Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - Vedres József — Maros László: Az MTK

VEDRES JÓZSEF MAROS LÁSZLÓ Harcok, arcok, sikerek az MTK történetében Az MTK egész élete, léte, a jövőre betöltött nyolc évtized, szinte szakadatlan küzdelem láncolata. Még a múltban sokat üldözött munkáscsapatok között is kevés található, amelyiknek többet kellett volna küzdenie előbb megalakulásáért, aztán a fennmaradásáért, mint Budapest egyik legpatinásabb, külföldön talán leginkább ismert sportklubjának, az MTK-nak. A századforduló előtti évtizedekben hatalmas léptekkel tört előre Európa-szerte — Magyarországon is — a testkultúra. Százával, ezrével alakultak sportegyesületek, klubok, körök, a legkülönbözőbb színekben, színösszetételekben, a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket felölelve. A minden jót magáénak követelő arisztokrácia és a nagypolgárság után a munkások és a „beamterek" serege is kinyilvánította jogos igényét az egészségesebb életformára. Budapesten már javában működött a Nemzeti Torna Egylet, néhány fiatal azonban elégedetlenkedett, hogy csak a tornasportot űzheti az Egylet színeiben. A kibontakozó sportélet más területeire is vágytak kiruccanni, de az Egylet szigorú alapszabályai szinte eretnekségnek vették, ha valaki atletizálni, vagy futballozni akart a NTE színeiben. Teljes titokban került hát sor 1888. szeptember 10-én az NTE tornászok egy csoportjának atlétikai háziversenyére is, amelyet egy herminamezei — ma XIV. kerület — villa tágas udvarán rendeztek. A „vakmerő kísérlet" azonban olyan jól sikerült, hogy a fiatalok elhatározták azonnyomban: kilépnek az NTE-ből és új egyesületet alapítanak, amelyben szabadon űzhetnek — a tornán kívül — más, modernebb sportágakat is. Ilyen előzmények után került sor, 1888 november 16-án, egy Teréz körúti polgári lakásban, az MTK alakuló közgyűlésére. Erős támadások érték a Magyar Testgyakorlók Köre nevet felvett, a kék-fehér klubszíneket választó egyesületet a tornászoktól tüzelt sajtó részéről. Érdekesen világította meg az MTK társadalmi helyzetét dr. Fodor Henrik, a klub későbbi főtitkára, a fennállás 25. esztendejében megjelent jubileumi könyvben. „A MAC és a Kolozsvári AC éppen azzal, hogy a sportot egyetlen társadalmi osztály számára sajátította ki, gátolta annak fejlődését. A sport a tömegeké, a sportolás a tömegek joga, a sportoló nem ismer osztálykülönbséget. Az MTK megvetette a polgári osztály sportlétének alapját, mely ha mai szemmel nézve (1913-ban jelent meg a jubileumi könyv. — A szerk.) nem is a legteljesebb sportdemokratizmus, mindenesetre a legjobb úton halad, hogy azzá legyen. És ezzel az MTK alapításának története bekapcsolódik a sporttörténelem fordulatot jelentő eseményei közé." Merész szavak, merész gondolatok voltak ezek a kráter szélén tántorgó Európában, alig egy évvel a budapesti „véres csütörtök" eseményei után. És azt, hogy nem csak szavak, gondolatok maradtak az MTK-t létrehívó eszmék, bizonyítja a budapesti kék-fehérek későbbi magatartása is. Nem véletlen, hogy éppen a Vasassal épültek ki szoros MTK kapcsolatok. A szervezett vasmunkások sportklubjának, labdarúgóinak, később atlétáinak hosszú éveken keresztül nyújtott otthont az MTK. Volt egy időszak, amikor Froncz Döme, a neves futballtréner, az MTK és a Vasas labdarúgóit párhuzamosan oktatta, edzette. Orth György, minden idők legnevesebb magyar labdarúgója a Vasasban nevelkedett, de egészen fiatalon kérte átlépését az MTK-ba. A Vasas vezetői, — akik jó szakemberek voltak, s látrák Orth kibontakozó, rendkívüli tehetségét, szó nélkül átengedték. Ha más klub — nem az MTK — kéri Orthot, aligha adják ki