Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - Kemény G. Gábor: A csehszlovák — magyar barátság nagykövete

Patai Edit, Szabó Lőrinc vettek részt a péntek esték-en — továbbá Féja Géza, majd Ignotus Pál, Németh Andor, Remenyik Zsigmond, Berczy András és annyian mások. A névsort néhány névvel kiegészíti később Kovács Endre, tőle tudjuk, hogy eleinte Erdélyi József, később Simon Andor, Sáfáry László, Katona Jenő is résztvett az irodalmi teákon. „Straka rajongója volt a nagy Nyugat nemzedéknek, elsősorban azonban Adynak és Móricznak . .. Mint zenebarát, nagy csodálója volt Bartóknak és Kodálynak. A fiatal költőgenerációból József Attilát és Szabó Lőrincet tartotta legtöbbre" — írja róla Gál István említett visszaemlékezésében. Ezeken a „péntek estéken" formálódott ki a szomszédos irodalmak megismerésének irodalmi igénye. Itt beszélték meg az 1936 tavaszán a pesti Renaissance és a pozsonyi Prager kiadónál azonos tartalommal megjelent (akkor még nem ismerték a szomszédnépi közös kiadások mai formáját) „Cseh és szlovák költők magyar antológiája" műfaji-műfordítási problémáit. Straka a rendkívüli műgonddal készülő antológia tervén — mint Sándor László hoz írt egyik későbbi levél-üzenetében közli — V-2 óta dolgozott. A készülő munka szinte minden szabad idejét igénybevette: az antológia irodalmi mindenese, szerkesztője, lektora, nyersfordítója, művészeti tanácsadója volt. Az ő rábeszélésére vállalja József Attila halhatatlan cseh műfordítói remekléseit: Wolker, Bednár, Hora és Bezrui nagy versei lefordítását. Illyés Gyula Jan darek és Jaroslav Seifert, Komlós Aladár Jindrich Horejsi, Szabó Lőrinc Frantiíek Halas, Berzy András Vilém Závada, Horváth Béla és Patai Edit Otakar Brezina megszólaltatását, hogy a kötet jelentősebb műfordításait említsük. Straka végigkísérte a fordítók munkájának minden fázisát. Olyan műgonddal és fáradhatatlan tárgyszeretettel, mintha élete főművéről lenne szó. Vitázott, vitatott, árnyalatokra, kifejezésbeli finomságokra figyelmeztetett. Ezekben az években a három szomszédos irodalom kölcsönhatásának szüntelen áramkörében, érzésvilágában élt. S az antológia, a cSeh és szlovák líra mindmáig legrangosabb magyar gyűjteménye — a Sors keserű rendeléseként — valóban főműve maradt. BARÁTSÁGA JÓZSEF ATTILÁVAL Vilém Závada, cseh szocialista költő és irodalmi publicista írja a prágai Literárni Noviny-ben megjelent cikkében (József Attila példája, Lit. Nov. 1955. 32. sz.), hogy József Attila a harmincas évek elején Z:olt Béla ajánló levelével kereste fel Strakát, a követség Rózsa utcai épületében. A költő Csehszlovákiába akart utazni, Zsolt Béla pedig arra kérte a levélben Strakát, biztosítson díjtalan vízumot Attila számára. Nem tudjuk, lett-e az utazásból valami — tudomásunk szerint József Attila sohasem járt Csehszlovákiában —, mindenesetre megismerkedtek. Már az első találkozáskor verseket szavaltak egymásnak és barátságot kötöttek. Ez a barátság később egyre mélyüli, amit az egyik kortársi emlékezés szerint az is elősegített, hogy alig 2—3 percre laktak egymástól. Első találkozásukat hasonlóképp írja le Szántó Judit is, József Attila műfordításairól szóló írásában, ő valamivel előbbre, 1930 áprilisára teszi Attila vízum-kérését.„Ennek az első találkozásnak — írja — közös munka és barátság lett az eredménye, a vízumról mindketten meg is feledkeztek... Straka ismertette meg József Attilával a cseh népet, életét. Bezruc, Hora, Bednár, Pisa, Wolker műveibe, csontjaiba ivódtak. Saját költészetének érlelőit találta meg bennük." Talán nem érdektelen itt, egy pillanatra, ismét felvillantanunk Németh Lászlónál tett 1932. évi látogatásának emlékét. Németh László „Az én cseh utam"-bar\ határozott, szinte túl kemény vonásokkal vázolja az „alacsony, kicsit kövérkés, papos forma embert", fején fekete művészkalappal, hóna alatt a nagy csomag ajándékkönyvvel, amit kultúrdiplomata létére maga hozott el Németh László lelkendező üzenetére. Míg azonban Németh László és Straka ismeretsége nem mélyült el, József Attilához, „legjobb magyar barátjához" fűződő kapcsolata klasszikus irodalmi barátsággá érett. A cseh líra ennek a kapcsolatnak köszönheti a mindmáig — pedig több mint egy emberöltő telt el azóta — legszebb Bezruü és Wolker tolmácsolásokat. Straka, a szerkesztő, kiváló intuícióval József Attila műfordítói művészetére építette fel antológiája legnehezebb részét. Nem tévedett, a híd három évtized múltán épp oly időtállónak, teherbírónak és művészi ívelésűnek bizonyult, mint a nagy tolmácsolások keletkezésekor. Szerkesztő és műfordító egyaránt remekelt, az antológia József Attila fordításai késő nemzedékek számára is példát adnak mind a mesteri tolmácsolásra, mind arra, hogyan hitt ez a két, korát megelőző alkotó szellem a népek közötti megértés realitásában. József Attila és Straka irodalmi barátságának sajnos még mindig kisszámú emlékeiben lapozgatva, fontos irodalmi dokumentumokra találunk Patyi Sándor időben első magyar közlésében (József Attila leveleiből, Irodalomtörténeti Közlemények 1955. 