Budapest, 1967. (5. évfolyam)

10. szám október - Fodré - Meisznerné - Szentpéteri:Csepeli társasházak — 1967

Ft) harminc év alatt kell letörleszteni. Harminc év csaknem fél emberélet, de az építtetők már egyszer bebizonyították, hogy sokkal rövidebb idő alatt is tudtak jelentős összegeket összerakni — ha nem is minden nehézség nélkül. Ha az építtetők családi viszonyait vizsgáljuk, az egyik szembeötlő jelenség — egy-két kivételtől eltekintve — az, amit a harmincas és negyvenes években így neveztek: egyke vagy egyse. Ez a jelenség nyilván összefügg előbbi életkörülményeikkel, melyek nem tették lehetővé a családtagok számának növelését. A kormány intézkedései folytán ezen a téren is jelentős változások történhetnek. (Gondolunk a felemelt családi pótlékra, szülés esetén az anya két és fél évig tartó otthonmaradására stb.) Mindezek ellenére felvetődik a kérdés, hogy a nagy családosok, az 5—6 gyerekesek (városi viszonylatban nagyon kevés, de talán falun nem és az igények már ott is növekednek) hogyan tudják egy ilyen társasház építéséhez előteremteni a szükséges öszszeget ? Még hatványozottabb ez a gond akkor, ha az egyik kereső, akár a férj, akár a feleség, kisfizetésű — és ez bizonyára nem ritka eset. Tudjuk, hogy a kormány jelentékeny összeget áldoz az egyéni erőből történő társasház építés bátorítására, de meg kell találni a módját annak is, hogy a kevés pénzűek se maradjanak ki ebből a mozgalomból. Takarékosság a cél érdekében. Az igények fejlődése, növekedése, differenciálódása, valamint Budapest népességének a bevándorlásokból adódó rohamos növekedése nyilvánvalóvá tette, hogy a jelentkező lakásigényeket pusztán állami erőből kielégíteni nem lehet. Az egyénnek is keresnie kell a probléma megoldásához vezető lehetőségeket. Anyagi megterhelést is kell vállalnia azért, hogy igényeinek megfelelő lakáshoz jusson. A probléma megoldásához a szövetkezeti lakások, a társasház akciók bizonyultak a legmegfelelőbb formáknak. A társasházépítés igen komoly anyagi megterhelést jelent az építtetőknek. Évekkel előre kell tervezni, el kell kezdeni a takarékoskodást, a meglevő ingatlant vagy értékesebb használati eszközt (autó, motorkerékpár) el kell adni, hogy telket, építőanyagot tudjanak vásárolni az építkezés megindításához. A komoly gondolkozású fiatalok már eleve ésszerű beosztással élnek, hogy a családalapítás idejére anyagi alapot teremtsenek, lakáshoz juthassanak. Ilyen törekvéseikben rendszerint a szülők és a munkahelyek vezetői is támogatják őket. Az említett hat társasház 72 lakásában 227 ember él. A hetvenkét lakás közül harminchatnak a lakóival közvetlen kapcsolatot tudtunk teremteni; a következő adatok, vizsgálatunk eredményei tehát az összlakók mintegy 50 százalékára vonatkoznak. A lakók 55%-a 6—10 évig takarékoskodott azért, hogy igényeinek megfelelő lakása legyen, míg 45%-a 3—6 év alatt gyűjtötte össze a szükséges összeget. Lakóink 70%-a csak keresetéből rakta össze, míg 30%-át némi örökség és ingatlan eladás is segítette a szükséges összeg előteremtésében. Levonhatjuk a végső következtetést: a társasházakban levő korszerű, szép lakásokat, az OTP segítségével, lakóik takarékossága, előrelátó, beosztó életmódja hozta létre. Van olyan tu$ lajdonos is, aki szigorú takarékosságának köszönheti a lakást: az elsőrendű cél érdekében még rádiókészülék vételt sem engedélyezett. Televíziója 24 lakónak van. Egy lakó gépkocsi tulajdonos. Nem luxuscikk nála a kocsi — munkája jobb ellátását, megkönnyítését szolgálja. Az új, nagyobb lakás szükségességét legjobban az a körülmény mutatja, hogy a 36 kétszobás lakásba költözött társasház tulajdonos közül saját tulajdonú szoba-konyhás lakása egy családnak volt. Egy szobás, szobakonyhás főbérletben három család élt. Kétszobás társbérletben és kétszobás lakásban családi együttélés formájában csak 3 család élt. 10 család egy szobás vagy szoba-konyhás lakásban, családi együttélésben szorongott a szülőkkel együtt. Egy szobás társbérletben vagy albérletben 14 család lakott. Tehát az új lakásokba költözött családok 66%-ának igen nagy szüksége volt lakásra. Öt lakásba most összekerült új házasok költöztek. Természetesen, az ilyen lakáskörülmények nem kedveztek a népszaporulat növekedésének. Bár e társasházak 75%-ában van gyerek — csak 5 családnak van két gyermeke, három gyermeke pedig csak három családnak van. A korszerű, tágas lakás kedvezően befolyásolhatja a családnépesedés alakulását is. Jó lenne öt év múlva megvizsgálni, hogyan alakult a most beköltözött családok