Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - A címlapon: A Margitszigeten. Kántor Géza felvitele (A „Budapest" fotópályázat anyagából)

kortól napjainkig kísértük nyomon. A továbbiakban a kerület fejlesztéséről, jövőjéről, arról szeretnénk beszélni, hogyan lesz Óbudából „új Buda". Ezt célozták azok a tervsorozatok, amelyek a kerületközpontra, Békásmegyerre, az Arany-hegy környékére és a Római-partra már elkészültek. Óbudát természeti és táji adottságai — a szigettel szemközti enyhén homorú Duna-part és a mögöttes hegyvonulat — a főváros egyik legegészségesebb és városképileg is egyik legszebbé alakítható lakóterületévé teszik. E mellett a megépült Árpád-híd az erősen munkahely jellegű Angyalfölddel és Újpesttel való közvetlen kapcsolatát is megteremtette. Mindezeken a tényezőkön kívül az, hogy lakásállománya nagyon avult és minden tekintetben egészségtelen — aminek felújítása gazdaságtalan, állagában viszont tovább nem tartható —, sürgeti rekonstrukcióját. A terület korszerűsítése városesztétikai szempontból sem tűr halasztást; az Árpád-híd pesti hídfőjének rendezése után ugyanis feltétlenül jelentkezik a budai hídfő rendezésének szükségessége is. A legavultabb központi rész lakóépületeinek háromnegyed része földszintes, sok esetben két utcát is összekötő hátranyúló udvarral. Az egyszobás, vagy egyhelyiséges lakások aránya eléri a 75%-ot. A lakóépületek egyhatoda bontásra érett, közel fele teljesen elavult. A zsúfoltan lakott, WC és fürdőszoba nélküli lakások műszakilag és egészségügyileg majdnem használhatatlanok, a tüdőbajnak, ízületi betegségeknek melegágyai. Óbuda rekonstrukciós tervének készítése során a tervezőknek — a terület természeti, táji, városszerkezeti, műemléki és gazdasági adottságai miatt — sokféle kötöttséggel kellett számolniok. Az 1950 óta szinte megszakítás nélküli tervezési időszak 1958-ban a hivatalosan, részletes-rendezési tervként jóváhagyott Kismarty-Lechner Gyula, Mező Lajos, Pongrácz Pál és Ihrig Dénes készítette — tervvel zárult. Az azóta eltelt időszak alatt azonban egyrészt a megnőtt és újszerű formában jelentkező forgalmi problémák, másrészt éppen a közvetlen közelben telepített házgyár üzembehelyezésével megváltozott építéstechnológiai követelmények tették szükségessé a terv átdolgozását. Az új tervet az összes fent említett szempont figyelembevételével Mező Lajos készítette. A terv mintegy 100 hektárnyi — a Duna vonala és a Nagyszombat — Szőlő — Kiscelli — Zápor — Vihar — Raktár utcák, a Szentendrei és Vörösvári utak által körülzárt — területet öleli fel. Jelenleg ezen a területen 4700 lakásban több mint 15 és félezren laknak. A terv szerint a lakásoknak mindössze egynegyede maradhat meg, háromnegyede lebontásra kerül. Helyükre közel hét ezer új lakás megépítését irányozza elő a terv. Az átépített városrész teljes felépülése után 30 ezer lakosnak nyújthat otthont. Mező Lajos beépítési rendszere nemcsak a funkcionális követelményeknek — a városi élet minden igényének korszerű kielégítésével — tesz eleget, hanem a városrésznek a tájjal való harmóniáját is biztosítja. A tízemeletes 115 méter hosszú épületek mellett hétemeletes sorházak között egy-egy 15 emeletes és hármasával csoportosított tízemeletes pontház elhelyezése az Árpád-híd felől érkezőnek és a Hármashatár-hegyről letekintőnek egyaránt megkapó városesztétikai élményt és egységes városszerkezeti képet nyújt. A tervező a városrész központjában közintézményeket — tanácsházat, filmszínházat, áruházat, nagyobb vendéglátóipari létesítményeket és irodaházakat — tervezett olyan kétszintes megoldással, ami az alsóbb szinten a zavartalan közúti forgalmat, a felsőbb szinten az intézmények gyalogos megközelítését biztosítja. Ez a felemelt gyalogos színt egyben az új Óbuda „fóruma", társadalmi tere, korzója is lesz. A terv különös gonddal ügyel a műemlékvédelemre is. A feltárandó összefüggő rommezők helyén parkot javasol. Egyes helyeken az épületek lábakra állításával biztosítja a fennmaradt leletek bemutatását. A Fő tér környékének tervezett kialakítása pedig főként a barokk kori romantikus Óbuda hangulatát idézi majd: plébániatemplom, egy-két kisvendéglő, macskaköves utcák, gázvilágítás, konflis. A városrész rekonstrukciója már ebben az ötéves tervidőszakban megkezdődik. Az első ütemben a Szentendrei úttól, illetőleg a Korvin Ottó utcától nyugatra eső, északon a Raktár utca, délen pedig a Dévai Bíró Mátyás tér által határolt területrész kerül beépítésre, ahol mintegy négyezer lakás átadását tervezik. Az első lakások feltehetőleg a tervidőszak utolsó évére — 1970-re — készülnek el, amikor a kelenföldi lakótelep házgyári lakásai már megépültek, és a házgyár termékei Óbudán kerülhetnek felhasználásra. Az eddigi lakásépítkezések tapasztalatain okulva az említett területen megépítésre kerülő lakások közül az egy- és másfélszobás lakások arányát csökkentik, a nagyobb — a népesség lakásigényének jobban megfelelő — lakások számát és arányát pedig növelik. A felépülő lakások több mint háromnegyede kétszobás, közel 20%-a pedig háromszobás; másfélszobás lakást csupán 160-at (4%) terveztek. A férőhelyek száma: 17 és félezer. Az új városrész lakói már helyben vásárolhatnak, a lakások átadásával egyidejűleg az iskolák, óvodák, bölcsődék kapui is megnyílnak. Új, 24 tantermes általános iskola építésén kívül 4 tantermes iskolabővítésre is sor kerül a szomszédos kísérleti lakótelepen. Két 100 férőhelyes és egy 75 férőhelyes óvoda mellett két 60 és egy 40 férőhelyes bölcsőde várja a legfiatalabb óbudaiakat. A Vörösvári úttól északra eső részen ABC áruház, iparcikk és szolgáltató üzletház, továbbá gyógyszertár és még egyéb közintézmények (rend-A múlt és a jelen találkozása a Vörösvári úton. (Kriss Géza felvétele. A Budapest fotópályázat anyagából)