vita nélkül. Később is megmaradt — a legnehezebb időkben — a Vasas és a többi munkásegyesület, valamint az MTK közötti jó viszony. Hamarosan jelentős, több szakosztályt foglalkoztató klubbá izmosodott az MTK. Atlétái, tornászai, labdarúgói, úszói, birkózói, súlyemelői után vívói is feltűntek a versenyeken, szinte néhány év alatt emelkedett a legsokoldalúbb magyar sportegyesületek sorába. Jelentős fordulópontot hozott 1911, amikor a klub a fővárostól egy hítholdnyi területet kapott a Kerepesi út mögött, az úgynevezett Temető dűlőben, sporttelep építés céljára. Még 1911 őszén megindultak a munkálatok — a tervezéstől a kivitelezésig mindent MTK klubtagok végeztek — és 1912. március 31-én már pályaavató ünnepi mérkőzésre hívhatta meg nagy riválisát, az FTC-t. Első magyar bajnokát — a sportkrónika szerint — négy évvel az alakulása után, 1892-ben ünnepelte az MTK. Az úszó Deutsch Gyula félmérföldes távon bizonyult a magyar bajnokság legjobbjának. Nem kellett soká várni az első olimpiai bajnokságra sem, amelyet MTK versenyző szerzett. Az 1904. évi St. Louis-i olimpián Halmay Zoltán az 50 és a 100 yardos távon egyaránt olimpiai győztes lett. Ugyanebben az esztendőben nyerte első futball-bajnokságát is az MTK, az FTC-vel és a BTC-vel vívott éles küzdelem után. Itt kezdődött talán az az évtizedeken keresztül tartó — helyenként elkeseredett — rivalizálás az MTK és az FTC között. Az első világháború kitörésének évében, 1914-ben tört ki a magyar labdarúgósport történetében is az első nagy belső válság, amely két táborba, az úgynevezett „Igazság párt" és a „Béke párt" táborába osztotta az egyesületeket. Az „Igazság párt" zászlóvivője az MTK, a „Béke párt" irányítója az FTC volt. Elkeseredett viszályuk lefékezte az egész magyar labdarúgósport fejlődését, még az egységes hadibajnokságot is veszélyeztette. A két párthoz tartozó egyesületek 1914 őszén külön-külön csoportban az Auguszta serlegért, illetve a Hungária serlegért küzdöttek. Az is az igazsághoz tartozik azonban, hogy a legnehezebb időkben — amikor a legnagyobb szükség volt rá — a két nagyegyesület mindig számíthatott egymás barátságára, támogatására. Az MTK-nak a fasiszta sporthatóságok által tervezett feloszlatása ellen az FTC beadvánnyal fordult az Országos Sport Hivatalhoz, rámutatva az MTK elévülhetetlen érdemeire, létének jelentőségére, s nem az FTC-n múlott, hogy az apokaliptikus években megvonták az MTK működési jogát. Szétszéledő, világklasszisú játékosai közül Titkos a Vasasba kérte átigazolását. Ugyancsak a Vasas játékosa lett Illovszky, a jelenlegi labdarúgó szövetségi kapitány. Szomorú búcsú volt, a legszélsőségesebb fasiszta lapok kivételével az egész magyar sajtó megdöbbenten vetette fel a kérdést: miért volt szükség a Hungária, az MTK betiltására? A válasz, az indoklás ez volt: „Hazafiatlan elemek gyülekeztek az MTK-ban 1" Azóta a történelem már pontosan bebizonyította, hogy hol gyülekeztek a hazafiatlan elemek. De ez a „bizonyítás" nagyon sokba került az egész emberiségnek. A magyar sportnak is. ARCOK Ebben a sportegyesületben különös gonddal ügyeltek arra, hogy olyan sportolókat neveljenek, akik emberként is mindig helyt tudnak állni. Brüll Alfréd — az MTK évtizedeken keresztül volt elnöke — széleskörű műveltségével, felvilágodosott, haladó nézeteivel ezt az elvet igyekezett érvényre juttatni mindvégig, és ez az elv mélyen belegyökerezett az MTKnevelőmunkájába. Aligha akad olyan magyar egyesület, amelyik több jóiképzett edzőt nevelt volna a magyar sport, sőt az Weisz Richárd olimpiai győzelmét igazoló oklevele. Kelt 1908, London . . . Az MTK első bajnokságot nyert labdarúgó csapata (1904) 41