255—6. I.). Itt olvashatunk először József Attila és Josef Hora találkozásának előzményeiről. Abban a pársoros közlésben, melyben Straka tudósltja Attilát a nagy cseh szocialista lírikus érkezéséről: „Kedves Attila, holnap, péntek este (IX. 17) fél kilenckor összejön nálam a rendes pénteki társaság — vendégünk lesz Josef Hora Prágából. Össze akarom hozni a magyar írókkal. Kérlek, jertek el ti is — már mint Hora verseinek a fordítója is kell, hogy nálam légy. Emlékszel a verseire: „Könyvek az asztalon" és „Szívem testvére az idő". — Kosztolányi és Szabó Lőrinc is eljönnek. írtam Kassáknak, Berdának, Komlósnak — mozgósítsák minden ismerősüket. Segíts te is, amennyiben találkozol velük! Szeretettel üdvözöl Straka." Egy másik levelében — 1936. jún. 24-én, tehát már visszahívása után, Prágából — beszámol az antológia csehszlovákiai sikeréről, lelkes fogadtatásáról. Elmondja, a prágai rádió háromnegyedórás műsorban méltatta az antológiát. Hora üdvözölte a művet, ő ismertette a gyűjteményt. A levél további részében Prágába invitálja a költőt: „Költségedbe nem kerülne, nálam laknál. Mint a Szép Szó szerkesztője, vasúti jegyet kapnál s itt csak meglennénk szépen, szerényen! Ha ráérsz, úgy július közepe tájt jer el! Kérlek válaszolj azonnal, hogy a vasúti jegy iránt intézkedhessem. Itt megbeszélnénk egyet s mást — közben júl. 13-án megülnénk a születésnapomat! Az antológiának itt hallatlan sikere van . . ." (Patyi S. i. m. Irodalomtört. Közi. 1955. 256. I.) EPILÓGUS József Attila és Anton Straka azonban többé nem találkoztak. A költő sem 1936 nyarán, sem 1937 őszén — a Szép Szó íróival — nem utazott Prágába. Tragikus halálát követően az impozáns csehszlovákiai viszszaemlékezések jelentős részét viszont Straka írta, íratta, helyezte el a csehszlovákiai sajtóban, főleg prágai folyóiratokban. Az elsötétülő látóhatár ellenére — Prága megszállása, hivatali zaklatása majd szellemi elnémítása éveiben is — tovább dolgozott a szomszéd népek irodalmi kapcsolatát szolgáló tervein. 1936 őszén az ő igényes fordításában jelent meg Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig-jának cseh kiadása, melyhez Móricz leheletfinom előszót írt a gyermeki lélek világáról. 1937-ben a Szép Szó és a pozsonyi Prager Kiadó közös kiadásban jelentette meg Frantisek Halas „Anyókák" című versének magyar Straka-tolmácsolását. 1939-től 1940 végéig több cikkben, tanulmányban ismertette a csehszlovák— magyar irodalmi kapcsolatok szükségességét és fontosságát. A harmincas évek fordulójáról fennmaradt, magyar barátaihoz, Földessy Gyulához és Sándor László hoz intézett leveleiből (Sára Péter: Petőfi Irod. Múz. Évkönyve 1959. ill. Sándor László közlése: Helikon 1964. 2—3. sz.) tudjuk, hogy utolsó nagy terve a modern magyar lírát bemutató cseh irodalmi antológia lett volna. A közel ötéves fáradozásból egy sikeres Ady-est emléke (1940. febr. 8-án Prágában, Straka rendezésében) és a százat jóval meghaladó, elkészült műfordítások jegyzéke maradt fenn. A modern magyar líra cseh műfordításai és a huszadik századi magyar költőkről és költészetről készített jegyzetei környezetéből hurcolta el a Gestapo 1941 tavaszán. Szily Imre jegyezte fel Straka otthonában tett 1958. évi látogatásakor, hogy Straka özvegye egy feljegyzést mutatott néki, az utolsó hetekből. Á feltehetően Földessy Gyulának szóló jegyzet vagy levéltöredék így hangzik.: „Dr. Antonín Hartl prágai műfordító barátommal hozzáláttunk egy cseh nyelvű, új magyar lírai antológia elkészítéséhez, mely felölelné az egész Ady utáni nemzedéket. Alapos válogatásban és méltó fordításban szeretnők bemutatni Adyt és az új magyar költőket, mindegyiket úgy, hogy a bemutatott versek lehetőleg teljes és jellegzetes képet nyújtsanak a költőről s viszonyáról a magyar élethez." (Az irodalom és a barátság hídépítője, Élet és Irodalom 1958. szept. 19; 38. sz.) Anton Straka életének legszebb és legharmonikusabb időszaka a Budapesten töltött több mint egy évtized. Nagy példája, a szomszédnépek irodalmi és kulturális megértését és együttműködését célzó kezdeményezése elválaszthatatlanul hozzátartozik Budapest legújabbkori történetéhez. 36