Budapest, 1967. (5. évfolyam)

10. szám október - A címlapon: A Dísz tér( Bérezi Lóránt felvétele)

Hangverseny a Károlyi-kertben (MTI Fotó — Petrovits László felvitele) kell majd még a továbbiakban. Nem is vitás, a vidéki lokálpatriotizmus örvendetes megnyilvánulásai visszahatottak és hatnak ma is a fővárosra — és ez a kölcsönhatás jó, egészséges. Előbb nagyobb vidéki városaink léptek elő mindinkább figyelmet érdemlő kezdeményezésekkel, majd kisebb városaink is frappáns módon bizonyították és bizonyítják, hogy szerepük kulturális vonatkozásban is számottevő az ország életében. Országos jelentőségű és helyi jellegű, de az ország egész lakosságának figyelmét megérdemlő játékok alakultak ki, vidéki városok vállalták magukra országos kulturális megnyilvánulások patronálását, vagy lebonyolítását. Mindarra utalok itt teljes elismeréssel, ami a többi között Szegeden, Pécsett, Miskolcon, Debrecenben, Székesfehérvárott, Gyulán, Szombathelyen, Esztergomban, Fertődön, Martonvásárott, Siklóson és egyebütt végbemegy az utóbbi években, játékok, zenei megnyilvánulások, tárlatok, fesztiválok dolgában. A közel sem teljes áttekintés némi képet ad arról, milyen sürgetővé vált a helyzet a fővárosban néhány évvel ezelőtt, hogy a tűrhetetlen mélypontról elmozduljunk. Csakhogy a hanyatlás nemcsak erkölcsiekben okozott kárt, hanem a de facto technikai feltételekben is. Gondolok itt elsősorban kivételes kincsünkre, az eredendő adottságaiban világraszólóan szép margitszigeti színpadra, amelyet huzamos és tökéletesen elhibázott mellőztetése rendkívül megviselt. Nyilvánvaló, Budapest nyári műsorainak fontos kérdését nem helyes és nem reális kizárólag „margitszigeti szemlélettel" vizsgálni — en-A Bolognai Operaház vendégjátéka a Margitszigeten. (MTI Fotó - Tormai Andor felvétele) nek az objektumnak az ügye azonban kapitális, ezért kezdtem ezzel, és, egyebek után, térek is majd külön vissza rá. Károlyi-kert és egyebek Előbb szólnék arról, ami kisebb-nagyobb ingadozásokkal minden viharnak ellenállott és következetesen őrizte, fejlesztette önhagyományát — a Károlyi-kertről. Ez az ugyancsak szép és akusztikailag is szerencsés adottságú „nyári hangversenytermünk" csillagboltozatával végig hűségesen szolgálta ugyancsak hűséges barátait, közönségét, és mai koncert-ritmusával, átgondolt, igényes műsorpolitikájával a Filharmónia kezelésében jól szolgálja Budapest nyári zenekultúráját. Hasonlóképpen az utóbbi években kamarafeladataival hozzá csatlakozó Kiscelli kastély Óbudán. Számottevően gazdagította a budapesti nyári zenei életet a Fővárosi Művelődési Ház arculatának kialakulása, feladatkörének mind pontosabb megtalálása, és ebből eredően munkájának kisugárzása ezen a területen is. A legfejlettebb műkedvelő szimfonikus zenekarok, szakszervezeti együttesek rendszeres szabadtéri hangversenyei a város közismert és közkedvelt szép térségein, a Halászbástyán, a Vajdahunyad várnál és egyebütt, több távolabb eső kerületben, sok embert szórakoztatnak és közelítenek szinte észrevétlen (tehát helyesen) az értékes muzsikához. A fejlődéshez tartozik némi visszafejlődés is. A szabadtéri színpadok burjánzása megszűnt, a feleslegesek annak rendje-módja szerint elsorvadtak. A tanácsi, illetve szakszervezeti kezelésben megmaradtak általában egészségesebb, kulturáltabb műsorokat adnak, kisebb mennyiségben, és ez így van nagyon rendjén. Ezzel a legkevésbé sem akarom azt mondani, hogy ma már a Kulich Gyula Színpad, a Csajkovszkij Színpad minden rendezvénye kifogástalan. A Benczúr kert, a Puskin kert, a kispesti, újpesti és más szabadtéri színpadok általában gyakran adnak hasznos, ízléses, zenés műsorokat. Egy kép a Mojszejev együttes „Tavaszi láz" c. ukrán szvitjéből, amely a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon bemutatott műsorban szerepelt. (MTI Fotó — Friedmann Endre felvétele)