Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Sós Aladár: Emlékeim a Galilei Körről

Sós Aladár Emlékeim a Galilei Körről A mikor a Galilei Kör alapításáról és működése első éveiről Z\ írni készültem, emlékeim felelevenítése végett megkerestem 7 Y Kende Zsigmond orvost és közegészségügyi tudóst, akivel ott voltunk a Kör születésénél, bölcsőjénél, első lépéseinél, felserdüléséig — hogy együtt élesszük fel emlékeinket. E beszélgetésből sok minden életrekelt és mindketten meghatottan gondoltunk ifjúságunk e lelkes, emelkedett szellemű korszakára. Említette, hogy ő a Galilei Kör módszeres és részletes történetén dolgozik. Én csak rapszodikus visszaemlékezésekre vállalkozhatom. Mégis átnéztem a Kör életével foglalkozó irodalom néhány elérhető művét, köztük Tömöry Márta „Új vizeken járok" című sok gonddal, szeretettel írt és adatokban tartalmas művét is. Ezek után következzék az én szerény mondanivalóm. Adva volt a magyar szabadkőművesség több haladószellemű páholya, az ezekre támaszkodó és a konzervatív elemektől megtisztított Társadalomtudományi Társaság, a Szocialista Diákok szervezete, a Magyarországi Szabadgondolkodók Egyesülete, és főleg adva volt a század eleji társadalmi és politikai helyzetünk, széjjelszaggatottságával, összeütközéseivel, a munkásság, a parasztság, a kispolgárok és tisztviselők szegénységével, ezek homályos, zavaros nézeteivel és a belőlük rekrutálódó egyetemi ifjúság. Ezekből adódott a Galilei Kör. A kör közvetíenül a Szabadgondolkodók Egyesületéből nőtt ki, amely egy ilyen jellegű nemzetközi szervezet tagja volt. Ennek az egyesületnek ifjúsági csoportja is működött, amelyben főleg egyetemi hallgatók vettek részt. Elnöke Fényes Samu ügyvéd és író, alelnökei Harkányi Ede ügyvéd, szociológus és Székely Aladár törvényszéki bíró volt. Nem érdektelen emberek. Fényes Kassáról jött Budapestre. Itt Kuruc Féja Dávid című drámájával a Vígszínházban, és később Csöppség című vígjátékával a régi Magyar Színházban nagy sikereket aratott. Más drámát és regényeket is írt. De sem ügyvédi, sem írói sikerei nem merítették ki ambícióját. Mint a Szabadgondolkodók elnöke, filozófiai és tudományos sikerekre is áhítozott. Dr. Harkányi Ede elterjedt könyveket írt: A holnap férfiai, A holnap asszonyai és a Babonák ellen. Higgadt, meggondolt ember volt, nem handabandázott, keveset szerepelt ebben a társaságban. Dr. Székely Aladár törvényszéki bíró, koronaügyész fia, akit sub auspiciis regis (a király védnöksége alatt) avattak a jogtudomány doktorává. Igen nagy műveltségű, rendkívül logikus, nyugalmából kizavarhatatlan férfi volt. Nekem ma is különös, hogy c nagy jövő előtt álló, előkelő úr mint sodródott a nagyhangú, békéden, kispénzű ifjak közé. A régi magyar „Aufkläristák" késő utódjának képzeltem, akik érdekeik ellen, kultúrvágyból magukévá tették a francia felvilágosodás eszméit és Martinovicshoz csatíakoztak. Fényes Samu a New York palotában lakott és jóban volt a kávéház tulajdonosaival. Kieszközölte, hogy a Szabadgondolkodó Ifjúság hetente egyszer a kávéház keveset használt alagsori helyiségében gyűlést tarthasson. Ott jöttünk össze, hogy meggyőződésünknek hangot adhassunk. Meglehetősen hangos hangot adtunk. Tulajdonképpen nem is volt szó másról, csak atheizmusról, gyorsan felvett természettudományos, filozófiai és vallástörténeti ismeretfoszlányokba öltöztetett istentagadásról. Társadalmi kérdésekről, osztályharcról, kizsákmányolásról, ott és akkor, még alig volt szó. A gyűlések nívójával Fényes sem lehetett megelégedve. Egyik felszólalásában több és alaposabb tudás szerzésére és főleg szerényebb hangnem indokoltságára figyelmeztette a kör tagjait. Még ma is emlékszem előadásának szép és plasztikus szóképére. Állítása szerint Herbert Spencertől kölcsönözte: „Az emberiség tudásának volumenje egyre nő. Hasonlítsuk egy gömbhöz, amely minden új és helyesnek bizonyult felismeréssel növekszik térfogatában. A tudományok összessége egyre nagyobb gömböt alkot. De ugyanakkor egyre nagyobb felülettel érintkezik az ismeretlennel, a talán kifürkészhetetlennel". A hasonlat olyan találó, hogy kissé lehűtött bennünket. Alátámasztotta Fényes halványuló tekintélyét, de nem erősítette iránta a rokonszenvet. Az azonban tény, hogy a