Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - Baraczka István: Bemutatjuk a Fővárosi Levéltárat

zonyság rá egy segédlevél (Auer Bertalan fel­szabaduló levele 1535-ből, Bodó János céh­mestersége idejéből), amit fotókópiában Nagyszombatból szereztünk be. Buda török­től való felszabadulását követően, amikor a gazdasági élet megszilárdul, visszaköltöznek Budára, ismét magukkal hozzák az irataikat, köztük a céhkönyvet s belé jegyzik, hogy minden dokumentumot a céhládába tettek. A céhkönyv ekkor már 196 éves! Új könyvet nyitnak s a régit őrzik a céhrendszer felbom­lásáig. A jogutód s az örökös a Budapesti Mészárosok Ipartestülete, mely egyben a hagyományok hű sáfára is. 1948-ban, az ipar­testületek feloszlásakor juttatják el a céhköny­vet s az iratokat végső állomáshelyére, a Fő­városi Levéltárba. E 448 éven át tartó gondoskodás biztosí­tott kitűnő forrásanyagot a fővárosi mészá­rosipar tanulmányozásához. El kell itt mondani, hogy ma is vannak számosan tanácsi dolgozók és lelkes buda­pestiek, akik önzetlenül és hivatali köteles­ségeiken túl juttatnak el a Fővárosi Levéltárba a főváros múltjára vonatkozó s valamilyen okból, többnyire a második világháború vi­szontagságai miatt lappangó értékes iratokat, térképeket stb. A török kiűzésétől, 1686-tól kezdődően keletkezett városi iratokat — elenyésző hiá­nyoktól eltekintve — töretlen sorozatokban őrzi a levéltár mind a három hajdani város, illetőleg a főváros viszonylatában. Fájdalmas veszteség csupán a második vi­lágháború harci cselekményei következtében érte a Fővárosi Levéltárat. Elpusztultak a Budapesten működő felekezetek anyakönyvi másodpéldányai 1828. január i-től 1895-ig, amelyek pedig a fővárosi demográfiai vizsgá­latoknak lehetnének forrásai, s amelyeknek pótlását mikrofilmmel igyekszik megoldani a levéltár; megsemmisültek az 1857. évi népszámlálás egyéni számlálólapjai s a fővá­rosi székhellyel működő egyesületek alap­szabályai, 1945-ig. Ez utóbbiak csak nagyon töredékesen pótolhatók a kerületi igazgatás irataiból. A budai mészárosok céhkönyve (1500 - 1529) a levéltár egyik ritka, értékes középkori dokumentuma A céhkönyv egyik lapja a mohácsi vész évéből származó bejegyzésekkel A levéltáron kívül, de mindenképpen pó­tolhatatlanul tizedelődtek meg a fővárosi nagy üzemek, intézetek, intézmények iratai, a fentebb említett okok következtében, mert az egykori szabályrendeletek a levéltár szá­mára csak a központi igazgatás működése so­rán keletkezett iratok teljes begyűjtését és gondozását szabták feladatul. Pedig, sajnos, a kivágott erdőt lehet újra telepíteni, a város­történet elpusztult dokumentumai azonban fehér foltokkal sivárítják a múlt lapjait. fl levéltárban őrzött iratok folyómétert: ha az iratcsomókat és a jegyző­könyveket, valamint segédkönyveket (iktató-, mutató- és számsorkönyvek) élére állítva egy­más mellé helyezzük, tizennégyszer lehetne végigrakni velük a Népköztársaság útját. En­nek ellenére jelentős mennyiségű az az irat­anyag, amit raktári férőhely híján nem tu­dunk, bár időszerű lenne, levéltári gondozásba venni (pl. a volt cégbírósági iratanyag stb.) A már levéltárban őrzött iratok elhelyezése és épségben való megőrzése is sok gondot okoz. A Fővárosi Tanács és Végrehajtó Bi­zottság áldozatkész és megértő segítsége (az utolsó 5—6 évben 3000 iratfolyóméter kor­szerű raktározását tette lehetővé!) ellené­re — az iratanyag a főváros három, egy­mástól távoleső pontján fekszik raktáraink­ban. Közülük egy raktárunk (a Bazilika pin­céjében) nemcsak az iratok gondozását nehe­zíti, hanem egyenesen épségüket veszélyez­teti (nedvesség, baktériumok). A probléma megoldása égető feladat! 9 A Pest városi levéltár részére rendelt állványok számlája 1843-ból A pesti választott polgárok pecsétes aláírásai a katonai beszállásolások ügyében a palatínushoz intézett kérelemről

Next

/
Thumbnails
Contents