Budapest, 1967. (5. évfolyam)

10. szám október - Puruczki Béla: Kiránduló kalauz

csak az lenne jó, ha a fiatalok a budaörsi benzinkútnál és nem a nyílt országúton keresnék a fuvarozójukat. Az őszinteség jegyében pedig a sofőrök válasza sokféle lehet. „Nincs kedvem elvinni." „Kezdő sofőr vagyok, nem tudok koncentrálni, ha idegenek ülnek a hátam mögött." „Rosszkedvű vagyok, egyedül akarok maradni." „Rohadt, önző alak vagyok, élvezem, hogy más gyalog jár." „Megkoplaltam ezt a kocsit, koplalja meg maga is, ne az én kocsimon élősködjék." „Fiatalember, úgy nézem, hogy maga piszkos és gusztustalan, ne haragudjék, de nem veszem föl." „Semmi kedvem fölvenni, de üsse kő, üljön be!" „Elrontja az utamat, mert szerettem volna egyedül maradni a gondolataimmal, de nincs szívem itt hagyni." És így tovább. Ami engem illet, szívesen megpróbálnám. Fontos lenne azonban, hogy az őszinteség-igényesek is őszintén válaszoljanak. Minden fennköltség nélkül. És önmagukkal szemben is bátran, Mert hátha póz csupán, amihez elvi alapot fogalmaznak ? Bár kétségtelen: szép póz. Sokkal szebb, mint — mondjuk — a cinizmus. Nekem a lehető pózok közül még mindig ez tetszik legjobban. És talán az álarc is formálja az arcot. A SZERKESZTŐ POSTÁJA A társtalanság gondjai Tisztelt Szerkesztőség! A társtalanság problémája nagyon is élő, a dolgozó emberek jó részét érinti. Vida Zoltán cikkéből (Budapest, 1967. VIII.),mely időrendben pergeti vissza az eseményeket, kiderül, hogy korábban is foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de minden kísérlet eredménytelenül végződött. Mint ismeretes, csupán Budapest területén 320 ezer a társtalanok száma, özvegyek, elváltak, hajadonok — különböző okoknál fogva magukra maradt emberek, akik születésükkor nem hordták magukba a társtalanság csíráját. Helytelen volna, ha egyedüllétükért a társadalmat okolnánk. Körülményeik formálták társtalanná ezeket az embereket. Más kérdés, hogy a lelki depresszió a magányban egyre fokozódik. Az egyedül élők sok élettapasztalatra tettek szert, az élet minden nehézségét egyedül kellett leküzdeniük. Ez a küzdelem megterhelte lelkivilágukat, óvatosabbá tette magatartásukat. Nélkülözik a biztonságérzetet, érzékenyen reagálnak mindenre. Sokszor az egyedüllét oka a túlzott elfoglaltság, nem pedig a túlzott válogatás — mint egyesek képzelik. A munkához, a társadalmi elfoglaltsághoz szokott ember nemigen érzi jól magát szórakozóhelyeken, különösen ismerkedés céljából. Véleményem szerint a házassági hirdetés formája olyan adás-vétel jellegű lebonyolítás, melyet sok egyedül élő csak nehezen vagy sehogyan sem tud elfogadni. Mondhatnám: a hirdetés gyakran nem a valóságot tükrözi, hanem kézzelfogható anyagi ügyek referádéja. De a „beprotezsált" menyasszony vagy vőlegény sem felel meg minden embernek. Milyen megoldást keressünk ? Legjobbnak én is a klub formát tartom, ahol szabadon, kényszer nélkül, társasági alapon jöhetnek létre ismeretségek. Helyes volna azonban pszichológusokat megkérdezni, mielőtt a klub végleges formáját kialakítják. Tekintve, hogy az ismeretség megkötésére hely bárhol rendelkezésre áll, ez elsősorban nem helyiség kérdése, hanem lélektani kérdés, mivel — mint említettem — ezek az emberek jórészt gátlásokkal telítettek, és érzelmeik feltárására csakis megfelelő környezetben képesek. A klub tartalmi irányítását is csak pszichológus állandó segítségével tudom elképzelni. Remélem, az illetékes szervek is támogatják azokat a kezdeményezéseket, melyek a társtalanok gondjainak megoldását, enyhítését