szabadgondolkodók ifjúsági csoportjához egyre több komolyabb, természettudományos érdeklődésű diák csatlakozott főleg medikusok és technikusok. Ezzel megváltozott az előadások és fölszólalások tartalma és tónusa. Egyre több szó esett a leszármazástanról, Lamarcke-ról, Darvin-ról, Spencer-ről és Haeckelről. Közöttünk azonban nemcsak szabadgondolkodók, hanem szocialista diákok is voltak, sőt, előbb szerveződtek a szocialista diákok, mint a szabadgondolkodók. A szocialisták szervezetében azok vettek részt, akiket kevésbé a természettudományok felvilágosításai, inkább a szociológia és főképpen Marx tanításai érdekeltek. Ezek szívvel-lélekkel Marx értékelméletét, történelmi materializmusát, osztályharc-tanát tették magukévá. Egy részük később szerepet játszott a Tanácsköztársaságban, és emigrációba kényszerült. A két diákszervezet tudott egymásról. Összejártak, már csak azért is, mert a szocialistáknak nem volt állandó helyiségük. Sok olyan egyetemi hallgató volt, aki mind a két diákszervezet tagja volt. Ezek közé tartoztam én is. A két diákszervezet idővel egymásba olvadt. Meg kell említenem a Galilei Kör alapítói között a Társadalomtudományi Társaságot is, és első sorban annak Szabad Iskoláját, amely 1906 őszén nyílott meg. Az előadásokat a társaság tagjai tartották. Jogi témákról Pikier Gyula, Ágoston Péter, Váradi Zsigmond, politikaiakról Diener Dénes József és Bolgár Elek beszélt. Közgazdaságiakról Rácz Gyula és Pikler J. Gyula, történelmiekről Kunfi Zsigmond és Szende Pál, társadalomtudományiakról Harkányi Ede, Leopold Lajos és Wildner Ödön, természettudományiakról Madzsar József, Fülöp Zsigmond, Péterfi Tibor, filozófiai kérdésekről Dienes Valéria és Lánczi Jenő, esztétikaiakról Lukács György, Balázs Béla, Bánóczi László és Hatvany Lajos, orvosiakról Hahn Dezső beszélt. A felsoroltakon kívül sok más tudományt művelő neves szakember adott elő a szabadiskolában. Minden érdeklődő szabadon hallgathatta őket. A szabadgondolkodó és szocialista diákokon kívül fiatal munkások is jártak ide. Szakasits Árpáddal — az akkor kőfaragó inasból frissen segéddé lett ifjúval — egy padban ültem. Látókörünk kitágult, tudományos érdeklődésünk fokozódott, a tárgyalt problémák további elmélyedésre és olvasásra késztettek bennünket. A szabadiskola hatását akarták akadályozni, vagy legalábbis csökkenteni a Társadalomtudományi Társaságból kivált konzervatívok. Apáti István, a kolozsvári egyetem természettudós tanára vezetése alatt alapították meg a Magyar Társadalomtudományi Egyesületet. Sőt, az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület), a nagybirtokosok érdekképviselete is tartott szociológiai előadásokat, Bemáth István vezetése alatt, Geöcze Sarolta és Rosenberg Auguszta közreműködésével. Főleg a szocializmus ellen keltek ki, és főleg elegáns hölgyek hallgatták őket. Ezekről az előadásokról számoltam be első éves technikus koromban, Mórus Tamás álnév alatt, a Népszavában. A cikkemből ma már csak arra a passzusra emlékszem, hogy „glasszékeztyűs, kis, jólápolt kezek tapsoltak azoknak a megnyugtató kijelentéseknek, hogy a szocializmus csak utópia". A művelődés békés munkáját megzavarták az ifjúság közéletének viharai. 1906-ban az Egyetemi Tanács engedélyével és rendeletére a Tudományegyetem tantermeiben keresztet készültek kitűzni. A klerikális diákok kis csoportja már 1901-ben kérte a kultuszminisztériumtól az engedélyt arra, hogy keresztek helyeztessenek el a tantermekben. Sem a miniszter, sem az Egyetemi Tanács nem tudott határozottan állást foglalni. Ferenc József elé került a beadvány, ő a kérést elutasította. Úgy látszik, liberálisabb volt, mint az Egyetemi Tanács és a miniszter. De az ügy nem aludt el. A szabad szellemiségű diákság nem a kereszt, nem a vallásos hit ellen harcolt akkor, hanem a meggyőződés szabadsága mellett; nem tudott belenyugodni abba, hogy az ifjúság egyik része meggyőződésének szimbólumát ráerőszakolja a többiekre. Ebből parázs verekedések támadtak. Egyre többen gyűltünk össze a szabadgondolkodók összejövetelein. Ha eleinte jogászokból adódott a többség — most a medikusok voltak túlsúlyban. Ezzel, természetesen, a természettudományosan felkészültebb, objektívebb szellem és hangnem erősbödött a gyűléseken. Már 12