Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - Kemény G. Gábor: A csehszlovák — magyar barátság nagykövete

CSEH ÉS SZLOVÁK CSEH ÉS SZLOVÁK KÖLTŐK KÖLTŐK ANTOLOGIAJA ANTOLOGIAJ A Belső címlap a „Cseh és szlovák költök antológiája" 1936. évi budapesti kiadásából (Renaissance), és ugyanannak pozsonyi kiadásából (Prager). Mindkettő Straka szerkesztése lendülete volt író-bemutatóinak, akár a szlovák Emil Boleslav Lukácot, vagy a cseh szocialista líra akkori reprezentánsát, Josef Horát ismertette meg a magyar írókkal és művészekkel. Ezt a párizsias verve-et és tapintatot, a kulturális tájékoztatás és tájékozódás szinte észrevétlenül zajló hullámjátékát és Straka mélységes magyar irodalomszeretetét kezdettől őszintén értékelte és hasonló megbecsüléssel és szellemi vonzalommal viszonozta a kortársi magyar irodalom. így alakult ki Straka magyar íróbarátainak hosszú sora. Ezért állt mellé Kosztolányi Dezső, József Attila, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Berda József, Komlós Aladár s oly sokan mások a kor magyar írástudói, művészei és publicistái közül. Számukat — egy emberöltővel később megtalált diplomata-jelentésben — Straka mintegy százharmincra becsülte. Straka pesti korszakát két periódusra oszthatjuk. 1925 végétől — Pestre érkezésétől — 1932 elejéig, a követség első nagy magyar kultúrrendezvényéig Straka alig hallatta szavát. Inkább csak olvasott, vizsgálódott, tanulmányozta a magyar irodalmi és művészeti viszonyokat, megismerte összefüggéseit és megkezdte szervező munkáját. 1932 januárjától 1936 áprilisáig, Prágába történt végleges visszatéréséig zajlott le Straka pesti tartózkodásának nagy időszaka. Ezekben az években a budapesti csehszlovák követség sajtóattaséja valósággal mozgósította a magyar kulturális életet és eddig nem tapasztalt írói és tömegérdeklődést keltett a cseh és szlovák líra, kivált a cseh szocialista költészet rangelsői, Wolker, Hora, Halas, Biebl és mások versei iránt. „Lírai humanizmusának" célkitűzéseiről még 1931 elején nyilatkozik Supka Géza akkori irodalmi hetilapjában, a Literaturában: ..Hogy a nemzetek egymást megérthessék, előbb meg kell egymást ismerniök .. . Mindig nagyon boldog vagyok, ha kölcsönös kulturális akciók szerény munkása lehetek s bizton remlélem, hogy a jövő mindinkább meg fogja ezeket a törekvéseket könnyíteni." (Literatura 1931. 3—8. I.) Ilyen „kölcsönös kulturális akció"-nak tekintette a budapesti csehszlovák kolónia 1930-tól rendszeresített irodalmi és művészeti rendezvényeit. Ilyennek a fővárosban élő magyar írók és költők csehszlovákiai „pihenőit", a nevesebb cseh és szlovák lírikusok és műfordítók budapesti bemutatása előkészítését. És nem utolsó sorban ilyennek tartotta az Amerikai út 39. sz. alatti lakásán rendezett péntek esti irodalmi összejöveteleket, melyekkel valósággal új, korszerű formát adott a pesti magyar és szomszédnépi írói találkozások Virág Benedeknél s a szerb—magyar Vitkovics Mihálynál a múlt század elején még elevenen élő klasszikus hagyományának. A fővárosi írók és művészek, irodalompártolók gyakran látták megfordulni az akkori irodalmi kávéházakban, a New York, a Metropol, sőt a Simplon törzsasztalainál. Lelkesedése és ügybuzgalma kifogyhatatlan energiaforrásnak tűnt. Irodalomszeretetéről és filológus műgondjáról megkapó anekdotákat meséltek a cinikus kortársak is. Kovács Endre feljegyzéséből tudjuk, hogyan mentett meg egy alkalommal a lebukástól egy illegális csoportot a Simplon kávéházban azzal, hogy tüntetőleg hosszabb időt töltött a társaságukban. Strakát önzetlen irodalomszervező és kultúrközvetítő híre szellemi vértezettel védelmezte a jobboldal megújuló támadásaival szemben. Csak amikor a híres péntek esték valóságos társadalmi eseménnyé váltak — egy alkalommal Berzeviczy Albert, az Akadémia elnöke is megjelent az egyik délutánon, amiért Milotay valósággal kipellengérezte —, tehát amikor példája és progresszív irodalompolitikája már-már kulturális tömegmozgalmat váltott ki, akkor fogtak össze ellene a fasizálódó ország kultúrpolitikájának intézői. Ekkor, 1935 tájt nyitottak össztüzet a „péntek esték" szervezője és résztvevői ellen. Ismeretes, hogy a prágai külügyminisztérium már ez év későtavaszán gondolt Straka visszahívására. Az újabb kutatás — Hana Kindlová közlése a csehszlovák—magyar kapcsolattörténeti kötetben — megtalálta Straka történeti becsű felterjesztését, melyben feletteseitől még két évet kért, hogy békeművét, a szomszédos kultúrák összehangolását befejezhesse. A két évből azonban csak tíz hónapra futotta. Straka állítólag még Pesten volt, amikor a „Cseh és szlovák írók antológiája" Renaissance-kiadása megjelent. A párhuzamos csehszlovákiai Pragerkiadást azonban — mint fennmaradt levelezéséből tudjuk — már Prágából rendezte sajtó alá. Gál István, az író és szerkesztő-kortárs fontos emlékezéséből (Anton Straka, József Attila diplomata-barátja. Filologiai Közi. 1964. 1—2. sz. 188. I.) ismerjük a „péntek esték" látogatói körét, az irodalmi esteknek is beillő teadélutánok nevesebb résztvevőit. A „Straka-kör"-t a magyar irodalom első gárdája rendszeresen felkereste, de sűrűn látogatták a nívós csehszlovák— magyar kultúrtalálkozókat a kor haladó publicistái és művészei is. Ma már hozzávetőleges pontossággal tudjuk, hogy a Nyugat, a Toll, a Századunk, az Apollo, a Literatura, az Est-lapok ismertebb haladó nevei, a későbbi (1936-ban induló) Szép Szó csaknem egész szerkesztősége részt vett ezeken az emlékezetes összejöveteleken. Az írók közül a péntek esték gyakori vendége volt Kosztolányi, Földessy Gyula, Kassák Lajos, Lesznai Anna — a két baráti munkatárs, az antológia munkájában is közreműködő Komlós Aladár és a műfordító-társ Nádass József, akinek társaságában dapek Dásenkáját és Olbracht Suhaj, a betyár című regényét fordította. A nagy vállalkozás, a ,,Cseh és szlovák költők antológiája" műfordítói közül József Attila, Illyés Gyula, Horváth Béla, Belső címlap Fr. Halas „ Anyókák" című versciklusa Straka fordításában megjelent Szép Szó kiadásából )5