célozzák. Egervári Jánosné Budapest. XIX. Sík Jenő, Budapest, I. — „Igaz örömmel olvastam a júniusi számban Vas István remek sorait fővárosunkról — írja —, és Reviczky Gyulának összegyűjtött verseiből kimaradt s így kevéssé ismert költeményét. Dicséretes, hogy ez a „lelkes hangú szép vers sárgult, régi folyóiratok kriptájából" Kunszery Gyula közvetítésével új életre kelt. Én is szeretnék egy Budapestről szóló gyönyörű költeményt új életre kelteni, és szerzőjének megadni azt az elismerést, amely megilleti. Eddig több úton kísérleteztem eredmény nélkül; sem a vers kiegészítése, sem költőjének felderítése nem sikerült. Emlékezetemben a század elején rögzítődhetett, valószínűen egy régebbi gyűjteményes kiadásból. A megőrzött töredéket azzal a kérdéssel nyújtom át: szíveskedjenek költőjének nevét feldeiíteni, mert így már a kiegészítés is sikerülni fog. Megjegyzem, hogy a költemény egyes szavait emlékezetem esetleg hibásan őrizte meg: Szép Budapest, te gyönyörű cigánylány, Bájos csoda a városok között . . . Fenségesebb van nálad, tán akárhány, Komor díszébe szebben öltözött, De nincs a földnek több ilyen szülötte, Ki, bár ruháját összeszedte-vette, S hord gyöngyöt, ékszert rongyos madzagon, Ragyogna így, ily koldus gazdagon!..." — Kozma Andor „Budapest" című költeményéből való a részlet. Ezúttal nem egészítjük ki, mert tervezünk egy összeállítást, melyben ez a vers is szerepel majd. Az idézett részletet a szöveghű változattal összevetve módja lesz majd ellenőrizni: milyen megbízhatóan őrizte meg emlékezete a század elejéről. Köszönjük szíves közreműködését. Özv. Horváth Jánosné, Budapest — „Dr. Wartha Vincéné, sz. dr. gróf Hugónai Vilma sírhelye a Rákosi köztemető 93. parcellájának 1. sorában a 138. számú, s a lehető legelhanyagoltabb állapotban van. Arra járok néha-néha, s egy pár szál virágot teszek az első doktornő sírjára. Gondolom, nincs hozzátartozója, talán senki már. Könyvet írtak róla, a rádióban is hallottuk az ő nemes, önfeláldozó életének történetét. Érdemes volna kissé felfigyelni iá, hiszen, ha lejár az idő, félő, hogy sírja az ismeretlenek közé kerül . . ." — íme: közreadjuk figyelmeztetését. Hátha a közelgő halottak napján mások is illetékeseknek érzik magukat, hogy az első doktornő sírjára vigyenek néhány szál virágot. . . Többeknek. — A régebbi számokra vonatkozó megrendeléseket kiadóhivatalunk nem tudja minden esetben teljesíteni, minthogy néhány régebbi számunk elfogyott már. Egyébként a VIII. Gyulai Pál utca 14 alatt, délelőtt 911 között lehet régebbi számokat beszerezni, személyesen, 10,— Ft lefizetése ellenében. Vidékiek ugyanitt rendelhetik meg, s a postán megküldött példányok árát csekkszámlán fizethetik be. Idegen nyelvű számainkat — ugyancsak 10 forintos áron — hasonló módon kaphatják meg az érdeklődők, illetve — ingyenesen az éves előfizetők is, a választott nyelven. Az idei számok kötéstáblája 45 forintos áron rendelhető meg a Hírlapkiadó Vállalat Terjesztési Osztályán (VIII. Blaha Lujza tér 3.). Az átvétel időpontjáról értesítik a budapesti megrendelőket, a vidékieknek pedig utánvéttel küldik el. Kívánatos, hogy azok, akik igényt tartanak a „Budapest" emblémájával ellátott, szép kivitelben készülő műanyag kötéstáblára, mielőbb adják le megrendelésüket. Illés Ibolya, Budapest XI. — Több aláírással ellátott javaslatukat mind két példányban megkaptuk — tehát nem felejtette el feladni, akire az első levelet rábízták —, és továbbítottuk a Fővárosi Tanács illetékes osztályához. R. István, Budapest — Amint azóta megbizonyosodhatott