Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - Pakots György — Vincze Oszkár: A gázfőzéstől a földgázig

olyan bonyolult szövevénye fekszik, amely egymagában is nagymértékben nehezíti és főként lassítja a hálózatcsere munkáját. A felbontott munkagödör közlekedési, biztonsági fejtörők egész sorát veti fel. Mindezen felül akkora anyagfelhasználással iár együtt, ami az érdekelteket érthetően gondolkodóba ejti. E megfontolások alapján jutottak el világszerte ahhoz a megoldáshoz, ami bár távlatban nem, de pillanatnyilag a nagyarányú beruházások gondját az illetékesek válláról mégis csak leemeli. E megoldás lényegében Kolumbusz tojás, de 25 százalékkal emeli a városi gáz égéshőjét és ezzel az azonos keresztmetszetű, változatlan hosszúságú csőhálózat városszerte 25 százalékkal nagyobb energiamennyiség szállítására válik alkalmassá. Olyan megoldás ez, mintha azonos vasúti rakodótérben nem 2000 kalória értékű lignitet, hanem 4000 kalória értékű kőszenet, nem 14 százalék vastartalmú soványércet, hanem három-négyszeresre dúsított vastartalmú anyagot szállítanak. További előnye az égéshő emelésnek, hogy a művelet nyers földgáz hozzákeverésével lényegében minden említésre érdemes beruházás nélkül megoldható és ezzel egyben az egész gáztermelési kapacitás is 25 százalékkal növekedhet. Hasznos ez a megoldás azért is, mert az ily módon szállított városi gáz szénmonoxid tartalma, és ezzel a gázmérgezés veszélyének gyakorisága is lényegesen csökken. Természetes, hogy miután lényeges beruházási költség nélkül az egész csőhálózat 25 százalékkal több gázt szállíthat, az eljárás a gázszolgáltatás önköltségére is kedvezően hat. Ugyancsak az égéshő emelése folytán egyenletesebbé válik a hálózati nyomás eloszlása és a vezetékhálózaton semmiféle változtatást sem kell végrehajtani, mert a növelt égéshőjű gáz fizikai sajátosságai szerint továbbra is városi gáznak számít. Az is nagy előnye a megnövelt égéshőnek, hogy viszonylag kis apparátussal és költséggel a 25 százalék kapacitásnövelés kettő-három év munkájával, összesen mintegy 70 millió forint beruházás árán végrehajtható. Nem kevésbé előny, hogy minden, az átállás során végrehajtott kisebb-nagyobb szerelvénycsere is tartósan hasznos beruházásnak minősül, mert a megemelt égéshő a következő szakaszban végrehajtandó csőkeresztmetszet növelés esetén is változatlan maradhat. Újabban Bécsben a városi gáz egyízben már növelt égéshőjének 5000 kalóriára való emelését fontolgatják. Nálunk ez idő szerint Budapesten 4000, vidéken általában 3800 kalória értékű városi gázt szolgáltatnak. Az elmondottak szerint a közeljövőben a fővárosban is a fűtőérték növelésével oldják meg a szolgáltatás javításának kérdését, mégpedig oly módon, hogy a fűtőértéket 4600 kalóriára, az égésmeleget pedig 5000 kalóriára emelik. A fűtőérték nagyobb mérvű emelését csupán a készülékek állapota és felszerelése nem teszi lehetővé. A készülékeket tehát mihamarább alkalmassá kell tenni az új, magasabb biztonsági követelményekre. A tervezettnél is nagyobb fűtőértékű gázszolgáltatás viszont már a fogyasztókészülékek további átalakítását, cseréjét indokolná. Ennek megfelelően a Fővárosi Gázművek már 1965-ben megkezdte a városi gáz fűtőérték növelésének előkészítését. Tanulmány készült természetesen a fogyasztókészülékek gazdaságos átalakításának módjára is. Nagy előnye a fűtőérték ilyen mérvű növelésének, hogy megoldásához a gázszállító hálózaton semmiféle átalakítást nem kell végrehajtani. Az egyetlen teendő, hogy a városi gázba további nagyobb fűtőértékű földgázmennyiséget kell keverni. A fővárosban ez idő szerint 303 000 fogyasztó kap városi gázt. A készülékek száma az 520 ezret is meghaladja, ezeken azonban bizonyos átalakítás szükséges. Ezért az átállás mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban gondos előkészítő munkát követel. A szükséges tapasztalatok megszerzése végett az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kezdeményezésére