Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Sós Aladár: Emlékeim a Galilei Körről

Kis ember — Emberke jó ismerősünk. Pesti, budapesti. Pestibb, budapestibb talán már nem is lehetne. És ugyanakkor melbourne-i, párizsi, moszkvai, New york-i, kairói, tokiói is. Emberke: a városlakó. Korunk gyermeke. Sok millió, metropolisban születő, élő s haló férfi és nő . . . Emberke most filmszereplő, rajzfilm főszereplő lett. A film producere: az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, írója-rendezője: Macskássy Gyula Balázs Béla-díjas érdemes művész, figuratervezője: Várnai György Balázs Béla-díjas, zeneszerzője: Gyulai Gaál János. A film — természetesen — Budapesten készült, a Pannónia Filmstúdióban. A film címe Kis ember — nagy város. Történetéről Macskássy Gyula a következőket mondotta: - 1963-ban az UNESCO felkérésére oktató, nevelő, népszerűsítő filmet gyártottunk a számolásról, a matematikáról. Az 1, 2, 3 . . . című munkánkat azóta tán száznál több országban is bemutatták. Látták az ENSZ vezető munkatársai is. így érte a magyar rajzfilmművészi gárdát a megtisztelő feladat, az Egészségügyi Világszervezet megbízatása, rendelése: szeretnének egy szöveg nélküli, minden kockájában közérthető, komoly mondanivalójú, ugyanakkor hangvételében, a tudományos tényeket figyelembe véve népszerűen tanító, az 1, 2, 3 . . .-hoz hasonlítható rajzfilmet: az urbanizációról. Rádöbbenteni mindenkit: mint rontja, szürkili, szegényíti a napfényhiány, a füst, a zaj, a víztelenség a modern világvárosok lakóinak életét. És ugyanakkor, a felriasztáson túl elmondani, megmagyarázni — a komikum internacionális nyelvén fogalmazva —, miként lehetne egészségesebb, természetesebb körülményeket teremteni az öt világrész valamennyi nagyvárosában. — A témából rajzos forgatókönyv lett — folytatta a tapasztalt, immáron háromszáz rajzfilmet készített, Cannes-ban, Karlovy Varyban, Mamaiaban és még számos filmversenyen díjat, nagydíjat nyert Macskássy Gyula. — A sztoritervezetet az Egészségügyi Világszervezet szakértői megvalósíthatónak tartva elfogadták. Az írásnál, az elképzelések rajzképpé alakításánál a legnehezebb az általánosítás volt. Vagyis: különválasztani, kiszűrni, a Budapesten tapasztaltakból, a mindennapok ezer és egy élményéből mi és mennyi a tipikus. Még konkrétabban: a filmen bemutatott rossz megtalálható-e — kisebb-nagyobb mértékben — mindenütt; ugyanakkor az ideálisnak feltüntetett j ó — az anyagi lehetőségektől függően — pedig megvalósítható-e a legkülönbözőbb helyeken ? Filmünk a realitás filmje. A lehető legnemzetközibb, hiszen ha sikerül, akkor elszórakoztatja és emellett elgondolkoztatja majd a világ bármely nyelvén beszélő emberét. Reméljük: a magyarokat, a budapestieket is . . . Az új filmnek rajzos-szöveges (szaknyelven) sztoribordjából kimásolva néhány találomra kiragadott részlet: Vajon mi minden történik a civilizáció Városlakó Emberével az atomkor hétköznapjában? Emberkénk jellegtelenül jellegzetes világvárosban lakik. Metropolisa felett sötét a füstréteg, otthonát gyárak, tornyok és sorházak veszik körül. Emberkénket telefon ébreszti, automata kapcsolja be a rádióját, televízió-készülékét és gyárszirénák, ajtócsengők űzik el álmát. A felriadt emberke kikecmereg az ágyból, ablakot nyit, azonban a napfény