Budapest, 1967. (5. évfolyam)

10. szám október - Gál István: Nagy angol írók Budapestrő

Gál István Nagy angol írók Budapestről A magyar főváros az európai történelem egyik legtöbbet szereplő metropolisza a világirodalomban. Mint a magyarországról szóló külföldi vélemények általában, Budapest külföldi tükörképei sincsenek megfelelően összegyűjtve. Azok a kisebb-nagyobb antológiák, amelyek külföldi útleírók műveiből adnak szemelvényeket, általában figyelmen kívül hagyják a vüágirodalmi rangot megütő írókat, főként amiatt, mert nem statisztikailag pontos adatokat közölnek, hanem többnyire személyes élményeiket foglalják írásba. Pedig az útleírások többnyire kérészéletű nyomdatermékek, viszont egy-egy halhatatlan író, egy-egy nemzeti klasszikus egyetlen sora, egyetlen fejezete, egyetlen rövid műve saját nemzete köztudatában maradandóbb nyomot hagyhat; amint látni fogjuk, hagyott is. Néha nem is a személyes környezet- és helyzetismeret, hanem csak a Pest-Budáról olvasott történelmi emlék, a hozzájuk fűzött elképzelés nyer irodalmi rangú és művészi érvényű megfogalmazást. Az alábbiakban csak a XVIII-XIX. század fordulójától leírt klasszikus értékű budapesti vonatkozású angol irodalmi szövegek anyagából adunk szemelvényeket, megjegyezve, hogy maga az anyag természetesen kötetekre rúg. Buda első említése Morus Tamásnak, az Utópia szerzőjének utolsó művében szerepel. A Tower börtönében kivégzése előtt (1533) írt Magyar Dialógusában egy magyar apa és fia vitájában többször említi Budát. Később Christopher Marlowe említi, (1564—1593) Shakespeare mellett az Er-Godwin most megtalált arcképe zsébet-kor legnagyobb drámaírója. 1587-ben írt Tamerlanjában Zsigmond magyar király társaságában megjelenik bizalmas tanácsadója, Frigyes, „Buda Lordja" (Frederick, Lord of Buda, II. rész, I. és II. felvonás) A XVII. század török irodalma bőségesen tárgyalja Budavára történetét; ami érdekes, mindig Budának írva, nem pedig a kontinentális irodalomban általánosan elterjedt Ofennek. Buda történelmének legrészletesebb tárgyalása a XVII—XVIII. század fordulóján többször is megjelent és később forrásként gyakran használt Rycaut—Knolles-féle Török Történelem. Mátyás király humanista Leigh Hunt történetíróinak és ennek a kornak művei szolgáltak egészen 1848—49-ig a Magyarországról való tájékozódás forrásaiként. Az angol felvilágosodás Tom Payne mellett ma legnagyobbnak tartott gondolkodója, William Godwin (1756—1836), akit tévesen az első anarchistának tudtak eddig, de aki voltaképpen az első modern utopista-szocialista volt, egy 1799-ben közzétett regényében Budát és Magyarországot teszi meg a történet színterének. Ez a St. Leon című utópista regény, Keatsnek és Shelleynek diákkorában kedvenc olvasmánya, egy XVI. századi protestáns szekta vezetőjének, St. Leonnak a figuráját köti össze a magyar történelemmel. Az inkvizíció börtönéből kiszabadult reformátor Magyarországra menekül, hogy itt egy kollektív társadalmat és gazdaságot rendezzen be. Budán a Rákócziak palotájában szállmeg és innen szervezi újjá a kifosztott és sínylődő magyarságot. Chatillon grófja álnéven (nyilván III. Béla királyunk francia feleségére való utalással) a szegényeknek, özvegyeknek, árváknak tágas otthonokat emel, gabonabehozatallal és gabonatárházak építésével megoldja és elkerüli az éhínséget, vetőmagot tartalékol és így tovább. „Az inkvizíció börtönében már arról álmodoztam, (mondja a főhős), hogy ha valaha még kiszabadulok, Magyarországra fogok utazni és szabadságomat és képességeimet az elfoglalt városok és füstölgő falvak megsegítésére fordítom. Nem tudnék nemesebb foglalkozást találni tettvágyamnak." Buda törökkori ellenállása visszhangzik Byronnak egy Magyarországon eddig nem említett versében. A versben Szobieszkyt is Budán szerepelteti, ami azt mutatja — ez sokszor fordul elő angol íróknál —, hogy Buda történeti szerepét többre tartja Bécsénél. A görög szabadságért elesett nagy angol költő Észak-Itáliában értesült a Habsburgmonarchia szétfeszítő erőiről s leveleiben is több célzást tett a magyarokra. Lord Byron (1788—1824) A korinthusi győzelem című elbeszélő költeményének IX. versszaka kezdődik Buda idézésével. Sent by the state to guard the land, (Which, wrested from the Moslem'hand, While Sobieski tamed his prode By Buda's wall and Danube's side . . . Korvin Mátyás, a könyves király tűnik fel Leigh Hunt egyik esszéjében. James Henry Leigh Hunt (1784—1859), Hazlitt és Lamb (Kosztolányi kedvence) mellett az angol romantikus esszé mestere, 1837-ben írt esszéjében jeleníti meg Mátyás királyt: „Úgy rémlik, látom a tornyot, kertben áll, nem vitás, az ablakok nagy távolságra nyílnak, köröskörül szőlők, ezekről szüretelik a tokajit, amit a király olvasás közben iszogat... A kódex-másolók és a könyvkötők alagsori műhelyeikben dolgoznak; középütt fürdőmedence, narancsligettel, és följebb, ha nem is túlságosan magasan, a fák koronája fölött pompás kilátás a király kedvelt Görög- és Olaszországa felé. A terem faliszőnyegein Atalanta története, vagy az Aranyflotta . .. Micsoda ember! Gondolják csak el, mit jelent királynak lenni a tokaji bor birodalmában, egy bőrbearanyba kötött ötvenezer kötetnyi könyvtárral, harminc rendelkezésére álló festővel, illuminátorral és könyvkötővel, aki naponta küldi föl az új köteteket a királynak!" A reformkorban a dunai hajózás, a vasúti és a delizsánsz-forgalom javulásával sűrű rajokban érkeznek a Közép- és Kelet-Európa iránt érdeklődő angolok. A magyarság közülük leghálásabb egy olyan skót orvosnak le-19