Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Sós Aladár: Emlékeim a Galilei Körről

A „Szabadgondolat" 1913 júniusi számának borító 1. és 2. oldala egyházi nagybirtokokból kisbirtokokat vagy állami tulajdonbavétel után kisbérleteket kell alakítani. Pályázatot hirdettek a faluról szóló szociográfiai tanulmányra. A díjat Bosnyák Béla joghallgató nyerte el Oros községről szóló tanulmányával. Ezt a pályázatot sok más követte. Értékes — faluról, mezőgazdasági városokról, a parasztság életéről szóló — monográfiák gyűltek össze. Az ilyen szociográfiai tanulmányok úttörője Braun Róbert volt, aki Lippán (Temes megye) volt a kereskedelmi iskola tanára. Ő írta erről a községről az első ilyen irányú művet, amely leleplező hatásával nagy feltűnést keltett. Braun Róbert különben is nagy befolyással bírt a Galilei Körre. Amerikában járt, ahol megismerkedett Henry George tanaival; minden ember egyenlő jogát hirdette e földön való tartózkodásra. Képtelenségnek és erkölcstelenségnek tartotta, hogy a föld és a természeti adottságok magánemberek kezében lehessenek, és így egyik ember életfeltétele a másik ember kezébe kerüljön. Ennek megfelelően meg akarta szüntetni a föld magán-monopóliumát, a földre, telekre, bányára szóló magántulajdont. Ezt azonban nem a területek kisajátításával, hanem az azokra kivetendő alacsony és fokozatosan emelkedő föld- és telekérték-adóval kívánta elérni. A befolyó adót, mint „egyetlen-adót", a közösség minden tagjának javát szolgáló közintézményekre és közművekre kell fordítani. Braun Róbert fordította magyarra George Vámvédelem és Szabadkereskedelem, Haladás és Szegénység című műveit, és a Kormányzóságom története című utópiát. Pikler J. Gyula, az egyetemi tanár unokaöccse, a fővárosi Statisztikai Hivatal tudós aligazgatója, magáévá tette e tanokat és előadásokat tartott ezekről a Körben. Propagandát indított a fővárosban és a vidéki városokban. El is érte, hogy Budapesten és néhány városban elfogadják javaslatát. Telekérték-adót készültek kivetni — amit azonban az első világháború kitörése megakadályozott. A nemzetiségi kérdés igazságos megoldásáért is síkra szállt a Galilei Kör. Jászi Oszkár 1911 márciusában tartott előadásában kifejtette: tévedés az, hogy a magyarság elnyomja a nemzetiségeket. Valójában a magyar politika és a föld urai egyenlően elnyomják mind a magyar, mind a más ajkú népeket. A nemzetiségieknek autonómiát kell adni, ez a demokrácia előfeltétele. Vitákat rendezett a Kör, amelyeken a nemzetiségi diákok is résztvettek, és a magyar haladó diákokkal együttműködést fogadtak. Az értekezleten nemcsak Hodza Milán nemzetiségi képviselő vett részt, hanem öccse, Hodza Vladimir is, aki Pesten tanult és lelkes tagja volt a Körnek. Imponáló munkája a Galilei Körnek a diákstatisztika. Közvetlen tapasztalatból, a magunk helyzetéből tudtuk, hogy milyen nehéz sorban él a magyar diákság nagyobbik ré$ze. Erre kétségtelen bizonyítékokat akartunk felmutatni. 1908 1909-ben 1000 kérdőívet bocsátottunk ki, amelyekből körülbelül 800 kitöltve érkezett vissza. A kérdőívek végleges megfogalmazása előtt fölkerestem Pikler J. Gyulát, a fővárosi statisztikai hivatal aligazgatóját, hogy megmutassam neki a tervezetet és tanácsait kérjem. Az ő észrevételeiből értettem csak meg, hogy mennyi emberismeretet, körültekintést és óvatosságot igényel az ilyen statisztikai kérdőív megszerkesztése. Nemcsak arra kell gondolni, hogy mit akarunk megtudni, hanem a kérdezettet arra is kell késztetni, hogy pontosan és igazat feleljen. Megbeszélésünk után alaposan átdolgozva került ki a kérdőív. Megkérdeztük a diákokat: kik a szüleik, milyen és mekkora anyagi forrásból élnek és végzik tanulmányaikat, hogyan laknak, étkeznek, ruházkodnak, tisztálkodnak, milyen a szekszuális életük? Kiderült, hogy a diákságnak csak kisebbik része kap otthonról olyan segítséget, hogy a tanuláson kívül nem kell dolgoznia. Túlnyomó részük a tanulás mellett eltartja magát, sőt, családját is támogatja. Keresetükből sokaknak még az egyetemi menzára sem telik. 