a fővárost megelőzve több vidéki városban kipróbálják az új eljárást. Először Sopronban vezették be a városi gáz fűtőértékének növelését, Győrött pedig ez évben fejezik be az átállás műveletét. A nyomásviszonyok a magasabb fűtőértéknek is megfeleltek, amelyhez a szükséges kisebb jelentőségű átalakításokat a biztonsági intézkedésekkel együtt végrehajtották. Megfelelő időben gondoskodtak természetesen a szükséges számú égőfedél, égőpipa, vízmelegítőégő, a különféle méretű fúvóka, egyéb anyagok, az új szerszámszükséglet beszerzéséről, továbbá az át nem alakítható készülékek cserélhetőségéről. Az átállás azonban mindenképpen jelentős szervezési feladat, amelynek minden fázisa kellőképpen össze van hangolva. így például nemcsak az átállítást végző műszaki dolgozókat kell az új feladatra kiképezni, a fogyasztók kellő tájékoztatása ezzel teljesen azonos fontosságú feladat. Kétségtelen viszont, hogy az égéshő növelésével elért 25 százalék kapacitásnövelés is csupán néhány esztendőre oldhatja meg a főváros gázellátásának kérdését. Addig is feltétlenül indokolt azonban, hogy a szállítókapacitást csőkiváltással, új vezeték fektetésével is növeljék. A gázellátás másik módja a városi gáz termelés növelése. A tervek szerint a termelést a mai mintegy 2 millió köbméterről 3,6 millió köbméterre igyekeznek növelni. Ugyancsak a fejlesztés helyes iránya: külön vezetéken a tiszta földgáz felhasználására való áttérés, elsősorban az iparban, erőművekben, nagy, homogén lakótelepek fűtésében, sőt helyenként olyan területeken is, ahol egyébként városi gázt használnak, de jelentős ipari fogyasztók számára a nagy kalória értékű földgáz felhasználása gazdaságosabbnak ígérkezik. Az ma már aligha szorul bárki előtt is bizonyításra, hogy a gázenergia felhasználása olcsó, kényelmes, ezen felül egyik leghozzáférhetőbb eszköze a szennyezett fővárosi levegőtér megtisztításának. Ezért különös jelentősége van a Belváros mielőbbi gázfűtésre való átállításának. A Belváros gázfűtése tetemesen hozzájárulna a sűrűn lakott, nagyforgalmú V. kerület levegőjének megtisztulásához. A szénfuvarozás kiküszöbölése a keskeny utcákban a gyalogos és gépkocsi forgalmat egyaránt jelentékenyen meggyorsítaná. A főváros vezetői éppen most foglalkoznak a gázfűtésre való átállás meggyorsításának lehetőségeivel. Ennek egyik legfontosabb műszaki feltételeként épül a Duna-parti nagy földgázvezeték, amelyet északon, Újpesten kötnek be a már meglévő földgázvezetékbe, és amely a pesti Duna-parton végighaladva Soroksárott csatlakozik a déli vezetékhez. E nagy vezetékről már 1968 végén gázt kapnak a Duna-parti nagyfogyasztók. így például a Parlament, a Tudományos Akadémia, továbbá megépülés után az új, nagy szálloda és még számos nagy fogyasztó. Erről a vezetékről kaphatják majd a földgázt az időközben megépülő nagy, összefüggő új lakótelepek és a már létesülőben lévő nagy gázfogyasztó üzemek. Természetes, hogy a nagy Duna-parti vezeték megépítésével egyidőben földgáztüzelésre alkalmas kazánok gyártásáról vagy importjáról is gondoskodni kell. A tartós megoldás azonban csupán a gázelosztó hálózat távlatilag helyes felmérésén nyugvó, nagyarányú fejlesztésével oldható meg, amelynek műszak: és gazdasági előfeltételeit már jóelőre meg kell teremteni. Vincze Oszkár Köznapi lobogás is, nemcsak ünnep az, hozzád hogy szenvedélyesen kívánkozom, a mindennapi étel, ital úgy igaz, s a levegő, ahogy veled megoszthatom. Feléd igyekszenek az utak, járművek, és jól figyelni kell: a munka is te vagy ott nézel vissza bárhol, táj vagy, emberek arcán is vagy s az égre ráírod magad. S az olvasás is vagy, a zene, hallgatás, az apró gondok dolga, fürdés, séta-vágy, az vagy nekem, ami neked vagyok: a más, kivel megkettőzöd a napod s éjszakád. * S velem ki vagy, tovább-éltetőm így legyél, hiszen nem is lehetnék most már nélküled, úgy kellesz, lüktetsz bennem mint a szívverés: ütem vagy, melyben mindhalálig nincs szünet. 40 ORSOVAI EMIL KÖZNAPI LOBOGÁS