Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Nagy István: Centenáris tudósítás a Kőbányai útról

Fővárosunk látképes ábrázolásai túlnyomórészt történeti illetőleg helytörténeti értékűek és csak kisebb részük éri el azt a szintet, amelyen a művészettörténet is számontartja őket. Utóbbi kategóriába tartoznak hazai festőink közül Barabás Miklós, Ligeti Antal, Rauscher Lajos, Keleti Gusztáv néhány képe, a külföldi mesterek közül pedig elsősorban Rudolf Alt, nem szólva a tizenkilencedik századot megelőző idők néhány réz- és fametszőjének egy-egy lapjáról. Rudolf Aít (1812—1905) két sorozatban jelentetett meg pest-budai képeket, amelyek elsődlegesen rajzok és vízfestmények voltak, majd ezeket Franz Josef Sandmann (1805— 1856) litografálta. Sandmann az Alt nyomán kőre transzponált rajzain kívül önállóan is készített néhány litografált látképet, köztük közölt képünket is, amely művészi kvalitásainál fogva, de méretei miatt is (43x76 cm) felülmúlja többi lapjait. Ezt a litográfiát eredeti alakjában Sandmann 1845 körül jelentette meg a karlsbadi (Karlovy Vary-I) Seiffert cégnél. A hajóhídnak téves helyen történt ábrázolása — vagy egyéb okok miatt is — az időközben beállott változásokat figyelembe véve a veduta 1854 körül átrajzolva újból megjelent, de ezúttal már nem Seiffert, hanem a bécsi Reiffenstein Rösch kiadásában. Képünk ezt a változatot mutatja be. A látkép előterében a Gellérthegy északkeleti lejtőjének sziklás terepét látjuk, az egyik kiugró sziklán ernyő alatt dolgozó festő alakjában pedig a művész alighanem sajátmagát örökítette meg — persze utólag, mint ahogyan utólag rajzolta látképébe a sétáló, heverő staffázsalakokat is. A középteret a budai Várhegy, a Duna és Pest tölti be. A királyi palotát már az 1853-ban megkezdett átépítés eredményeként manzardkupolák díszítik. Ez a képelem egyúttal a veduta meglehetősen pontos datálását engedi meg, mégpedig a palota átépítése és a művész halála közötti évek egyikére. Jobb támpont híján ilyenkor a középarányost vesszük, ami képünk esetében 1854/1855-öt ad. A Várhegy alatt, szinte még az előtérhez kapcsolódva a Tabánt látjuk. A pesti oldal homlokterében a Duna sornak a Lánchíd és Duna utca közötti szakasza, amelynek közepén kivehetjük a régi pesti Vigadót, a szabadságharc után ideiglenesen helyreállított állapotában. Tudjuk, hogy a Pollack-féle Vigadónak ezt a helyreállított maradványát nemsokára lebontották, hogy alapjainak felhasználásával 1859—1864 között felépüljön Pest új Vigadója, Feszi Frigyes tervei szerint, korának megfelelően már a romantika stílusában. A Vigadótól jobbra az Angol királynő szállót látjuk. Ez az eredetileg copfstílusban kétemeletesre épült Kemnitzer ház majd Angol királynőszálló, a Vigadóval együtt 1849 májusában Hentzi budai várparancsnok bombáitól annyira megsérült, hogy át kellett építeni. Ez 1850-ben, Hild József tervei szerint, meg is történt, most azonban már háromemeletesre, a klasszicizmus kifáradó, száraz modorában. Dél felé tovább haladva négy házból álló tömböt látunk, ennek három első tagja ma is áll: Kardetter Tamás ácsmester háza (ép. Pollack Mihály, 1812; ma Apáczai Csere János u. 7. sz.), mellette a Gyürky-ház, majd a Szemerédy-ház, mindkettőt Hofrichter József építette 1811—1813 között (ma Apáczai Csere J. u. 5. és 3. sz.). A sort a Pollack Mihály által Neumayer Miklós számára 1815-bsn épült ház zárja le, ezt a századforduló táján átépítették, majd a 2. világháború után elpusztult, helyén ma a Régiposta utca sarkán épült OTP ház áll (ép. Rácz György és Cs. Juhász Sára tervei szerint 1958 után). Ez utóbbi kivételével a klasszicista három ház az Apáczai Csere utca 3—7. sz. alatt egységes stílusú városképi egység