Budapest, 1967. (5. évfolyam)

11. szám november - Dr. Gerelyes Ede:Az Iparcsarnok

forradalom eszméiben és így ez a politikai ünnep a humanitásnak, a szépnek, a jónak is az ünnepe. • • Ötven év mindenképpen hosszú idő, de a világban bekövetkezett változások súlyát tekintve, azt hiszem, hogy az emberiség történetében az 1917 óta eltelt idő volt a „leghosszabb" ilyen időszak. Hallatlan mértékű társadalmi mozgás következett be az Aurora ágyúlövése óta. Kiszélesedett azoknak a mozgalmaknak a sora, amelyek tudatosan kapcsolódtak az októberi eszmékhez — de létrejöttek azok a nemzeti felszabaditó mozgalmak is, amelyeknek tartalma ugyan általában nem kommunista, de amelyek létrejöttében jelentős szerepe van annak a világpolitikai változásnak, ami a Szovjetuniót és vele együtt a szocialista tábort az eseményeket meghatározó tényezővé tette. A fejlődés minden mozzanata 1917. november 7-éhez vezet — ezért a mi korunk valóban a győztes proletárforradalmak kora. A forradalom győzelme a forrás. Ahhoz azonban, hogy a forrás vize eljusson rendeltetési helyére, a víz átalakító, építő és romboló munkájához hasonló munkát kellett mindazoknak elvégezniük, akik követői voltak a szocialista eszméknek. A víz az életet jelenti — a forradalom az életet és a felemelkedést. A felemelkedést, amelynek biztosítása sokszor nehezebb, mint a győzelem kivívása — más eszközök kellenek hozzá: itt a víz és a tűz együttes erejére van szükség. Az elmúlt ötven év történelme arról szól, hogy az élni és alkotni akaró ember megteremtette ezt az együttes erőt. Október szerepének a legjelentősebb vonása, hogy bebizonyította: ha az embert nemes célok vezetik, úrrá tud lenni a társadalom és a természet erői fölött. Új értelmet kapott az élet, értelmet, mely jelzi, hogy minden nemzedék kiegyensúlyozottan és boldogan élhet, ha helyesen dönt a hatalom kérdésében. Ha helyesen dönt a dolgozó ember, és önmaga lesz a hatalom letéteményese, akkor nem a misztikum, hanem a realitás, nem a félelem, hanem a magabiztosság lesz az élet alapja. A realitás és a magabiztosság, párosulva az összefogással, nagy tetteket szül. A nagy tettek sorát a forradalom győzelme nyitotta meg. A következő lépés a békéről és a földről szóló dekrétum — olyan alkotás volt, amely kézzelfogható bizonyítékát adta a világnak, hogy új társadalom van születőben. * Ez az új társadalom legyőzte a külső és belső ellenséges erőket, megszervezte önmagát és tervszerű pontossággal hozzáfogott egy új világ felépítéséhez. A tegnap katonái a fegyver mellé kézbe- vették a munkaeszközöket — és tervezni, építeni kezdtek. Erőművek, gyárak, városok nőttek ki szinte szemlátomást a földből — és az ember, miközben úrrá lett önmagán, megváltoztatta, a saját ügyének szolgálatába állította a környezetét is. Az elmúlt ötven év minden egyes napja új létesítményekkel tette gazdagabbá a szovjetországot, úgy, hogy minden siker mögött kemény és sok irányú munka húzódott meg. Bebizonyosodott, hogy járatlan úton is előre lehet haladni, ha ez a törekvés elszántsággai, szívóssággal, bátorsággal és bölcsességgel párosul. Az úttörők útja soha sincs rózsákkal övezve, gyakran kerülnek szembe akadá-Gyakran mondjuk öreg épület előtt, hogy sokat mesélnének a falak, ha beszélni tudnának. S biztos így is van, hiszen egy-egy idős ház néha századok eseményeinek tanúja. Jelen esetünkben azonban hiába keresnénk egy nagy tüntetés ilyen tanúját: a városligeti Iparcsarnokot. Napjainkban, az évforduló kapcsán, sok szó esik róla. Érdemes talán egy kissé visszapergetni az időt, annál is inkább, mert ma már sokak számára idegenül hangzik az 1885-ben épült kiállítóhelyiség neve. A több ezer főt be-Dr. Gerelyes Ede Egy nagy esemény eltűnt fogadni képes hatalmas csarnokban és környékén volt a század első évtizedeinek egyik legnagyobb munkástüntetése, amelyen a budapesti munkásság a béke s az orosz pro-A városligeti Iparcsarnok előtti tér a tüntető tömeggel 79/7. november 25-én letariátus ügye mellett állt ki, alig néhány héttel a győzelmes November 7. után. Az épületnek ekkor már jelentős hagyományai voltak a munkásmozgalomban is, hiszen nem egy tüntetés korábban is itt zajlott le. De ismert volt azért is, mert a magyar ipar termékeit akkor már több évtizede rendszeresen itt állították ki. 1885 és az azt követő évek határkövek a modern városkép kialakulásában. (Csak a legjelentősebbet említve: ekkor kezdték meg az Országház építését is.) Az alkalom, melyre az Iparcsarnok épült, a korszak legnagyobb szabású országos kiállítása volt, amelyet csak a millenniumi rendezvény szárnyalt túl. Az 1885. évi kiállítást olyannyira fontosnak tartották, hogy a kiállítás idejére a parlamentben az ellenzéktől is a legmesszebbmenő lojalitást várták el. Érdekes visszalapozni a Pesti Naplót, amelynek 1885. július i-i száma igen határozott figyelmeztetést tett közzé: „az országos kiállítás tartamára szánt hónapokat politikai agitációkkal, polémiákkal s a kölcsönös kritizálásnak kíméletlenségével nem célszerű megzavarni". Ha továbbnézegetjük a korszak napilapjait, kitűnik, hogy a kiállítás közkedvelt szenzációja a telefon volt; az egyik épületben elhelyezték a zenekart, s a közönség a másikban hallgatta a közvetítést. Az igazi nagy probléma az 1885-ös év vége