Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - Szabó László, dr. Huszár István, Guba Béla írásai

Miért húzódnak el a lakóházak felújítási és javítási munkái? Terhes örökséget vett át szocialista államunk a lakóházak államosításával a fasizmustól. A háború okozta pusztítások helyreállítása mellett nem kis gondot okozott a Fővárosi Tanácsnak, hogy a legtöbb lakóház szinte másfél két évtized óta nélkülözte a rendes gazdára jellemző tatarozást. A házak helyreállításának egyre fokozódó ütemét pedig lelassította az ellenforradalom, melynek további rombolásai a renoválási munkáktól jelentős anyagi és műszaki erőket vontak el. A lakóház felújítási és javítási munkálatok gondos végzésének jelentőségét különösen kifejezi, hogy harmadik ötéves tervünk az ütem további növelése érdekében e célra 5500 millió Ft-ot irányzott elő. A lakóházak felújítási és javítási munkálatainak meglehetősen torz képét tükrözi a napi sajtó. Az egyes közlemények csak a kivitelezésükkel kapcsolatos és főleg az egyes házak vonatkozásában tapasztalt visszásságokat említik. Egy-egy kivitelezési késedelem, vagy bizonyos minőségi hiba szinte a vicclapok és kabarészínpadok tárgya, s ez érthető is, mert az építkezéssel járó piszok, szemét, kényelmetlenség nemcsak közvetlenül az érintetteket idegesíti, de érzékennyé teszi a környezetüket is. Az észlelt visszásságokra tehát a reakció sokszor élesebb, mint amilyen mulasztás a közreműködő szerveket terheli. A Fővárosi Döntőbizottság éppen a lakosság részéről tapasztalt és a sajtóban több ízben jelentkező, élesebb megnyilvánulások alapján határozta el, hogy a Fővárosi Tanács V. B. számára a tényleges helyzetet felméri, és mint kívülálló szerv arról pontos tájékoztatást nyújt. A fővárosi lakóházak teljes vagy részleges felújítását nagy többségükben a tanácsi építőipari vállalatok végezték. Az 1966. évre előirányzott mintegy 460 milliós volumenhez képest a budapesti szövetkezeti ipar közreműködése nem számottevő, s nagyobb jelentősége legfeljebb még a Házkelezési Igazgatóságok részlegeinek van a karbantartási munkák végzésében. A felújítási és javítási munkák gazdaságosságában azok koncentrációjának nem is kis jelentősége van, mert a területi koncentráció jelentős felvonulási és fuvarozási költségeket takarít meg, az időbeli koncentráció pedig a gépek és a munkaerő jobb kihasználását teszi lehetővé. Ez utóbbi a lakosság számára különösen jelentős, mert az épületen valamennyi munka egy időben való elvégzését is jelenti. A Fővárosi Tanács építőipari vállalatainak 1963 január i-i hatállyal történt összevonása e koncentráció érdekeit szolgálta, anélkül, hogy minden ezzel kapcsolatos problémát megoldhatott volna. Ennek olyan objektív akadályai is vannak, mint fenyegető veszély esetén az egyes felújítási munkák szétszórt végzése, a tervezett felújítási sorrend szükséges módosítása, vagy a felújítandó földszintes házaknál a kivitelezési munkák elaprózódása. A lakosság részéről leginkább panaszolt kivitelezési késedelmeket, s főleg a megkezdett kivitelezések elhúzódását a jogszabály azzal kívánja megakadályozni, hogy a lakások felújítására kezdési és befejezési határidő szerint határidőnormákat állapít meg. Ezek a határidő normák az 500 000,— Ft kivitelezési értéket meghaladó értékű felújítási munkálatoknál nem váltak be, mert a különböző építési technológiával készült lakóházaknál a felújításhoz szükséges egy-egy speciális épületszerkezet vagy anyag beszerzése, illetve a munkaigényesebb eredeti díszítés helyreállítása a jogszabályban előírt felújítási határidőt szükségképpen kitolja. A téliesítés terén tapasztalható lemaradáson kívül jelentősége van itt még annak is, hogy a legtöbb tanácsi vállalatnak nincs saját szakipari részlege, s így a szakipari munkák összehangolása sem mindig teszi lehetővé e határidőnormák pontos betartását. Ezek a be nem vált határidőnormák megítélésünk szerint a gazdaságirányítás új rendszerében nyugodtan elhagyhatók, mert az építkezés elhúzódásával járó általános rezsi jelentős megnövekedése ennél hatékonyabb ösztönzője lesz a szerződésekben meghatározott befejezési határidők betartásának. A befejezési