Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - A címlapon: A Margitszigeten. Kántor Géza felvitele (A „Budapest" fotópályázat anyagából)

Óbuda és a hajómalmok. Rohbock metszete 1856-ból Ugyancsak ebben a korban épülhetett a Korvin Ottó tér és Fő tér alatt feltárt másik palota is. A XIV—XV. században a három Duna-parti város — Pest, Buda és Óbuda — egyenrangú kereskedelmi gócponttá fejlődött. Zsigmond király azonban Budát részesítette előnyben és ettől kezdve Óbuda fejlődése lelassult. A török uralom alatt bekövetkezett hanyatlást csak a XVIII. században követte fellendülés. A barokk Óbuda részben még a rómaiak faragta kövekből épült fel. A barokkra jellemző egyházi építkezések emlékei itt is fellelhetők. 1785 — 88 közötti évekből származik a Kálvin közben található mai református templom. A kanyargós Lajos utca végén emelkedik a katolikus plébánia templom. belsejében és homlokzatán öreg szobrokkal, amelyek legtöbbje Bebó Károly óbudai szobrászművész alkotása. Még korábbi — 1744—60 között épült — a Mátyás-hegyen álló ún. Kiscelli kastély. Az épület eredetileg trinitárius templom és kolostor volt 1783-ig. Miután II. József a rendet eltörölte, a kolostort katonai célokra használták. A múlt század végén Schmidt Miksa bútorgyáros vásárolta meg, antik bútorokkal, műkincsekkel rendezte be, majd a fővárosnak adományozta. Ma a Fővárosi Újkori Történeti Múzeum van itt, a régi Pest-Buda sok színes emlékével. A barokk kori világi építkezés eredménye a Fő téren álló Zichy-kastély oszlopos tornáccal, erkéllyel. A XVIII—XIX. században körülépítették és ezért ma a melléképületektől nem érvényesül a kastély eredeti szépsége. A XIX. század elején már neoklasszicista stílusban épült — Landherr András műve — a zsinagóga. 1897-ben — mint jelentősebb középület a Bécsi út mentén megépült a Margit-kórház. Egy évvel előbb adták át a forgalomnak a budapest—esztergomi vasúti vonal hídját, amely azonban nem teljes értékű közúti forgalmi híd, mert a vasúti sínpár mellett csupán két méter széles gyalogjáró húzódik. Közben a szaporodó polgári lakosság a város egyre nagyobb területeit népesítette be. Az 1873-ban történt egyesítés idejére az Ürömi és Szépvölgyi út által bezárt háromszög már sűrűn beépült kis házakkal. A sűrű beépítés mindjobban fokozódott a Vörösvári úttól északra (a Szentendrei és Bécsi utak között) és délre eső területrészeken egyaránt. A temetők mind távolabbra kerültek. A legbelső — Nagyszombat utcai — régi temető helyét a még ma is meglevő kapuja jelzi. Később ez a temető kiszorult a Tábor-hegy alá, ahol látszanak a régi sírkövek, és a zsidótemető szertartási épülete is megvan. Óbuda jelenlegi temetője pedig még kijjebb került, a Bécsi út mellé. Megnyitásától omnibusz szállította idáig az utasokat egészen 1933-ig, az első trolibuszjárat megindulásáig. A főváros első trolibuszvonalát ugyanis itt, a Vörösvári úti vám és a temető között létesítették. Óbudán kialakult az a Tabánra és Grinzingre emlékeztető macskaköves, zeg-zugos utcákkal átszőtt romantikus városrész, amit a költők, festők, írók úgy kedveltek. Hangulatáért különösen Krúdy Gyula szerette — több regénye színhelyéül választotta — azokkal a kis kocsmákkal együtt, ahol a „kerthelyiségben sramli szól" és ahol a tarka abrosszal terített asztaloknál a szerelmes párok és óbudai polgárok megpihentek. Krúdy kedvenc tartózkodási helyén, a Mókus utcai volt Kéhli (most Híd) vendéglőben márványtábla van az asztal fölött, ahol a nagy magyar író barátaival ülni szokott. Márványtábla jelöli a olt Templom utca (most Dugovics Titusz tér) 15. szám alatti házat is, ahol az író élt és dolgozott, 1933. május 12-én bekövetkezett haláláig. Aszázadforduló Budapestjét jellemző nagyméretű lakásépítési tevékenység az óbudai városrészen érezhetően elmaradt. így a XX. század elejére már nemcsak nevében és történelmében, de épületei állagát és lakosságának korösszetételét tekintve is az „ódonságok városa" lett. Krúdy — Óbuda szerelmese — nemcsak a hangulatát érezte ennek az egyre öregedő, kedves városrésznek, hanem síkraszállt felújításáért is. Egyik 1931-ben írt cikkében számonkérte a város akkori vezetőitől, hogy miért engedték Óbudát a tönk szélére jutni, új hidat, terei rendezését és főként épületei felújítását követelte. Mindezek megvalósítására azonban csak a felszabadulás után, egy megváltozott világban kerülhetett sor. Közben a kerület határai is kitágultak, területe megnövekedett. Az eddigi Újlakot és Óbudát magábafoglaló III. kerület 1950-től délen csak Újlak északi részét mondhatja magáénak, északon viszont Csillaghegy és Békásmegyer volt községeket is hozzácsatolták. így a kerület 38,3 km--es kiterjedésével nagyságrendben a harmadik budapesti kerület, amelyet északon, északnyugaton a főváros közigazgatási határa, keleten a Duna, dél-délnyugaton pedig a Szépvölgyi út, illetve a belőle kiágazó Guckler Károly út és a Virágosnyereg határolja. E nagykiterjedésű terület természeti és a már elmondott történelmi múltban kialakult településszerkezeti adottságai, valamint az ebből adódó beépítésmód alapján különböző részekre tagozódik. Délen a Dunához simuló keskeny, csonka újlaki rész és a sűrűn beépített tulajdonképpeni Óbuda — amely északon az ún. Filatori-dűlőig húzódik —, történelmi múltú, kisvárosi jellegű. A Duna mentén északra csatlakozó Aquincum, Római-part, majd ezek felett Csillaghegy üdülőhely jellegű, Békásmegyer viszont kifejezetten falusias. Ugyancsak elkülönülnek keleten a Hajógyári-sziget, nyugaton pedig a kerületet lezáró budai hegyvidék lankáira települt családiházas, villákkal beépült területek, amelyek közül Üröm-hegyet, Testvér-hegyet és Mátyás-hegyet említhetjük. Az elmondottakból következik a kerületnek az a jellemzője, hogy meglehetősen lazán összefüggő települések sorozata alkotja. De jellemzője az is, hogy az idők folyamán Budapest egyik legjelentősebb ipari övezete alakult itt ki (hajógyár, gázgyár, különböző textilüzemek, házgyár stb.). Kiterjedt erdő-, mező- és kertgazdasági területekkel rendel-Óbuda egyik szép barokk műemlék-épülete: a Zichy kastély (Szol ősi Kálmán felvétele)