Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - Volly István: Pest-Buda dalai

Bába Mihály Világváros épül a Visztula partján „Varsó, Varsóm, te szép, 6 lóllak-e még?" — ez volt az első dal, amit Varsóról hallhattam, ezek voltak az első lengyel szavak, amelyeket megértettem, ez volt az a dal, amit 1951 januárjában dúdoltam, amikor közel két és fél év után úgy hagytam el Varsót, nem tudtam, viszontlátom-e még. Sorsom úgy alakult, hogy az elmúlt 16 év alatt nagyon sokszor láthattam; lépten-nyomon figyelhettem, hogy nő, növekszik. És most ismét itt vagyok; a kulturális ügyek minisztériumának vendégeként egy hónapot töltök Varsóban. * Czeslaw Koteláwii, Varsó főmérnökével járjuk e várost. Engem most az érdekel, amiről még keveset tudunk Magyarországon. A hős városról sokat írtak már. csak ismétlem. Az 1413-ban a Mazowiecki hercegség fővárosává lett Varsó a második világháború alatt csaknem teljesen elpusztult. Én még 1948-ban Varsó belvárosában a lerombolt negyed romjai között növő gazban nyulakat láttam szökdécselni. Félelmetes látvány volt a maga ártatlanságában. A háború alatt csaknem elnéptelenedett Varsóban 1965-ben a legújabb statisztikai adatok szerint már 1 250 000-en laktak. Ötszáznyolcvanezer férfi és 670 000 nő. Érdemes itt megemlíteni, hogy korábban Varsó a legfiatalabb város volt: átlagos életkora 29 év. Újabban öregszik; míg 1955-ben a természetes szaporulat 16,4 ezrelék volt, 1965-ben már a három ezreléket sem éri el, és még mindig csökkenő tendenciát mutat. Átmegyünk a Visztulán. A két városrészt három közúti híd, két vasúti híd köti össze. Az utcákon rengeteg a jármű. — A legújabb adatok szerint — mondja Kotela főmérnök — Varsó utcáin 76 000 jármű közlekedik. Ebből közel 32 000 személyautó. Érthető ez, hiszen mégis csak Varsó az ország centruma. Bár nem itt lakik minden ötödik lengyel, mint magyar Budapesten. A közlekedést ma már jórészt az autóbuszhálózat bonyolítja le. A trolibuszt lassan kivonják a forgalomból, ma már csak hét százalékos a részesedése az utasforgalomban. Bródno. A tábla előtt lassít a kocsi. Ismerős, de felborzongató kép bontakozik ki előttem. Mintha csak a régi Mária Valéria-telepet látnám. Rozzant viskók, fabódék, feltúrt utak, kátyúk, gödrök és gaz — méteres gaz, ahol nincs bódé. Mindez egy pillanatig tart, mert mint amikor a rossz álomból ébred az ember, én is hitetlenül nézek körül. Toronyházak sorakoznak a hajdani deszkabódék helyén. Itt mindent lerombolnak. Egyetlen épület sem marad meg emlékül, és 15 év alatt felépül a Prága II. városnegyed, ahol 80—100 000 ember él majd modern, központi fűtéses lakásban Bródno, ez a többször leégett, elpusztított városrész, amely mint a gomba nőtt a szeméttelepen, örökre eltűnik. Óvodák, bölcsődék, iskolák, üzletházak épülnek a lakóházakkal együtt. Érdemes különben egy pillantást vetni a Prága ll.-ről készített felvételre, ahol már látni a méreteiben is hatalmas építkezést. Ime, ilyen épületek lesznek a ma még meglevő szörnyű deszkabódék helyén — itt folyik ma a legnagyobb építkezés Varsóban. Még egy szempontból érdekes ez a városrész. Itt épül a központi fűtés óriás centruma, amely a lakások 60 százalékát fűti majd. Itt épül gyors ütemben a Fiat-gyár telepe, amely évente 60 000 kocsit gyárt. Itt van a csatorna-kikötő, ahová vízi úton érkezik közvetlenül a sziléziai szén, épül a cementgyár, a gyógyszergyár. — Varsó éléskamrája ez a terület — mutatja Kotela főmérnök. A sok száz hektárnyi területen már kész, vagy most épül az élelmiszer-raktárak egész sora, a hűtőházak, a hatalmas vágóhíd stb. Vízi úton és A Prága II. új városrész A Narutowicz téri 18 emeletes diákszálló A Visztula Poniatowski hídjának feljáróját a varsóiak „Slimak"-nak ( csigának) nevezik