Budapest, 1967. (5. évfolyam)

10. szám október - A címlapon: A Dísz tér( Bérezi Lóránt felvétele)

V. ÉVFOLYAM 10. SZAM 1 967 OKTÓBER 0 FOVAROS F0LY0IRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: FEKETE GYULA Képszerkesztő: PÉTER IMRE Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 15.30—17.30-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hirlapirodánál (Budapest V. József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre .... 60,— Ft egy évre . . . 120,— Ft 67.2960 Athenaeum Nyomda mélynyomása Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Dr. Bálint István: Nagyváros és alkohol 5 Fodré - Meisznerné - Szentpéteri: Csepeli társasházak — 1967. 6 Erdélyi József: Budapesti versek 12 Czagány István: Budavára középkori társadalma 1 16 Gál István: Nagy angol írók Budapestről 19 Major Máté: Egy magyar származású francia fotóművész 22 FÓRUM 26 Dr. Csorba János, Kécsy Ferenc, dr. Maksay László írásai Kollár Mária: Az örökifjú várbarát 32 Zolnay László: Képek Budapest sportjának két évezredéből 34 Puruczki Béla: Kiránduló kalauz 38 Iszlai Zoltán, Dobos Hajnal versei, Mesterházi Lajos, Kolozsvári Grandpierre Emil tárcája A címlapon: A Dísz tér ( Bérezi Lóránt felvétele) A hátsó borítón: Olajfestmények az állami vasáriások anyagának műcsarnoki kiállításából (Sándor Géza felvételei) Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; GARAI GÁBOR költő; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÍSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS, az Építésügyi és Városfejlesztési Min. főosztályvezetője, TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Rajk András Gondolatok a nyárról, Budapestről, „A szigetiről és a szabadtérről Különös „fejlődés-vonal" nyomán alakult ki a felszabadulást követő esztendők alatt egy torz, a város rangját, szintjét és jelentőségét semmiképp ki nem fejező állapot Budapest nyári műsorai dolgában. Az ötvenes évek egész kulturális közgondolkodásában, kultúrpolitikájában megvolt ismeretes hibák szövevényesen járultak hozzá a helyzet elfajulásához a sebtében és nagy mennyiségben létrehozott különféle szabadtéri színpadokon. Az egyenlőtlen verseny a szabadjára engedett olcsóságokkal, majd már ízetlenségekkel, erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt bénítóan hatott némely, amúgy sem eléggé megalapozott értékesebb nyári megnyilvánulásra, amelyet lassan elsorvasztott. Egy elrontott helyzetből, tudjuk, nehezebb kikerülni, mint egy rossz helyzetből. E szerint kell értékelnünk azt az egészséges változást, ami az utóbbi években végbement — elválaszthatatlanul természetesen mindattól, ami a szigorúan vett évadban, télen és a többi évszakban történik. A közvéleményt befolyásoló legjobb, legérettebb, ízlésben legfejlettebb rétegekre támaszkodva sikerült olyan légkört kialakítani, amelyben a korábbi, hibás gyakorlat és ennek „lelkes" támogatói lehetetlenültek. Néhány bátor és örvendetes kezdeményezés sokat segített ebben. Ilyen volt egyebek között az Országos Rendező Iroda néhány gondosan megszerkesztett, könnyű műfajú (!) műsora, amely beigazolta, hogy ebben a zsánerben sem csak olcsóságok, lapos közhelyek és ízetlenségek eredményezhetnek sikert. (Sajnálatos, hogy az utóbbi fajta tömegfélrevezetésre nincs más szavunk a nyelvben, hiszen az ilyesmi nem siker, hanem kár, amely végső soron élvezőin is megbosszulja magát, viszszaüt.) E műsorok örömteli hivatalos és kritikai fogadtatása jelentős tömegek aggodalmát segített eloszlatni, hogy talán az olcsóságok üldözése a vidámság üldözésével volna azonos. Ma már ezt sokkal kevesebben hiszik. Nagyon fontos momentum volt más vonatkozásban a Körszínház szerény megindulása, amely azóta Budapest nyári kulturális életének szerves tartozékává fejlődött (Csak előny, hogy egyes kezdeményezéseit a siker a télbe, a szezonokba is átemelte.) Segítséget nyújtott a sajtó is mind a kultúra kártevőinek üldözésével, a nívó és a konkrét intézkedések sürgetésével, mind az egészséges kezdeményezések örvendező, itt-ott helyénvalóan toleráns fogadtatásával. Segített olyasmi is, ami nem Budapesten történt. Különös és sajátos volt a folyamat — erről részben, más összefüggésben szólni 1