Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - Baraczka István: Bemutatjuk a Fővárosi Levéltárat

Baraczka István Bemutatjuk a Fővárosi Levéltárat aligha van ősibb intézménye a levéltárnál, mégis míg a múzeumok és a könyvtárak, e rokonintézmények fogalma általában tisztán él a köztudatban, addig a levéltárakról alkotott kép — a történészek és a szakmabeliek viszonylag szűkebb körén túl — sok bizonytalan, hovatovább torz vonást mutat. A nem egyszer ma is mosolyra derítő képzelmek abban egységesek, hogy a levéltárban kivétel nélkül a régi iratok őrzőhelyét látják, s a legtöbben kuriózumokat feltételeznek benne. Ennek egyik oka az, hogy a levéltárakat azok őskorában, a rabszolgatartó társadalmakban s ezt követően még hosszú évszázadokon át, a feudalizmuson keresztül a kapitalizmus idejében is, tudatosan ködbe burkolta a bennük őrzött kiváltságok, kontraktusok, majd kalkulációk, licencek stb. féltése. A levéltár hosszú ideig a kevesek jogainak fegyvertára, a kizsákmányolás jogosítványainak bizalmas és hiteles helye. Ezért viszik már az írásbeliség zsenge korában a kőlapokra vésett kiváltságokat a templomok szentélyeibe, az első levéltárakba, ezért függesztik a rágcsálóktól s egyéb kártevőktől védendő a sekrestyék és toronyszobák mennyezetére bőrzsákokban a pergameneket és „kutyabőröket" (állati hártyára írott okleveleket), ezért borul vas spaléta a megyeházák és városházák levéltárainak ablakaira, s ezért nehezedik lótehernyi zár azok ajtajára. A levéltárakról alkotott kép bizonytalan vonásainak másik okát abban lehet keresni, hogy a hosszú évszázadok folyamán, a társadalmi fejlődés rendjében változott és bővült a levéltárban őrzött iratok jellege, módosult és gazdagodott a levéltárak feladatköre, nőtt a jelentősége, s mindez lassan válik szélesebb körökben ismertté. A hajdan exkluzív archívumok ma tudományos intézetek, amelyek őrzik és gondozzák, tudományos módszerekkel rendszerezik és értékelik, feltárják és közkinccsé teszik a fenntartóik működése során keletkezett és tőlük a levéltárba utalt iratokat. Nem csupán kuriózumokat tehát, hanem minden értékes iratot, jegyzőkönyvet, levelet, tervrajzot, térképet, fényképet, hangszalagot, egyszóval Részlet a Fővárosi Levéltárból: Pest város levéltárának raktárrészlege mindazt, ami tevékenységük írásbeli lecsapódása. egyike a főváros legrégibb intézményeinek. Több levéltárból tevődik össze. Sokszorosan összetett levéltár. Benne foglaltatik a hajdani Buda főváros levéltára, Pest és Óbuda városok levéltára, 1872 óta Budapest főváros levéltára, 1950 óta Budapest Főváros Tanácsának levéltára, s ugyanezen idő óta mint állami levéltárba bekerült, illetőleg folyamatosan bekerül minden Budapesten működő nem országos hatáskörű szerv levéltára, illetőleg iratanyagának levéltárrá érett része. Ahogy a levéltár egyidős a főváros írásban is rögzített irányításával, vezetésével, ugyanúgy osztozott annak jó és balsorsában, békés éveinek derűs építésében, zord háborúinak pusztító viszontagságaiban. A három város (Pest, Buda és Óbuda) középkori levéltára a török idők nehéz járásának esett áldozatul. Egykori gazdagságuk hírmondói azok az e városok magisztrátusai által kibocsátott és a címzetteknél (elsősorban szlovákiai városok levéltáraiban) fennmaradt oklevelek, amelyek a városi múlt fehér foltjait némiképp színesítik. A Fővárosi Levéltár alig őriz többet a középkori oklevelekből egy tucatnál, annak is javarészét a budai mészáros céh oklevelei és céhkönyve teszik. Ez utóbbi egyik legbecsesebb darabunk, amelyben a céh életéről (a tagok névsora, szolgáltatásaik, a céh vagyona, ügyletkötéseik stb.) 1500—1529 között olvashatunk bejegyzéseket, mintegy 240 oldalon. írása és nyelve német (középfelnémetbajor). E céhkönyv története egyedülálló, izgalmas és vonzó példája a fontos iratokról való lelkiismeretes gondoskodásnak, amely apákról fiakra szállt. Az 1529. évi török hadjárat közeledtével beállott bizonytalan gazdasági helyzetben a céh Nagyszombatba (Trnava) költözik. Irataikat — köztük a céhkönyvet — magukkal viszik. Ott mint budai mészáros céh működnek tovább. Bi-8 A fővárosi Levéltár