Budapest, 1967. (5. évfolyam)
8. szám augusztus - Szabolcsi Gábor: Vidéki fiatalok Pesten IV.
hónapig laknak egy helyen, s ha kitelt az idejük, mennek máshova. Erkölcsi, politikai hatásuk nagyobb kár, mint amit az orkánok, lepedők, cipők, ingek elemelésével okoznak. Nemegyszer hangadói a szobaközösségeknek — míg le nem buknak. Az egyik kerületi rendőrkapitányság elé került pl. a következő eset: Egy cigányfiú ellen többszörös orkánlopásért indult eljárás. A feljelentés szerint nem először lopott, de az elsőknél a szoba tagjai megelégedtek azzal, hogy a fiú bevallotta bűnét, a vállalatnál a kárt levonták a béréből, a károsultak megkapták a pénzüket. A fiú azonban a többszörös figyelmeztetés után sem javult meg, a lopások folytatódtak, s a szálló gondnoka feljelentést tett. A fiú a rendőrségen is elismerte a lopásokat; a helyszíni szemlén a kabátok hollétére vonatkozó kérdésekben azonban ellentmondásokba keveredett. A nyomozó egyre kevésbé fogadta el a fiú beismerő vallomását, aki végül is „megtört", s bevallotta: — Kérem, én nem loptam. Azt se tudom, ki volt, azt se tudom, hová lettek a kabátok. — Akkor miért vállalta el? — Amikor az első lopások megtörténtek, napokig keresték, ki lehetett a tettes. Egy este később mentem haza, már mindenki otthon volt. Még oda sem értem az ágyamhoz, mikor R. fölkiáltott. — Hol voltál? — Moziban. — Honnan volt pénzed? — Honnan ? Volt. — Felelj, honnan volt?! Hozzám ugrott, rázta az inget a mellemen, fojtogatott, kiabált: — Milyen marhák vagyunk, törtük magunkat, ki lehet a tolvaj, hát ez a cigány itt. Na, honnan volt pénzed, beszélj, mert beverem a pofád — s már ütött is. A többiek is rámjöttek, az egész szoba. Ütöttek, rúgtak, én elestem, hiába mondtam, hogy én nem loptam, csak ütöttek, rúgtak . . . — Aztán bevallottam, hogy én voltam. Mondja meg, főhadnagy úr, maga mit tett volna. Ha nem vallom be, agyonvernek. Megmondták, ha elárulom őket, akkor is agyonvernek. — S a többi esetben ? — Akkor is elvállaltam. A nyomozás kiderítette, hogy a tolvajlást a verekedést kezdeményező követte el; a szálló gondnokának nem tűnt fel, hogy milyen keményen és határozottan követelték a cigányfiútól az összeg levonását, milyen határozottan közölték vele, hogy ő volt a tolvaj, nem érdeklődött a kivallatás módszereiről, s nem érezte indokoladannak a javaslatot, hogy ne jelentsék a rendőrségnek az ügyet. (Minek rontsuk a szállás jó hírnevét ?!) Lakásviszonyok, egészségügy Hogy hány dolgozó él Budapesten munkásszálláson, ezt még tízezres pontossággal sem lehet megbízhatóan megállapítani. A szakszervezeti ellenőrzés alatt álló munkásszállásokon kívül üzemi, megtűrt vagy titkolt 15 — 20 fős ágyrajáró albérletek, üzlethelyiségben, lakásban fenntartott, szakszervezeti ellenőrzés nélküli, de a vállalatok által támogatott szállások hálózata fonja be a várost. A Szakszervezetek Budapesti Bizottsága nyilvántartása szerint: BSrös ^p!t 6 Textil Vasas Vtjyósz Közi. Posta Vasutas ; Helyiipar Keresk. Közalk. Orvos eii. Műsz. Saját szálláson 68 { 1187 18055 i 1504 5226 j 1775 ' 2592 1333 ; 4839 3088 341 539 400 ; 1150 Más szakmák szállásán — — 16528 — 665 302 12 54 225 53 — ! — 87 — Szaksz. által biztosított magánszálláson — — 4168 250 475 215 222 150 176 125 — — 16 .816 összesen 68 1187 38751 1754 2292 2826 ! 2826 1537 j 5230 3266 341 539 503 1926 69 -70000 fő. Ez a szám kisebb a valóban munkásszálláson lakóknál. De még így is, a budapesti arányokat figyelembe véve (a 15—25 éves korú lakosság száma 250— 400 000 között van), 10—12 000 fiatalkorút, vagy ifjú korú felnőttet jelent. A budapesti munkásszállásokon — főleg az építőiparban — azonban a százalékarány eléri a 40 — 45 százalékot is, úgy, hogy a KISZ-korúak számát legalább 35—40 ooo-re kell becsülnünk. Mi történik itt ezzel a fiatal réteggel? A munkásszállás legelső követelménye a tisztaság, a levegős, egészséges, kényelmes élet