népesedési helyzete, különös tekintettel arra, hogy a lakók többsége a 25—41 éves életkor között van! Foglalkozás, jövedelem. Társasház tulajdonosaink foglalkozásra nézve a legkülönbözőbb kategóriákba tartoznak. A segédmunkástól kezdve a különböző szakmunkásokon keresztül mérnökig, orvosig többféle foglalkozási ág képviselve van. A lakók 60%-a fizikai munkás, 40%-a műszaki, adminisztratív és egyéb munkakörökben dolgozik. Csak 3 személy nem dolgozik a szakmájában; kettő azért, mert más beosztásban jobban keres, egy pedig nem szereti eredeti szakmáját. A többi lakó képzettségének megfelelő munkakörben, szakmájában dolgozik, tehát olyan munkahelyen, ahol tudását, képességeit a legjobban tudja hasznosítani. Jövedelem szempontjából a családok között számottevő különbség nincs. Kétségtelenül az a család áll anyagilag a legjobban, ahol két személy 4800 Ft-ot keres, és sem szülőt, sem gyermeket nem tartanak el. A leggyengébb anyagi viszonyok között az a család él, ahol egy kereső 2200 Ft-os jövedelméből két nemkeresőt tart el. A családok jövedelme 2200 Ft-tól 5600 Ft-ig terjed, a dolgozó családtagoktól függően, tehát nagy szélsőségekről nem lehet beszélni. Az egy főre eső átlagjövedelem házainkban 1242 Ft, ami nem megvetendő összeg. Természetesen, egy ilyen egyszerű átlagszámítás nem nyújt reális képet az anyagi helyzetről, mert a család összjövedelméből havonkint ki kell fizetni pl. a bútorrészietet. Hiszen minden lakáshoz vásároltak új bútort is, sőt, 1X lakásban minden bútordarab új. A család összjövedelméből kell fizetni az új lakás egy hónapra eső OTP részletét, és a lakás összes rezsijét. Ha tehát a család összjövedelméből levonjuk a bútorrészietet, a lakásra havonkint kifizetett összeget és a megmaradó részt osztjuk el a családtagok között, az egy főre eső jövedelem alaposan lecsökken: 874 forintra. Társasházaink lakói azonban azt mondják: a nehezén már túl vannak és ezért szívesen vállalják a berendezkedéssel járó anyagi nehézségeket, az öltözködési, élelmezési és kulturális kiadások még egy-két évig tartó csökkentését. Származás, iskolázottság. A modern lakásokba költözött családok felnőtt tagjainak 27%-a budapesti születésű, a másik 73% az ország legkülönbözőbb vidékeiről származik. A különböző tájak hagyományai, szokásai, erkölcsei ötvöződnek itt egybe, egy háztető alatt, világos ablakok mögött — hogy a következő generációban a szocialista igényeknek és követelményeknek megfelelő szintézist alkossanak. Erre minden lehetőségük megvan, a társadalmi összefogás és az egyén szorgalmas munkája nyomán. Lakóink 73%-a tehát bevándorolt. A bevándoroltak 59%-a azonban még nem volt húszéves, amikor a fővárosba került. Ezek a fiatalkorú bevándorlók már belenőttek a városi életformába. A többi lakó 10—15—20 éve él Budapesten; bőséges idejük volt az asszimilálódásra. A városi életformához való alkalmazkodási folyamat már rég lezárult életükben. Az asszimiláció fokát, az egységessé váló ízlés formálódását mutatja az egyforma lakásigény és a lakások bútorzatának nagyjából azonos volta. Túlsúlyban sima, modern bútorok, sörét vagy világos színben. A lakások egy része még nincs teljesen berendezve, hiányoznak a csillárok, képek, szőnyegek. A fehérre meszelt falak — ahol meghagyták — nagyon jól mutatnak a sötétebb tónusú bútorokkal. Több lakásból még hiányoznak az egyéni ízlést kihangsúlyozó apró díszítő elemek, bár a mi asszonyaink mindig élénk fantáziával rendelkeznek a lakás díszítésében, otthonossá, lakályossá tételében. De a korlátozott anyagi lehetőségek nem engedik meg az ilyen, jelenleg még luxusnak számító kiadásokat. Egy-két éven belül minden lakásnak kialakul majd az a különleges, az egyéniségre oly jellemző, sajátos légköre, amely híven tükrözi lakóinak ízlését, szép-szeretetét. Házaink felnőtt lakóinak 65%-a munkás-, 27%-a paraszt- és értelmiségi származású, az egyéb 8%. Iskolai végzettség szempontjából viszont a legszélsőségesebb határok a jellemzőek. A régi típusú elemi iskola 6 osztálya és az újabb általános iskola nyolc osztálya éppen úgy előfordul, mint a régi polgári és gimnázium 4 osztálya, a technikumi és a gimnáziumi érettségi, valamint a7. egyetemi végzettség. Népesedés Az egy családra jutó gyermekek száma Gyermekek száma %-ban, az első nemzedéket 100 %-nak véve 1. nemzedék (nagyszülők) 4,02 100 II. nemzedék (szülők) 3,15 78.3 III. nemzedék (gyermekek) 1,05 26,1 Fenti táblázatunk beszédesen bizonyítja, hogy a századvég egyik súlyos dilemmája a meredeken emelkedő népszaporulat volt. Ha