Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - Vedres József — Maros László: Az MTK

fiKffi&í /940 májusában a Képes Sport is megdöbbenéssel írt arról, hogy a fasiszta sportvezetés megszüntette a Hungária működési jogát szervezetén kívül ma már maga mögött érezheti az ország második legnagyobb taglétszámú szakszervezetének, a KPVDSZ-nek sportszerető dolgozóit is. A társadalmi erők bevonása egyre erőteljesebb az egyesület éle'ébe, s e fordulat kedvező hatása is érződik az 1250 sportolói és 19 szakosztályt számláló MTK munkájában. Az atlétikai szakosztály története az egyesületben szinte egyidős a sportág magyarországi történetével. Ahogy a felszabadulás előtt, úgy 1945-től is egész sor kiváló kék-fehér színekben szereplő atléta ért el országra- és világraszóló sikereket. Közülük kiemelkedik Kovács József, az oly népszerűvé vált „Bütyök" sikerei talán felejthetetlenné váltak azok rzámára, akik ott voltak a Népstadionban a szovjet Kuc és a csehszlovák Zatopek ellen elért győzelmei alkalmával. Jeszenszky László a 3000 méteres akadályfutásban ért el nagyszerű siker-sorozatot. Az idei magyar bajnokságok során is született MTK-siker: a mezei bajnokság női számában Bachné Tóth Mária szerezte meg az egyesület első 1967. évi atlétikai bajnoki címét. Az MTK — nagyon helyesen — sok gondot fordít az utánpótlás nevelésére. 240 atlétája között 150 ifjúsági korú, s várható, hogy ha egyre többen lépnek elő olyan tehetségek, mint a középtávfutó Mohácsi Péter, vagy a rövidtávfutó Báthori Viktor, a nagymúltú szakosztály elindulhat a sikerek útján. Az első birkózó olimpiai bajnokot az MTK adta Magyarországnak, Weisz Richárd személyében. Állt MTK-versenyző az olimpiai dobogó legmagasabb fokán a felszabadulás után is: Hódos Imre. S voltak és vannak a szakosztálynak figyelemre méltó tehetségei. Itt nevelődtek például a Rízmaver-fivérek, akik egész sor szép sikerrel hívták fel magukra a figyelmet. Mindez azonban már inkább a múlté, s az egyesület vezetői igyekeznek egyengetni a fejlődés útját ebben a szakosztályban is. A felszabadulás óta az egyik legtöbb magyar bajnoksággal rendelkező szakosztállyal az MTK cselgáncsozói büszkélkedhetnek. Az Újpesti Dózsával együtt szinte a „bölcsőtől" vesz részt az egyesület a sportág történetében. A legutóbbi éveket tekintve, 1964-ben és 1965-ben szerezte meg a szakosztály a felnőtt csapatbajnokságot és 1966-ban a Magyar Népköztársasági Kupa győztese lett. Sikereit elsősorban annak köszönheti, hogy Galambos, Pozsár, Szénási és Oláh személyében olyan versenyzők jelentették és jelentik a csapat gerincét, akikre a válogatott csapat is számít. Az utánpótlás nevelés ebben a szakosztályban is jó úton halad, s várható, hogy az MTK előbb-utóbb visszaszerzi az időlegesen elveszített csapatbajnoki címét. A gyorskorcsolya-szakosztály élén a sokszoros magyar bajnok Merényi József áll, aki évről-évre nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megerősítse ezt a népszerű téli sportot az egyesület kebelében. Ha a felnőtt bajnokságokon az MTK gyorskorcsolyázói még nem is érnek el számottevő sikereket, ifjúsági versenyzői biztatóan fejlődnek. 1951 novembere óta működik az egyesület kajak-kenu szakosztálya, amelynek élete két korszakra tagozódik. Az alapítástól számítva, az 1956-os ellenforradalmi eseményekig, a szakosztály nagyon szépen fejlődött, s az elért sikerekben nagy része volt a kiváló szakembernek, Füzesséry Gyulának. A zeniten 1954-ben jártak az MTK kajakozói, amikor a maconi magyar világbajnoki sorozat főrészeseiként Bánfalvi Klára, Pintér Hilda, Vagyóczky Imre, Kovács László, Nagy László és Szigeti Zoltán képviselték sikerrel a válogatottban egyesületük színeit. A nagy eredmények mágnesként vonzották a fiatalokat a Bp. Vörös Lobogó kajak-szakosztályába, amelynek akkor több, mint huszonöt korszerű hajója volt. 1956 ebben a sportágban is törést okozott, s két esztendő kellett ahhoz, hogy elkövetkezzék a megújulás. Az eredményesebb átszervezésre 1963-ban került sor, amikor Kovács László és Nagy László vette át a szakvezetés feladatát. Ettől kezdve olyan tehetségek kerültek előtérbe, mint az olimpiai helyezett Kemecsei Imre és Kovács Kálmán, továbbá a többszörös magyar bajnok Bereczky és a tehetséges Tornyi Rózsi. Nem büszkélkedhetnek hasonló sikerekkel a kézilabdázók. A férfi együttes a Budapest bajnokság I. osztályában, a női csapat az NB II-ben szerepel. A nők szakosztályában kialakított fiatal csapat reménytkeltően fejlődik, s technikai képzettsége