felőle, nem csupán a levél címzettje foglalkozik a magányosok szorongató problémáival. „Sajnos, nem történik semmi — írja —, ez a probléma süket fülekre talál mindenütt. Kicsit érthetetlen ez a közöny az illetékesek részéről, hiszen — sokszor úgy látom — itt nem feledkeznek meg senkiről, a társadalom minden rétegével törődnek, s arra törekszenek, hogy mindenki találja meg a helyét az életben, és kellemesen élje le az életét. Egyes rétegekkel túlzottan is törődnek — például a fiatalokkal: ők sokmindent megkapnak, sportpályákat, tornaszereket, tánchelyiséget, klubhelyiséget, táborozást, kirándulást; számtalan lehetőségük van az ismerkedésre, hiszen valósággal összeterelik a fiúkat, lányokat. Ügy gondolom: ha irányukban ilyen bőkezű az állam, mi sem lehetünk mostoha gyerekek. Annál is inkább, mert mi már az életünk nagy részét munkában töltöttük, van, akinek 10, 20 vagy 30 ledolgozott év van a háta mögött. Mindenhez közünk van, amit ebben az országban a termelő munka létrehozott, s a morzsákból is kitelnék részünkre egy fényes palota, de mi nem vagyunk ilyen igényesek : elegendő lenne csak egy helyiség, ahol találkozhatnánk, ismerkedhetnénk egymással. Mindig voltak ilyen magunkforma emberek, most is vannak. Ez olyan embertípus, melynek a természetéből adódik a magányossága, mert bár lehetnek tudósok, kitűnő szakemberek, jó munkások, talpraesettek, akik megállják a helyüket az élet minden területén, van egy nagy fogyatékosságuk: a társaságban ügyefogyottak, nem találják fel magukat. Ezeket nem változtatja meg semmiféle társadalmi berendezkedés — maradnak, amilyenek voltak: tartózkodók, magányosok — sajnos, ilyen vagyok én is ..." A továbbiakban részletesen elemzi, miért nem tartja célravezetőnek a házassági hirdetések rendszerét, s az iparszerű házasságközvetítést, majd így folytatja: „Nem a régi rosszat kell felújítani, hanem valami újat és jobbat kell helyette találni. Kell egy helyiség, asztalokkal, székekkel, ahová csak klubtagok léphetnek be, vagyis kizárólag férjhezmenni akaró nők 30 fölött és nősülni akaró férfiak, talán 40-től fölfelé. Kell személyzet is, akik információt adnak, és arra is, hogy bemutassák egymásnak azokat, akik még itt sem tudnak ismerkedni. S arra is kell az információs szolgálat, nehogy a klub titkos prostituáltak és huligánok vadászterületévé váljon. Szeszes ital nem kell, de szerintem nem kell semmiféle társasjáték sem — kánya, sakk vagy ehhez hasonló -, itt csak egy cél legyen: az ismerkedés. A tagoktól tagdíjat kell szedni, ez viszszatartja a komolytalan elemeket Ebben az egész ügyben a legfontosabb szempont: minél előbb! Nem olyan nagy ügyről van szó, hogy évekig kellene ankétozni rajta; sokkal nagyobb beruházásokat ahol százmilliókról van szó — hamarabb jóváhagynak, és meg is valósítanak . . ." — Megvalljuk, amit a fiatalokat illető kedvezésekről ir, igen hangsúlyos dicséretnek tartjuk, egyben-másban túlzottnak is. Noha abban teljesen egyetértünk: majd az élet során derül ki: visszaadja-e a társadalomnak — ahogyan illik: kamatostul — ki-ki azt, amit fiatalon a társadalomtól kapott. De szeretnénk ha ön is egyetértene abban: ilyen „bizalmi beruházás" nélkül semmiféle társadalom nem lehet meg, de különösképp nem alapozhatja meg anélkül a jövőt a szocializmus társadalma. — A magányosok klubjával kapcsolatos javaslatait megjegyzés nélkül adjuk közre. Reméljük — ennyi jelzés után —, hogy már nem csupán a magánügyükben illetékesek fáradoznak, hanem a — több százezer embert érintő — közügyben illetékesek is. 45