sugarát egész emeletrétegeket cipelő óriásdaru fedi el előle. Barátunknak nincs ideje szomorkodni, rohan, várja a munkahelye. Természetesen lift, villamos, nagy város metró, autóbusz purgatóriumain verekszi át magát, piros, sárga, zöld lámpák és forgalmat szabályozó táblák zűrzavarában. És mindenütt ember, ember, ember . . . Sokan dolgoznak a hivatal termében is. Emberkénk előtt iró-, számológép, telefon s kis televízió kamera, valahonnan a falak mögül recseg a hangszóró. A főnök is kiabál, emberkénk kétségbeesetten ügyködik a kattogó billentyűk, forgó telefontárcsák, egymással perlekedő csengők, a megafonból áradó hangok, a cikázva száguldó grafikonvonalak káoszában. Munka után sétálni szeretne, nézelődni, jó levegőt szívni. Mindez csupán vágy, hiszen a mellette suhanó autók kipufogójából füstpamacsok lövelnek felé. A benzingőzből betűk alakulnak, szó képződik: COBALT, CO, szénmonoxid. Emberkénk hazamegy. Kibámul otthona ablakán. Felhőkarcolók magasodnak előtte és csak keskeny résen, alig-alig bukkan ki egy kis darab az égből. S végzete beteljesedik a következő pillanatban: két hatalmas palota jobbról-balról még közelebb kerül és a megmaradó picinyke eget is elfedi. A háztetők kéménysorából ömlik a fekete füst. Emberkénk hiába zárja be az ablakot, egy sűrű füstcsík besurran a szobába, nyakára tekeredik, fojtogatja. Gyógyszert nyel és mosolyog. Ugyanakkor környezetében mindenütt, mellette, alatta, fölötte, a többi emberkék kuckójában is ordít a rádió, harsog a televízió, kerepel a magneto-Kockák a filmből. Hetven-nyolcvan decibel a zaj . . . Egyre többen vannak, egyre nagyobb a nyugtalanság, egyre inkább űzik, kergetik a zörejek, a hangok városlakó emberkénket fon, dalol a lemezjátszó — s változatosságként nem messze egy házaspár kiabál, veszekszik. A négy oldalról zúduló hanghullámok — ismét a képen — bokszkesztyűkké alakulnak s dögönyözik emberkét, fejebúbját, egész testét. . . Emberkénk, mint a film elején, ismét ágyában fekszik. Koponyája tele pasztillákkal, számokkal, tüdejében fekete és sárga füstüledék, idegein beatmelódiát hárfázik a: stress. És a happyend: orvosok, mérnökök, szakértők tanácskoznak emberke s az emberkék sorsának javításán. A polgármesterek, a tanácselnökök intézkednek. Gépek és serény munkások: Széjjeltolják a lakóházakat. Áthelyezik, vidéken építik fel a gyárakat. A kéményekre füstszűrő kerül. Játszóterek, parkok épülnek. Világos, kellemes színűre festik az épületeket. Befedik a csatornákat. Megtisztítják a vizeket. Zajtalanítják, elszigetelik a falakat, a város belsejéből elterelik az autóutakat ... Csendes, nyugalmas, napfényes a jövő nagyvárosa. .. A film kétharmada a meglevőt: a v a n t ostorozza — egyharmada viszont bemutatja, milyen legyen, milyen lehet egy metropolis 2000-ben, vagy akár sokkalta előbb, 1970-ben is. Ki nem mondott tanulsága: mindannyiunkon múlik — a rubel, font, frank, korona, dollár, vagy forintmilliókon: a beruházási összegeken, a korszerűsítés lehetőségeken túl — az igazán modern világváros. Kulturáltsága, tisztasága, rendje. A háromszáz méteres, tízperces színes rajzfilm elkészült. Premierje augusztusban New Yorkban, az urbanizációs világkongresszuson lesz. Vetíteni fogják majd a Föld minden országában, világvárosában. Budapesten is. László Miklós 15