10—12 százalékuk a nyolcadik kerületi népkonyhán ebédel. Szűken, legtöbbször ketten, de olykor öten laktak egy albérleti szobában. Keresetük korrepetálásból, írnoki munkából és rajzmásolásból ered. Órabérük 1 koronát, sokszor annál is kevesebbet tesz ki. Ilyen körülmények között élt és tanult a jövendő magyar értelmiség, tehát a Galilei Kör tagjai is. De ünnepeket is ült a Kör. 1848. március 15-ét évente megünnepelte. A Galilei Kör ifjúsága magát tartotta az 1848 49-i szabadságharc eszméi egyenes követőjének. Példaképük ebben Ady Endre volt, aki ezt a szerepet szívesen vállalta. Az 1909. évi márciusi ünnep meghívója az „Új vizeken járok" című versét idézte. Kozma Lajos neves építész és grafikus rajzolta a meghívót. Attól kezdve évente küldött Ady „márciusi verset". Az ünnepségeken Medgyaszay Vilma énekelte, Reinitz Béla megzenésítésében, Ady verseit. A modern színjátszás úttörő színészei és a Kör tagjai Ady verseket szavaltak. A Kör elnökei, Polányi Károly és Rubin László mondották az ünnepi beszédeket. Óriási közönség gyűlt össze, főleg lelkes diákfiúk és lányok. 'égül a Galilei Kör folyóiratairól is meg kell emlékeznünk. Már a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületének is volt folyóirata, a Szabad Gondolat, amely eleinte a Budapesti Napló része volt. 1911-ben önállósult. Ez lett a Kör lapja, amelyben tanulmányokat közöltek. Füzeteket adtak ki „Galilei Kör Könyvtára" címen. (Harkányi Ede: Tudomány és katolicizmus, Ernst Mach: Az érzékletek elemzése, [3 első fejezet Polányi Károly fordításában], Szende Pál: A nagybirtok és Magyarország jövője, Jászi Oszkár: Márciusi beszéd Ady Endre ünnepi verseivel, Jászi Oszkár: A nemzetiségi kérdés és Magyarország jövője, Bosnyák Béla: Oros község társadalmi rajza, Jászi Oszkár: A kapitalizmus felbomlása, Ágoston Péter: A vármegye, Bosnyák Béla: A budapesti diáknyomor, a Galilei Kör statisztikai felvétele, Ferdinand Lassale: Mi az alkotmány? Három március — Ady Endre márciusi versei és ünnepi beszédek. Eduard Bernstein: Ami a marxizmusban maradandó.) „Galilei Füzetek" címen is voltak kiadványok. (Fazekas Sándor és Székely Artúr: Történelmi materializmus, Kende Zsigmond: A származástan mai állása, Rubin László: A vallás keletkezése, Loránd Jenő: Az új világszemlélet, Strophantus: Bevezetés az élet kémiájába, Dienes Valéria: A mai lélektan főbb irányai, Dienes Pál: Valóság és matematika, Erdős Lajos: Világok keletkezése.) A kiadványok címéből látható, mi minden érdekelte, foglalkoztatta, izgatta a galileistákat. Meggyőződésüknek sok árnyalata volt. Szellemi hovatartozásuk szerteágazó, és szakmájuk különböző volt. De együtt tartotta őket tudományszomjuk és az a meggyőződésük, hogy vesztébe rohan az ország, ha társadalmi szerkezetét át nem alakítják. A galileisták általában megtalálták helyüket az életben és eredményesen dolgoztak az új Magyarország érdekében. Ezt a munkát vágta ketté az 1914 nyarán kitört világháború, amely egy időre elnémított minden világnézeti, politikai és társadalmi szembenállást. Ezzel bezárult a Galilei Kör első periódusa, hőskora. Csak a háború vége felé találta meg ismét működése terét és hangját. De ekkorára én már kiöregedtem a diákok sorából. A második korszakról beszámolni a résztvevők és a történetírók dolga. 14