késedelmek leggyakoribb okai közvetlenül a műszaki tervdokumentációk készítéséhez kapcsolódnak. A különböző időben és különféle építési technológiával készült lakóházaknál a felújítási és javítási szükséglet pontos felmérése az épület megbontásával járó, alapos feltárási munka elvégzését kívánná meg. Erre azonban nincs lehetőség, mert a kivitelezést megelőzően teljesítendő feltárási munka a lakások birtokosai számára huzamosabb ideig tartó kényelmetlenségeket okozna, s nem áll rendelkezésre annyi szükséglakás, hogy a kivitelezések tartamán kívül a lakások birtokosait még a tervdokumentáció elkészítésére szükséges több hónapra is szükséglakásokba telepíthessék. Ez az oka, hogy sokszor a kivitelezés megkezdését követően kell a műszaki tervdokumentációt a tényleg fennálló helyzetnek megfelelően módosítani, s ennek végrehajtásáig a munkálatokat szüneteltetni. A módosított műszaki tervdokumentációk egyúttal a befejezési határidők meghosszabbításával járó pótmunkát is gyakran írnak elő. Természetesen a fennálló objektív nehézségek ellenére a tervdokumentációk alaposabb előkészítése és gondosabb kidolgozása a kivitelezések ilyen elhúzódásának bizonyos mértékig elejét vehetné, s erre nemcsak a tervezők törekednek, de a döntőbizottságok határozatai is erre kényszerítik őket. A felújítási és javítási munkák időbeni befejezésének egy másik alapvető akadálya a munkák lassúbb ütemű téliesítése következtében azok még mindig kényszerű szakaszos végzése. Téliesítés hiányában a külső munkákat főleg a nyári, a belsőket pedig az őszi hónapokban kell végezni, s a közismert munkaerőhiány mellett ez különösen megnehezíti a munkaerővel való szervezett gazdálkodást. A nyári hónapokban hiányzó kőműves és betonozó munkás, s az őszi hónapokban az összetorlódott szakipari munkákhoz nem elegendő szakmunkás kevésbé gyakorlottabb munkaerő felhasználását is szükségessé teszi, sőt nem egyszer a sietség felületes és hanyag munkavégzésre is vezet. A kivitelezések e gyakoribb minőségi hibái mellett az egyes szakaszokban szükséges munkaerő hiánya a befejezési határidők megtartását is megnehezíti. Az őszi hónapokra összetorlódott szakipari munkák sokszor akadályozzák a szükséges szakipari kapacitás biztosítását is. A Beruházási Kódex szerint ugyanis a fővállalkozó 45 nap alatt köteles az építtetővel a befejezési határidőt is magában foglaló végleges kivitelezési szerződést megkötni. Az alvállalkozóként szereplő szakipari vállalat részéről azonban elegendő 8 napon belül a munkák elvállalására vonatkozó készségét kinyilvánítania. így az adott időszakban megterhelt szakipari vállalattal, mint alvállalkozóval a fővállalkozó kivitelező vállalat vitája a szakipari munkák befejezését illetően csak tulajdonképpen akkor kezdődik, amikor már a fővállalkozónak az egész kivitelezés befejezésére kötelező határideje van. A felújítási és a javítási munkák szakaszos végzése kihat az anyagellátás helyzetére is. Az anyagellátás javuló tendenciája ellenére az összetorlódott munkákkal járó igények még a téglaellátásban — különösen a kisebb méretűekben időszakos zavarokat okoznak annak ellenére, hogy a hazai termelés általában a szükségleteket fedezi. A cementnél, a blokk és a válaszfalszerkezeteknél, a Bohn födémnél, s általában, ahol szűkösebbek a készletek, az összetorlódott munkák anyagellátása már súlyosabb problémát okoz. Külön foglalkoznunk kell itt az idom-beton-és rúdacélellátás helyzetével, s általában a villamos és egyéb épületszerelvényekből rendelkezésre álló készletekkel, melyek nemcsak kivitelezési késedelmeket okoznak, hanem a kivitelezések minőségét is lerontják, mert az akadozó ellátás miatt a nem egészen kifogástalan anyagok és szerelvények beépítésére is rákényszerítik a kivitelező vállalatokat. Az évek óta nélkülözött villamos szerelési anyagok jó részét például kisegítő profilként a Kontakta Alkatrészgyár állítja elő. Miután a gyár főprofiljában az export fontos népgazdasági érdek, a kisegítő profil más vállalatnál való fölfejlesztése már rég megoldhatta volna az építőipar évek óta mind súlyosabb ellátási problémáját. A tokodi üveggyár termelése is a hazai opálbúraszük-28