alapján esélyes arra, hogy az 1954-ben és 1958-ban magyar bajnoki cimet szerző kézilabda-A FELSZABADULÁS UTÁN egyetemes sport számára, mint az MTK. Kit, kiket emeljen ki a krónikás ebből a nagyszerű sokaságból? Halmay Zoltánt, a kettős olimpiai aranyérmest? Dr. Fuchs Jenőt, aki két olimpiárí — 1908-ban és 1912-ben — négy aranyérmet vívott ki, karddal a kézben ? Weisz Richárdot, a stockholmi olimpia nehézsúlyú bajnokát, aki súlyemelésben egy nap alatt 11 rekordot javított? Barna Viktort, aki a modern asztalitenisz megteremtője és — a mai ázsiai asztaliteniszezőket is beleértve hosszú éveken keresztül legnagyobb játékosegyénisége volt ? A labdarúgást a legmagasabb művészi színvonalon játszó Cseh II. Lászlót vagy Schaff er Alfrédot, akit egész Európában „futballkirály" néven emlegettek? Bodor Ödönt, a fiatal atlétákat kiváló szakmai felkészültséggel és tiszteletre méltó hivatástudattal nevelő mestert ? Vagy a maiak, a közelmúlt évek nagy sportegyéniségei közül emeljünk ki külön valakit? Kovács „Bütyök"-öt, aki évek hosszú során át a világ legjobb távfutóinak élcsoportjában biztosított magának helyét? Merényi Józsefet, aki jó ideig szinte egyedül jelentette a magyar gyorskorcsolyázó sportágat? Vagy a Móravárosból fenegyerekként elindult, az MTK-ban példás sportolóvá és nagyszerű emberré fejlődött Sándor „Csikar" -t? Hidegkúti Nándort, az „évszázad mérkőzése" — a 6 : 3-as magyar diadalt hozó magyarangol futball találkozó — hősét, akit a világ első tíz labdarúgó szakembere között tartanak külföldön is nyilván? Hegedűs Györgyit, vagy Kovács Katit a női kosárlabdázók közül, akik a válogatott csapat címeres mezét hosszú évek óta hordják? Ám egy-egy személy kiemelésénél többet mond az összkép: egy rövid összefoglaló a szakosztálvi életről. Az „új idők" egy nagyszerű női atlétája, Pénzes Margit, a magyar válogatott színeiben Kovács József, a „Bütyök", akit még a „futógép" Zatopek is a legnagyobb hosszútávfutók közé sorolt A fasizmus idején éveken át nem működhetett az MTK, s így érthető, hogy a szabad élet első időszakában nehezen talált magára. Ebben része volt annak is, hogy létesítményei, amelyeket ellenforradalmi egyesületek bitoroltak, a háború pusztítása nyomán romokban hevertek. Az MTK létesítményeinek és magának az egyesületnek az újjáépítése - tekintettel a régi klubtagok jelentkezésére és a szimpatizánsok nagy számára — mégis gyorsan és eredményesen haladt. Elsősorban a labdarúgó- és az atlétikai szakosztály kezdte meg mozgalmas pályafutásának új fejezetét. A kezdeti nehézségek áthidalásához nagy segítséget adott a Textilipari Dolgozók Szakszervezete, amelynek egyesülete lett az MTK. Ezt a tényt az 1950. február 26-án megtartott közgyűlés mondta ki, s egyben a klub neve Textiles SE lett. Egy esztendőn át működött ekkor a szakszervezet égisze alatt a nagymúltú egyesület, amelynek életében 1951. februárja ismét változást hozott: a fegyveres erők egyik sportegyesületeként ekkor a klub a Bp. Bástya SE nevét vette fel, s színeit piros-fehérre változtatta. E változás során az atlétikai-, a labdarúgó-, az ökölvívó-, a röplabda-, a sí-, a súlyemelő- és az úszó-vízilabda szakosztály került át a Bp. Bástya SE-hez. Az asztalitenisz-, az evezés-, a kézilabda-, a kosárlabda-, a tenisz-, a torna- és a vívó szakosztály más egyesület égisze alatt folytatta tevékenységét. Két évvel később újabb változás történt: nagy számban visszatértek az eltávozott versenyzők és vezetők, s az egyesület ismét az előző égisz: a Textilipari Dolgozók Szakszervezete hatáskörébe került. A neve, a régi kék-fehér színekkel, Bp. Vörös Lobogó lett, amely az MTK jogutódjaként működött, és különböző szakosztályai révén mind a hazai, mind a nemzetközi sportéletben öregbítette tekintélyét. 1957 tavaszán a munkát elölről kellett kezdeni, de most már a patinás MTK név alatt. Ez időszaktól kezdve is sok sikert értek el az egyesület versenyzői, játékosai a legkülönfélébb világversenyeken; olimpiákon és világbajnokságokon is, de azért tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy a több mint tíz esztendővel ezelőtt bekövetkezett vérveszteség olyan arányú volt, hogy annak teljes kiheverése csak napjainkban mutatkozik. Az elmúlt évek során született MTK-sikerek is figyelemre méltóak voltak, de azt a helyet, amelyet az egyesület virágzásának éveiben kiharcolt, még most sem vívta ki magának. Az 1963-ban lezajlott 75. jubileumi esztendő óta az egyesület megerősítette társadalmi alapiait. s a Textilipari Dolgozók Szak-