Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Viszkei Mihály: A továbbtanulási lehetőségek összehangolása a munkaerő-szükséglettel

Viszkei Mihály A továbbtanulási lehetőségek összehangolása a munkaerő-szükséglettel A demográfiai hullám kapcsán a szülőknek fokozottabb mértékben okoz gondot általános iskolát végző gyermekeik továbbtanulása. Folytathatják-e gyermekeik tanulmányaikat, s ha igen, milyen típusú képzésben vehetnek részt ? Az alábbi grafikonról láthatóan a főváros általános iskoláiban 1967-ben 28,5 ezer gyermek végzett, 19,2 százalékkal több, mint 1966-ban. A demográfiai csúcs évében, 1968-ban, több mint 33 ezer gyermek fejezi be általános iskolai tanulmányait. Ettől kezdve számuk évenként jelentősen csökken. AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA VIII. OSZTÁLYÁT VÉGZŐK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA 1000 FŐBEN Az általános iskolát 1967-ben befejező tanulók továbbképzésére megvan a lehetőség, és gondoskodás történik a következő években végző gyermekek továbbtanulásáról is. Ezen felül a főváros környékén lakó s az általános iskolát befejező gyerekek közül mintegy 2 ezer fő számára a szakközépiskolákban, és körülbelül 6—7 ezer gyermek részére a szakmunkás tanintézetekben biztosítanak felvételi lehetőséget. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden gyermek a saját, vagy a szülei elgondolása szerinti iskolában tanulhat tovább. Ez megvalósíthatatlan, és teljesen helytelen is lenne, mivel a társadalom munkaerő-szükséglete igen széles skálájú. A társadalomnak, a szülőknek, de az egyénnek is igen fontos érdeke, hogy a különböző iskolatípusokban annyi és olyan munkaerőt képezzenek, amennyit és amilyeneket a gazdasági és a kulturális élet igényel. Az iskoláztatásnak a szakemberszükséglet követelményeihez kell igazodnia a szocialista társadalomban: a népgazdaság munkaerőigénye és a képzés struktúrája között összhangnak kell lennie. Budapesten az elmúlt években kedvező volt a különböző iskolatípusokban végzett, munkát kereső fiatalok elhelyezkedési lehetősége. Az új, vagy nyugdíjazás miatt megüresedett munkahelyek száma jóval felülmúlta a budapesti születésű és lakosú munkába lépő fiatalok számát. így a munkaerő-szükséglet egy részét a vidékről bevándorlókkal és a Budapest környéki településekről naponta bejárókkal (ingázókkal) kellett biztosítani. A bevándorlás ütemének fokozása — a város ellátása szempontjából — nem kívánatos, mert tovább növeli a zsúfoltságot, fokozza a megoldatían lakás-, közmű-, közlekedési és egyéb ellátási problémákat. Ezért mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a bevándorlások mértékét egészséges szinten tartsuk, és a szükséges munkaerőigényt elsődlegesen Budapest népessége természetes megújhodási erejéből biztosítsuk. A rendkívül alacsony születési arány miatt a kiöregedő munkások utánpódása a jövőben még nagyobb problémát okoz. A főváros lakossága fokozódó ütemben öregszik. A demográfiai előreszámítások szerint Budapesten 1971-ben már minden hatodik férfi és minden harmadik nő nyugdíjas korban lesz. Mindez az előző éveknél sokkal alaposabb, szervezettebb munkaerő tervezést és gazdálkodást igényel. A szakmunkásképző és szakközépiskolák beiskolázási terveinek összeállításánál nagy figyelmet kell fordítani a szakmunkásszükségletre, továbbá a műszaki változások várható irányára és ütemére. A fiatalok továbbképzését eddig is általában a népgazdaság munkaerőigényével összhangban végezték. Ennek ellenére az elhelyezkedésnél adódnak problémák, különösen a szakképzettséget nem nyújtó gimnáziumban végzett leányoknál. Ennek fő oka az, hogy a gimnáziumban végzett és tovább nem tanuló leányok általában irodai munkakörben akarnak elhelyezkedni, ahol a szükséglet lényegesen kevesebb a munkaerő kínálatnál. A beiskolázásoknál elsődlegesen abból adódnak problémák, hogy a technikumi és szakközépiskolai férőhelyek számát a felvételre jelentkezők száma felülmúlja — a szakmunkásképző iskolák első évfolyamára jelentkező budapesti lakosú tanulók száma pedig minden évben jóval alacsonyabb a tervezettnél. A férőhelyek egy részére vidéki szülők gyermekeit kell felvenni, de az ún. nem kedvelt szakmákra az előirányzottnál még így is jóval kevesebben jelentkeznek. Mindezek következtében aránytalanság keletkezik a végző fiatal szakemberek száma és összetétele, valamint a népgazdaság igényei között. A népgazdaság és a társadalom igénye az volna, hogy az ifjúság megfelelő arányban és megfelelő szakmai összetételben válassza életcélul a fizikai jellegű munkát. Természetesen, választott szakmájuk mellett a magasabb művelődési igény kielégítéséhez való joguk és lehetőségük nem szenvedhet korlátozást. Ennek érdekében a szakmunkás iskolák egy részében a harmadik ötéves terv elején megkezdődött az általános és szakmai alapozó tantárgyaknak az előző évekénél hővebb, magasabb szintű oktatása. A szakmunkástanuló képzés színvonalának javítása lehetőséget ad arra, hogy a végző fiatalok munkába lépésük után esti, vagy levelező tagozaton folytathassák tanulmányaikat, ahol két vagy három év alatt megszerezhetik a szakközépiskolai végzettséget. A munkaerögazdálkodás feladatai és a területi munkaerőmérlegek jelentősége A munkaerő-szükséglet biztosítása megkívánja a meglevő munkaerők tervszerű és gazdaságos felhasználását, valamint a területileg jelentkező feszültségek feloldását. Mindez csak tervszerű munkaerő-gazdálkodással valósítható meg. A munkaerő-gazdálkodás egyik feladata a rendelkezésre álló ifjúsági munkaerő-forrás olyan képzése, szervezése és elosztása, amely optimális mértékben törekszik kielégíteni a népgazdaság különböző ágai által igényelt mindenkori munkaerő szükségletet. A rendelkezésre álló munkaerő-forrás és szükséglet volumenét, összetételét és minőségét olyan objektív tényezők határozzák meg, amelyek megtervezhetők és befolyásolhatók. Ilyen tényezők például az iskolakötelezettség felső határa, a közép- és felsőfokú oktatás terjedelme, a munkalehetőségek és a termelékenység növekedési üteme stb. Éppen ezért a munkaerő-forrás- és munkaerő szükséglet-számítások a munkaerőgazdálkodást nagymértékben segítik. A munkaerő-forrás és munkaerő szükséglet között közigazgatási területenként jelentős eltérések vannak. A munkaerő-forrás területi átcsoportosítása jelentős költségeket (lakás, kommunális létesítmények fejlesztése) ró a népgazdaságra. így tehát a munkaerő szervezéssel és gazdálkodással területi vetületben is szükséges foglalkozni. Ezért a Kormány 2020 1964. számú határozatával a területi munkaerő-gazdálkodást a területek gazdáira: a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsok végrehajtó bizottságaira ruházta. A tanácsok e tevékenységük során hatósági és gazdálkodási funkciókat egyaránt ellátnak. A területi munkaerő-mérlegek összeállítása igen sok előzetes adatgyűjtést, a várható népesedés alakulásának vizsgálatát, a népgazdasági ágazatok fejlődésének, valamint a termelő ágazatok műszaki változásá-8