Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Szabolcsi Gábor: Vidéki fiatalok Pesten IV.

Van, akinek így kezdődik a vasárnap a Soroksári úti munkásszállóban (MTI Fotó -Kácsor László felvétele) állna, én egy szobába hasonló korú, munkájú embereket helyeznék el, akik szívesen vannak együtt, munkájuk, életkoruk, érdeklődésük lehetővé teszi, hogy egy-egy szoba valóban otthon legyen. De így ? ... Hálóhely ez a szálló. Gönczöl József a szállóbizottság függetlenített vezetője. Míg ismerteti a bizottság felépítését, munkáját, a szálló összetételét — egymás után jönnek hozzá a lakók. — Hányan vesznek részt a szállásbizottság munkájában, a szakkörökben? — 150—200-an. Körülbelül ennyi látogatója van az itt folyó előadásoknak. — Nem kevés ez ? — Lehet, hogy kevés, de a többséghez nem lehet hozzáférni. Nagyon sok az olyan, aki jön, s mire megismernénk, már nincs is itt. A közösségteremtő élet szervezésében mi csak a 2—3 éve itt lakókra számíthatunk. A szálló élete a vezetők számára szinte áttekinthetetíen. A 3500 lakó 25 építőipari vállalat munkásaiból verbuválódik. Van, ahonnan 20, van, ahonnan 200 dolgozó lakik itt. Normális, pedagógiai szempontból indokolt kapcsolatot sem a vállalatokkal, sem az ottani KISZ-szervezetekkel nem tud tartani az a két ember — a gondnok s a szállóbizottság vezetője —, akire a testi és szellemi ellátás gondjait rábízták. Valamikor, néhány éve, a KISZ megkísérelte, hogy a munkásszállásokon is legyenek szervezetei, de ez kettős tagsággal járt volna, a tagdíj-adminisztráció nehézségeit sem tudták megoldani. Azóta a KISZ számbavehető érdeklődése és támogatása nélkül igyekszenek a szálláson az ifjúság problémáit megoldani. Itt hozzáértő ember kezében van a kulturális-közösségi élet irányítása, a hatás mégis korlátozott; a munkásszállók többségében azonban a kulturális munka vitelére az elfoglaltsága miatt képtelen gondnoknak kellene vállalkoznia. — Igen, a kísérlet abbamaradt — ez az említett rendőrkapitányságnak is a szomorú megállapítása. Néhány éve a körzeti pártszervezetek helyiségeiben KISZ-klubokat szerveztek, a vendéglátóipar alkoholmentes szórakozóhelyeket nyitott, játékszobákat létesítettek; megfelelő vezetőt azonban elvétve állítottak csak e klubok, szórakozóhelyek, játékszobák életének irányítására. Így azután mindenütt becsúszott egykét gikszer, könnyebb volt az ítéletet kimondani : ilyenek a mai fiatalok ... Lassan mindenünnen kiszorultak, maradt nekik a kocsma meg a Vidám Park. * — Hány éves vagy? — Tizenhat. — Mit dolgozol ? — Segédmunkás vagyok, téglát, maltert hordok. — Kereseted? — Ezernégyszáz—ezernyolcszáz forint. A fiú két éve jött fel Biharnagybajomból. Ipari tanuló volt, de „nem szeret tanulni", abbahagyta. Munkásszálláson lakik. Láthatóan ideges. Fél. Egy orkánt keresnek rajta. Sok ilyen kabát tűnt el a szállóból s ő is eladott egyet. — Egy barátomtól vettem, két hónapig hordtam, aztán eladtam a Bizományiban. — A barátod hogyan adta neked? — Találkoztam vele a Vidám Parkban. Mondta, hogy vett a Lottó Áruházban egy orkánt, de kicsi neki, énnekem volt egy ballonom, ami neki jó volt, azt odaadtam neki az orkánért, meg még adtam rá száz forintot. — Ki az a barátod? — Nem tudom. Szoktam vele találkozni. Valamikor a szállóban lakott, de aztán elköltözött. — Kivel barátkozol a szállóban ? — Senkivel. Abban a szobában, ahol én vagyok, nem tudnak összeszokni a lakók. — Ki vigyáz rád? Tétova mosoly a válasz: senki. — Ha valamit meg akarsz beszélni, ruhavételt, divatot — én különben nem hordanék kockás inghez ilyen nyakkendőt —, kivel beszéled meg ? — Senkivel. — Hol voltál vasárnap ? — A Vidám Parkban. — Mit csinálsz ott ? — Szórakozunk a céllövöldében, forgóban. — Meg lányokkal is ? — Hát azokkal is. — Te már jársz valakivel ? — Á, nem járok. — Csak úgy megismerkedsz ? — Hát... ismerkedek. — Meccsre jársz ? — Oda is szoktam. — Kinek drukkolsz ? — A Fradinak. — Ki a kedvenc játékosod? A fiú a csapat egyetlen játékosát sem tudta megnevezni. Moziba is jár, de nem emlékszik rá, mit látott legutoljára, könyvet nem olvas, illetőleg olvas, de régi ponyvákat, amik a szálláson „nagyon mennek". Most még elengedték a kapitányságról, de sokezer társával ő is „potenciális bűnöző". Egyedül van, gondozatlan, eszmék, cél, emberi program nélkül. Csupán sajátmagára támaszkodhat, ha „alkata" nem viszi tévutakra. Ha nem lesz alkalma törvénybe ütköző bűnökre, megússza az életet börtön nélkül. De sokan nem úszszák meg. — A Budapesten eljárás alá vont fiatalkorúak — a 18—25 évesekről nincs összesített adatunk — 80 százaléka fiú, 20 százaléka lány. A vidékről felköltözöttek aránya a fiúknál 70—75 százalék, lányoknál 90— 93 százalék. Sőt, a Budapesten rendőrileg előállított Ii —14 éves korúak 52—54 százaléka is vidéki. — A vidékiek magas arányát a fiatalkorú bűnözésben sok tényező összejátszása okozza. A legtöbb bűneset a segédmunkások rétegéből kerül ki, s ez a réteg a falun megmaradni nem tudó, de továbbtanulásra sem képes fiatalokból áll. Nagy részük nehezen nevelhető, vagy otthon elrontott gyerek. Bűneseteik között minden előfordul, a házi lopásoktól az erőszakos bűncselekményekig; de többségük enyhébb minősítésű eset. Ezért úgy gondolom, a fiatalkorúak bűnözését nem szabad túlbecsülni — persze, lebecsülni sem szabad. Dr. Rudas Edének, a Fővárosi Főügyészség ifjúsági csoportja vezetőjének igaza van. A vidéki fiatalok százalékos aránya mégis felhívja valamire a figyelmet: a vidékről fölkerült fiatalok életével a KISZ-nek, a népművelésnek, a szakszervezetnek s magának a társadalomnak is végre valamicskét szervezettebben kellene foglalkoznia. 18