és mint ilyen fenn kell tartani. A Régiposta utcától déli irányban (jobbfelé) tovább haladva a Görög- („Makedon-oláh") templomhoz érünk, amelyet Jung József 1791—1794 között épített, a jobb és balfelől hozzácsatlakozó ikerépületeket pedig 1840-ben Hild József építette a görög egyházközség számára. Ez után a Mocsy-házat, mellette pedig a Piarista-rendházat találjuk. Az Eskü- (Március 15.) teret az 1930-as évek legelején az Erzsébet királyné emlékmű felállításakor átrendezték, és ekkor a már amúgyis más célt szolgáló ósdi épületet lebontották. Kissé beljebb három torony tűnik elénk: a Belvárosi plébániatemplom és a pesti régi városháza tornyai. A városházát az 1898—1903 között épült Erzsébet-hid pesti hídfője körül végrehajtott szabályozás során — amely a Belváros számos műemléki épületét is negatív értelemben érintette — lebontották. A templom és a Duna utca között a plébánia és az iskola épülete látszik. A Duna-part mögött terül el a Lipótváros, Terézváros és a Belváros, pontosabban: utóbbinak északi része. Ebből a háztengerből emelkednek ki a jelentősebb épületek közül a görög templom bal oldali tornya mellett a Szerviták temploma, közvetlenül mögötte a Károly-laktanya (ma központi városháza), valamivel mögötte a terézvárosi templom tornya, e kettő között pedig a Deák téri evangélikus templom, amelyet ekkor még kis torony díszített. Ezek mögött a tornyok mögött találjuk a Városligetet. Ettől balfelé haladva az Indóház (részben a mai Nyugati pu. helyén) és, feltehetően, a Cukorfinomító-gyár látszik. A látkép hátterében a királyi palota alatt a Víziváros az Anna-templom kettős tornyával, kissé tovább észak felé az Erzsébet-aiácák templomának tornya és a Flórián-kápolnáé. Sandmann rendkívül pontosan tünteti fel a Császárfürdő kápolnájának, majd az újlaki templomnak tornyait, végül a Margitsziget mögött Óbudát. A pesti oldalra térve látjuk a Rákosmezőt, amelybe már a kép jobbszéle mellett a Ferencesek pesti templomának tornya nyúlik. A hátteret a budai hegyek a Hármashatár-heggyel, a pilisi hegyek, a halványan látható Nagyszál, Vác fölött, végül a Mogyoród környéki dombok zárják le. Külön kell említeni a Lánchíd fölött látható Margitszigetet, amely ekkor még kettős sziget volt. A nagyobbik volt a tulajdonképpeni Margitsziget, a kisebbik pedig a Festő-sziget. Ezeket a szigeteket a közöttük húzódó Duna-ág feltöltésével 1899-ben egyesítették. Amint bevezetőben említettük, Sandmannak ez a vedutája egy korábbinak átdolgozása. Az átdolgozás ebben az esetben azt jelenti, hogy a kőnyomat a korábbinak a kövéről készült, amelyen a művész csak törölte majd átrajzolta azokat a fontosabb képelemeket, amelyek időközben megváltoztak. így változott át a királyi palota az előző kiadáson klasszicista alakjában ábrázoltból neobarokká, a copfstílusú Angol királynő-szálló klasszicistává. Művészünk azonban elmulasztotta megrajzolni a Lánchídfő oroszlánjait, amelyeket Marschalkó János 1850-ben faragott, talán még egyebeket is, amelyek azonban nem jelentősek Egyéb esetekben ilyen csekély jelentőségű elemek is fontosak lehetnek egy kép keletkezés, idejének megállapításánál; vedutánk esetében az időpontot nem ezeknek a kisjelentőségű elemeknek alapján állapítottuk meg. Adott datálás híján egy látkép keletkezési illetőleg ábrázolási idejének megállapítása képelemek vizsgálata útján, az időhatárok lehető közelítése és szűkítése a helytörténeti kutató számára érdekes, sőt néha izgalmas feladat, ugyanúgy, mint ahogyan a művészettörténész egy mester nevéhez nem kötött vagy tévesen, esetleg hamisan kötött művet stíluskritikai és egyéb ismérvek alapján attribuál. dr. Seenger Ervin 23 Jozef Sandmann: Pest-Buda látképe az 1850-es években