangzott a kiáltás: Le a háborúval! Békét követelünk! Voltak munkáscsoportok, melyek a tiltó rendelkezések ellenére zenekarral, rendezett sorokban jöttek be a városba. Tíz óra tájban értek a Csepel, Soroksár, Dunaharaszti felől jövők szerve„Éljen Lenin, a világ forradalmi proletariátusának vezére!" Készül az ünnepi dekoráció 1919. május i-re, az Iparcsarnok központi bejárata előtt Az Iparcsarnok kiégett, tönkrement épülete 1945 tavaszán (A képek a Munkásmozgalmi Múzeum Fényképtárából valók) ,Éljen a béke!" feliratú tábla a liget fái között