Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - Szabó László, dr. Huszár István, Guba Béla írásai

Szabó László Miért nincs fürdőkórház a Tétényi úton? A XI. kerület, Tétényi út 12—16 szám alatti 21 000 • -öl kiterjedésű parkban ma egy 500 ágyas általános közkórház működik. Emlékezetes azonban, hogy ezen a helyen terült el az egykori, nagyhírű és nagy gyógyerejű Erzsébet Gyógyfürdő. Miért nem üzemel ez a gyógyfürdő? Keserűsós vizét először Kitaibel Pál tanulmányozta, és ő fedezte fel a keserűvíz gyógyító hatását. A gyógyfürdő 1853 november 14-én nyílt meg és a felszabadulásig működött. 1938-ban az OTI vette tulajdonába azzal a szándékkal, hogy a valaha modern, de a hoszszú 85 év alatt lényegében elavult fürdőtelepet a követelményeknek megfelelően átépítse, és kialakítsa Budapesten a világ legelső és legmodernebb keserű-sósvizű és egyben termálvizű fürdőjét, és ezzel megoldja a biztosítottak saját gyógyfürdőben való kezelését. Sajnos, ez a törekvés nem vált valóra. Az OTI nőgyógyászati és reuma fürdőkórháza készíttetett terveket, az építkezést meg is kezdte, a háborús viszonyok miatt azonban megvalósítani nem tudta. Ebben az időben az artézi kút fúrásának kérdése foglalkoztatta még erősen a Biztosító Intézetet. Helyesen látta azt, hogy a mélyfúrást kell elsősorban elvégezni, mert az így nyerhető melegvíz felhasználási lehetőségei szabnák meg a fürdő fejlesztésének további lehetőségeit és irányát. A termálkút fúrása sikerrel járt. 1943-ban elkészült az 536,5 méter mélységű kút, és az azóta is ontja vizét: 49°C-on 27 000 litert óránként. Ezen a területen két különböző tulajdonságú és gyógyértékű gyógyvíz található: a glaubersós gyógyvíz és a termálvíz; mindkettő kitűnő a maga nemében. A glaubersós gyógyvíz összetételénél fogva kiválóan alkalmas volt női betegségek kezelésére. Másfelől ivókúra alkalmazása által nyert fontosságot. A sósfürdőt, míg üzemben volt, tipikus női fürdőnek tekintették, és évente átlag 100 000 fürdőző nő kereste fel. A keserűvízfürdő hatásáról főleg tapasztalati úton megállapított adatok állnak a szakemberek rendelkezésére. A fürdő hőhatásán kívül nagy szerepet játszott a sótartalom bőrizgató hatása, annak általános és idegrendszeri, továbbá vérkeringési következményeivel. A keserűvíz előfordulása nem forrás jellegű, nem a mélyből tör fel, hanem egyszerű talajvíz, amely az altalajban levő glaubersót és keserűsót kioldja. Keserűvíz nyerése céljából tehát csak egyszerű, aránylag kis mélységre (3—6 m) lehatoló kutakat kell létesíteni. Az Erzsébet Gyórgyfürdőnek 15 ilyen sós kútja volt. A talajvíz szulfáttartalma igen nagy a volt fürdő területén, főként azon a mintegy 400 m széles terület sávon, mely az óholocén Duna egyik fő ága helyén húzódik. A volt fürdő területén a keserűsós vízen kívül egy másik, sokkal jelentősebb értékű gyógyvíz is megtalálható, mégpedig az artézi kút vize: a kénes gyógyvíz. Ez kiválóan alkalmas ízületi megbetegedések gyógyítására. Az artézi kút feltörő vize a kénes vizek osztályába, ezen belül pedig a kalciummagnézium hidrokarbonátos, kloridos és szulfátos kénes vizek csoportjába tarto-AZ ERZSÉBET GYÓGYFÜRDŐ TELEPÍTÉSI VÁZLATA zik. A kút fúrását a Földtani Intézet szakvéleménye alapján engedélyezték. A felszabadulás után az OTI új terveket készíttetett egy 400 ágyas reuma kórház és egy 200 ágyas nőgyógyászati kórház, továbbá e kettőt kiszolgáló fürdőépület létesítésére, a területen megtalálható keserűvíz és termálvíz hasznosítására. Az építkezések 1947 elején kezdődtek el ismét. 1950 májusára felépült a 400 ágyas reumakórház, a hozzá tartozó kazánházzal, konyha és mosoda épülettel, transzformátorházzal, szivattyúházzal és az összekötő folyosóval. A tervezett E alakú fürdő épületnek csak az alagsori és földszinti munkái készültek el. A 200 ágyas fürdőépületnek a terve nem valósult meg. 1949-ben az OTI megszűnt, és így annak jogutódja, az SZTK kapta meg az Erzsébet Gyógyfürdő feletti tulajdonjogot. Nem várt fordulat következett be az 1950-es év elején — közvetlen a főépület építésének befejezése előtt —, amikor az építési cél megváltozott, mégpedig olyan formában, hogy a reumakórház mint általános közkórház fog működni. Ebben a formában azonban nem kerülhetett sor sem a keserűvíz sem a termálvíz felhasználására. 1950 július 1-től a gyógyfürdő „Fővárosi Tétényi úti kórház" néven a Fővárosi Tanács Egészségügyi Osztálya irányítása alá került. Az építkezés befejezésével egyidőben, de azt követőleg többször is, módosításokat kellett végrehajtani jelentős költségráfordításokkal, azért, hogy a létesítmény az általános kórház követelményeit — ha nem is teljes egészében, de részben — kielégítse. (Pl. sebészeti műtők, szülészeti osztály, röntgen osztály, laboratóriumok stb. kialakítása.) Arra vonatkozóan, hogy a fürdőépítkezés félbe maradt és az elkészült reuma kórházépület mint általános kórház szolgálja a főváros betegellátását, négy fő okot lehet megállapítani: 1. A főváros anyagi forrásai nem nyújtottak kellő fedezetet az eredeti terv megvalósítására. 2. A második világháború után, különösen az ötvenes években, olyan orvosi irányzat volt uralkodó, amely az ásványvizek gyógyító értékét kétségbe vonta, és az újabbnál újabb, modern gyógykészítmények használatát helyezte csaknem kizárólagosan előtérbe. 3. A fővárosi fürdőügy abban az időben szervezetlen volt. 4. A fővárosi kórházak kevés ágylétszáma. A Tétényi úti fürdőkórház, megvalósítása esetén, az „országos fontosságú nagy gyógyintézmények" csoportjába tartozna. Az itt található gyógyvizek kiválóan alkalmasak gyógyfürdőben történő hasznosításhoz. Csupán azon múlik, hogy ezeket a nagy lehetőségeket tervszerű és gazdaságos módon kiaknázzuk-e. Ilyen lehetőséget nyújtana a Tétényi úti kórház visszaállítása eredeti céljára, a fürdőépület befejezése és a nőgyógyászati kórházépület felépítése révén. A glaubersós fürdő együtt a kénes fürdővel a balneoterápiás indikációknak különösen széles skáláját tenné lehetővé. Fejlett társadalomban a lakosság egyre na-26