biztosítása. Ezt még nagy, reprezentatív munkásszállásokon sem mindig sikerült megvalósítani. A szállókat I—V. osztályba soroljak. Az első osztályú, a Bartók Béla úti munk' -' ló szobái 3 ágyas berendezésre épültek. Meglátogattam egy szobát a gondnoki folyosón. A szobában 4 egyszemélyes és egy emeletes ágy áll; a 3 személyes szobában hatan laknak. Éjjeli szekrények az ágyak mellett nincsenek, székek állnak, bekényszerítve a keskeny hézagokba. A szekrény a megkettőzött létszámnak csak szűken felel meg, kép nincs a falon; könyvespolc, olvasólámpa, rádió nincs. A zsúfoltság a tisztálkodási lehetőségeket is rontja. A folyosó végén elhelyezett mosdók előtt a munkába induláskor és este is sorbaállnak. Kisebb szállókban, mint pl. a Soroksári úti, kiegyensúlyozottabb a helyzet, de a lakásokban, üzlethelyiségekben létesített szállókban, ahol kb. 30 m-' alapterületű szobákban 8 emeletes ágy is áll, az egészségügyi viszonyok még roszszabbak. A budapesti szállók ádagában a helyzet nem jobb az országos átlagviszonyoknál ; 20 000 férőhely közül zuhannyal 4730, mosdóval 5580, WC-vel 2015, betegszobával 3526, ételtároló szekrénnyel 12 935 nincs ellátva. Az iparági bontás adataiból kiderül, hogy az építőiparban dolgozók ellátottsága meg sem közelíti a telepített iparban elhelyezetteket. Kultúra — közösség A Soroksári úti munkásszálló gondnokával beszélgetek. Mit nyújt a munkásszállás, azon túl, hogy fedelet ad a dolgozók feje fölé? — A szállásbizottsággal havonta egy nagyobb műsoros estet rendezünk, hetente ismeretterjesztő előadást tartunk, filmet vetítünk, televízió, biliárdasztal van a társalgóban, dehát nem sokat ér ez, kérem. Még ha nagy pénzekért színészeket hozunk ki egyegy kabaréestre, csak meghallgatják az előadást, a meccset is megnézik, különösen ha a Fradi játszik — mert alig dugta föl némelyik az orrát Pestre, máris Fradi-drukker —, de másra nem lehet ezeket összeszedni, kérem. 460 ember lakik itt, mégis, alig tudok egy-egy előadásra nyolc-tízet összeimádkozni. Mivel tölti az idejét a fiatalság? Mivel? Hazajön, fölveszi a divatos szerelést. Ha nincs neki, elkéri, van, aki ellopja a szomszédjától, szobatársától, aztán megy neki a városnak, valamelyik lebujba, olcsó nők után. Itt a szállás 25 - 30 százaléka fiatal, többségük segédmunkás. A Bartók Béla úton a lakók 40 százaléka 25 éven aluli. Függetlenített „kultúrigazgató" fogja össze a szállásbizottságot, van néhány szakkör, sportkör, előadások, filmvetítés, tv, rádió, könyvtár. Szállóközösség van-e? Kapuszta Gyula technikusnak tettem fel a kérdést. 21 éves, egy éve lakik a szállóban. — Valamiféle közösség létezik itt, de én még nem találkoztam vele. Kéthetenként tartanak rendezvényt, sportcsapatuk van, fegyelmi tárgyalásokat tartanak, a klubhelyiségben vannak társasjátékok is. Van egy Rex-asztal, de csak az száll be, akinek pénze van. Elvileg tiltva van a szerencsejáték, de nem tartják be. Van a szobánkban egy fiú, állandó jelleggel részeg, az is mindig ott nyeri a pénzét. Szobaközösség? Nézze, ebben a szobában van egy lakatos, két kőműves, egy ács, egy festő meg én. A szobafőnök egy idős bácsi. Vele van a legtöbb baj. Ha este olvasni akarunk — fejlámpa nincs, a nagy villanyt kell égetni — morog. Ha politikai beszélgetésbe kezdünk, letorkol. Hogy lássa, milyen ember, elmondok valamit. I.akott velünk egy cigánysrác. Végtelenül rendes gyerek volt, de a szobaparancsnok előtt nem tudott megállni. Az öreg személyes sértésnek vette, hogy egy cigánygyerekkel kell neki együtt laknia. Mi mondtuk neki, hogy hagyja békén a gyereket. Nem volt sok foganatja. A srác elment, mi maradtunk. Nem sokat törődünk az öreggel. Jövünk-megyiink, mindenki magának. Én kollégiumból kerültem ide, ott összehasonlíthatatlanul jobb közösség volt. Egyívású emberek, mind fiatalok, hasonló gondolkodással, hasonló gondokkal. Itt meg összevissza keverik az embereket. Ha rajtam 17
