Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Szabolcsi Gábor: Vidéki fiatalok Pesten IV.

Szabolcsi Gábor Vidéki fiatalok Pesten IV. A vidékről Budapestre özönlők száma az utóbbi években a következőképpen alakult: Állandó jelleggel költözők Ideiglenes jelleggel költözők Vidékről Budapestre Budapestről vidékre Különbözet Vidékről Budapestre Budapestről vidékre Különbőzet 1960 47 725 22 049 25 647 154 773 138 880 15 893 1961 42 895 22 677 20 218 141 268 128 345 12 923 1962 46 235 22 378 23 857 132 827 127 450 5 377 1963 41 943 23 579 18 394 127 958 123 338 4 620 1964 35 532 22 656 12 876 121 365 116033 5 352 kedvezmények formájában évi 222 millió forintot ad a munkásszállók lakóinak az állam. A dolgozók szociális juttatására fordított összegek aránytalanul magasabbak a munkásszálláson lakóknál, mint a helyben lakók esetében. A Csepel Vas- és Fémművek például a helyben lakó egy fő dolgozóra 2877 Ft-ot, a rendszeresen bejáró dolgozóra 2475 Ft-ot, a munkásszálláson lakó dolgozóra 4424 Ft-ot költött 1966-ban. Hogy ez a különbség milyen szélsőséges lehet, arra álljon itt a Győr megyei AÉV három adata: A természetes népmozgalom adatai ugyan ezekben az években azt mutatják, hogy Budapesten a halálozások száma éveken át jelentősen meghaladja az élveszületések számát, mégis, a lakosság évenként kb. 20000-rel gyarapodik. E meglehetősen nagy felvándorlás a város gazdasági, szociális, kulturális életére sokkal nagyobb súllyal nehezedik, mint gondolnánk. A felözönlés nem éri el a termelés fejlődése által diktált mértéket — a Budapesten dolgozó vállalatok nagy része krónikus és időnként súlyos, a gazdálkodás egyensúlyát fenyegető munkaerőhiánnyal küzd —, mégis, megoldhatatlan probléma-tömeget jelent az ifjúságvédelemben, az ifjúsági mozgalomban, a szakszervezet és a népművelési szervek számára. Gazdaságos-e a munkásszálló? 1960-ban már mintegy 600 000 ember dolgozott lakóhelyétől távol, s országosan 210000 lakott munkásszállásokon.* E szám azóta csak növekszik, s ebből 80—90 000 a budapesti munkásszállókban lakó munkavállalók száma. Az állami építőipar mintegy 40 000 dolgozót, a gépipar kb. 20 000— 30 000 embert, a MÁV, a közlekedési vállalatok, a könnyűipar, a nem állami ipar további 15—20 000 főt helyez el munkásszállásain.** E szállások létesítése és fönntartása szükséges; de semmiképpen sem a jelenlegi mértékben. A „telepített ipar" Budapesten is részben munkásszállók építésével kívánja munkaerőszükségletét biztosítani, s csak a legutóbbi időben és elenyészően kicsi mértékben fordította a szállásra biztosított összeget kislakások építésére. Igaz, hogy erre a régi gazdasági megkötöttségek mellett nem is igen volt mód, s az is igaz, hogy — legalábbis távolabbi időszakokra gondolva — nem a vidéki dolgozók Budapestre telepítése, hanem a budapesti üzemek vidékre telepítése, vagy legalábbis a vidéki ipartelepek erősebb fejlesztése a tennivaló. Viszont a budapesti üzemek munkaerő* (A Központi Népi Ellenőrző Bizottság vizsgálatának adatai.) ** (A SZOT Budapesti Bizottságának adatai.) hiánya is tagadhatatían. A munkásszállás mégsem megoldás, mert a munkásszállások létesítése, fenntartása, s a munkásszállásokban lakó dolgozók tömegeinek kedvezményes utazására fordított összegek többet emésztenek fel az állami vagyonból, mint amennyibe a lakótelepek építése kerülne. A beruházási és felújítási összegekre, egy főre számítva, évente 40—44000 Ft-ot,* MÁV Helyben lakó dolgozóra Rendszeresen bejáróra Munkásszálláson lakóra 1 516 Ft-ot 4 720 Ft-ot 15 652 Ft-ot költött 1966-ban, s ez a különbség legnagyobbrészt azokat juttatja előnytelenül jobb helyzetbe, akik egyedül élnek, családot nem kell eltartaniuk, hiszen a munkásszálláson lakók családi állapotára az alábbi adatok jellemzőek: Családi állapot í Ipar Bányászat Építőipar Mezőgazdaság Férfi Nő Családos 274 327 872 299 1575 96 Egyedülálló 859 322 1090 448 2240 461 özvegy, elvált 70 18 79 43 159 50 Egyéb 10 15 7 22 10 Nem adott választ 14 1 17 2 43 11 Megkérdezettek száma összesen 1227 568 2073 799 4039 628 Az államháztartást, az üzemi költségvetést terhelő, a dolgozók szociális ellátottságában aránytalan és igazságtalan eltolódásokat eredményező intézkedésekkel előteremtett öszszegek felhasználása hasznos-e? Az 1000 főt befogadó munkásszálló 32,5 millió forintba kerül; évenkénti fenntartási költsége 7,2 millió forint. Ez az összeg a dolgozók által örömmel vállalt OTP hitelekkel együtt 1000 db kétszobás lakás építésére elég.** A munkásszállás a munkaerőtelepítés legdrágább formája, s emellett ideiglenes jellegű. A munkásszállás a dolgozóban — akár családos, akár egyedülálló — az ideiglenesség érzését táplálja, a törzsgárda kialakítására alkalmatlan forma. A telepített iparban, a bányászatban, a mezőgazdaságban a lakótelepek építése, a dolgozóknak az üzemek környékén való telepítése gazdaságosabb s a termelés érdekeinek is megfelelőbb. A nagyméretű, olykor évi 40 százalékot is elérő fluktuáció a munkásgárda általános szakmai színvonalát csökkenti, a folyton cserélődök betanítása energiákat köt le, amiket a termelésben lehetne felhasználni — s mindezeken túl: az állandó jellegű letelepítés a szociális ellátottságban kialakult, nem erkölcsös és a legmegbízhatóbb munkásrétegre hátrányos különbséget is megszünteti. A fluktuáció mértékét a KNEB vizsgálatának eredményei is mutatják: » Mennyi ideje lakik munkásszálláson? Ipar Bányászat Építőipar Mezőgazdaság 1—2 év 259 162 672 288 4—6 év 134 76 369 77 6 év 87 75 390 64 Nem adott választ 747 255 642 370 A választ nem adók száma figyelemre méltó, hiszen azért nem válaszoltak, mert erre nem volt módjuk. A kérdés ugyanis nem az volt, mióta dolgoznak úgy, hogy munkásszállásokon laknak; hanem hogy mióta laknak azon a munkásszálláson, ahol a kérdő* (A Központi Népi Ellenőrző Bizottság adata) » • (A KNEB adata.) íveket kapták. A nem válaszolók tehát egy éve sem laknak ott. Több munkásszállás viszonyainak ismeretéből következtethető, hogy a választ nem adók többsége „vándormadár" : ideig-óráig munkát vállaló, bizonytalan elem. Ezekkel van állandó gondja a rendőrségnek, ezek a szállók belső tolvajai. Életüket a munkásszállásokra építik, 2—3 16