Budapest, 1967. (5. évfolyam)

7. szám július - Szabolcsi Gábor: Vidéki fiatalok Pesten III.

2. A gyárban fizikai munkásként dolgozik 40, adminisztrátor 6; férfi 43, nő 3. A havi keresetek közül a legalacsonyabb 1050 (gyors- és gépíró), illetőleg 1100 (takarítónő), a legmagasabb 2200 forint (szerelő). Az adminisztratív dolgozók átlagkeresete 1258, a fizikaiaké 1580 forint. Lakbérre fizetett legalacsonyabb összeg 200 forint. A zöme 250 — 300, hárman 400, egy pedig 500 forintot fizet lakásért. Egyedül 7 lakik; 2 — 3 személy egy szobában az átlag. (Az 500 forintot fizető szintén harmadmagával lakik!). A tisztítószerekre, ruhára, élelemre stb. megjelölt összegek: a lányok esetében 100, a fiúknál 25 — 50 forint közt volt. Könyvre 8-an nem költenek, színházra 13-an, moziba sem jár 6. Egy válaszadó (nő) a színház, mozi rovatokba azt írta: „azt nem én fizetem". Könyvre viszont ugyanő 50—100 forintot költ. Egy férfi, érettségizett, adminisztrátori munkakörben 1200 Ft havi jövedelemmel, azt írta be: „ennyi pénzből nem lehet szórakozni is, persze lehetne, ha szüleimnek nem kellene adnom". Ugyanő 300 forintot fizet albérleti szobájáért (négyen laknak a szobában!), melyben „szerencsére fűtünk", szüleinek 400 forintot küld, élelemre, közlése szerint havi 300 forintot fizet ki, ami akkor is kevés, ha ebédjét is, vacsoráját is az üzemi konyhán veszi meg. Ez a válaszadó azt írta, baráti köre nincs, szórakozni nem jár. Arra a kérdésre: miért jött el hazulról, így válaszolt : „Kellett a megélhetési lehetőség, otthonom környékén nem tudtam elhelyezkedni". Válaszából kiderül: szívesen visszamenne, „mert nem kellene albérletben lakni". Szentmártonkátáról jött be; az íróasztali munka kedvéért mond le a könyvről, moziról, színházról. Tovább nem tanul, magányos, lassan megkeseredő, de az íróasztalt nem hagyja. 80 forintot költ könyvre I, 50-et 6, 40-et 3, a többiek 20 — 25 forintot jelöltek meg; egy válaszadó még hozzátette: „80 forintot költök újságokra, folyóiratra, képeslapra". Színházra heten költenek 50, négyen 40 forintot, a többi 20-at vallott be. Mozira lényegesen több megy el. 100 forintot költ 1, 80-at 2, 60-at 1, 50-et 6, 40-et 3, 30-at 3, a többi 20-at. A megkérdezettek közül továbbtanul 12. Gimnáziumba jár 2, autóvezetői tanfolyamra 2, esti technikumba 2, különböző szakmunkás tanfolyamokra 4, egyetemi előkészítő tanfolyamra 1. A társadalmi munkára vonatkozó kérdésekre adott válaszok közt sok a bizonytalan. Csak három fiatal nem végez társadalmi munkát, köztük a már idézett érettségizett fiú; 12-en pontosan megjelölték, hogy mit végeznek: 6 KISZ vezetőségi tag, 5 munkásőr, 1 társadalmi tűzoltó. A többi válasz: „igen", „alkalomszerűen", „a KISZ-ben", „amit rámbíznak" stb. Ez a reprezentatív fölmérés, mint említettem, valamivel az átlag fölött mér. Az összkép végül is nem látszik rossznak; a múlthoz képest, persze, az átlag sem rossz. De ha mélyebben elemezzük, meg kell látnunk a nyugtalanító jeleket. Nehéz ezeknek a fiataloknak a helyzete. Erkölcsi, érzelmi, gazdasági életvitelükben magukra vannak utalva. Igaz, hogy a döntésben mindig mindenki önmagáért felel, de a döntés előtti mérlegelésben kell a társ, a tudatosan választott, és kell a környezet, a mindig jelenlévő, mely nem tudatosult hatásokkal irányít, befolyásol. Ez a fiatalság az üzemben töltött 8 órán túl nagyrészt mind a kettőt nélkülözi, de különösen a másodikat. Elhagyta otthonát, még szinte gyerekként önálló életre kényszerült, s tapasztalatai — a felnőttek példája — sok esetben mások, mint az ideák, amelyekhez pedig szívesen viszonyít. íme, a szabadidő kitöltéséről kapott válaszok. Nagy részük csak ennyi: „szórakozni járunk". Vagy: „ivás, hülyéskedés, viccelődés". Jelentős helyet foglal el a kártya, 14 válasz említi, mint a szabadidő nagyrészét kitevő szórakozást. Hatan említik a kirándulást, harmincan a táncot, egy válaszban szerepel a sakk, öt válasz jelöli meg a sportot is. A barátság mélyebb igénye egy válaszból derül ki: „problémáinkat közösen megbeszéljük ..." A színházat 6, a mozit 16, az olvasást mindössze egy válasz említi. A többiek esetében — akik pedig szintén költenek rá valamennyit — mindez nyilván alkalmi program csak, és nem állandó igény. Ez az az idő, a szabadidő, amelybe a KISZ-nek be kellene törnie, kitöltenie sokoldalúan, tartalmasan, vonzóan, éppúgy kerülve a túlzsúfoltságot, mint a most jórészt programtalan magánélet unalmasságát. A fölvándorlás oka szinte kivétel nélkül ugyanaz. Kérdés itt, persze, mennyire vallanak őszintén. „Nincs hely, nincs munkalehetőség." „Mert nincs megfizetve az a napi 12 — 14 órai munka a termelőszövetkezetben". „Először is nem volt más munkalehetőség, mint a tsz, egy lánynak ez nem jövő." (De itt takarítónőnek lenni — jövő?) A fiatalok nagy része szakképzettség nélkül jött el bármilyen munkáért. Néhányan emiatt nem is érzik jól magukat. A két utóbb idézett válasz másik fele így hangzik: „Visszamennék, ha meg lehetne keresni az 1400 Ft-ot." A kislány válasza pedig: „Visszamennék, ha jobb munkakör lenne. Nagyon nehéz fenntartani magam ebből a kevés pénzből, be kell osztani nagyon, hogy elég legyen, sajnos albérletben lakom. Főzni lehet, de nagyon sokat hallok érte, pedig csak vasárnap főzök. Fűtés csak az ő szobájukban van, de az ajtó nyitva van, kellemes meleg van, de nagyon beszélgetik, hogy ezután meg kell fizetni a tüzelőt, villanyt . . . Nagyon zsarolják az embert. Egy másik kislánnyal lakom, átjáró szoba, ami nagyon kellemetlen." A válaszadó általános iskolát végzett, 1372 Ft fizetése van, ebből 220-at fizet lakbérre. Szabadidejét így tölti: „elmegyünk táncolni, beszélgetni, vagy olvasunk. Könyvtárba járok." 19 válaszadó jobb elhelyezkedési lehetőség esetén, a kitűzött cél — iskola elvégzése, szakma megtanulása — után visszamenne, három nem válaszolt erre a kérdésre, a többi elutasító választ adott. Nem mennek vissza. Egy családi ok miatt, a többi leginkább a jobb szórakozási lehetőségekre hivatkozik. Betörni ennek a fiatalságnak az életébe nem könnyű feladat. Kirándulások, politikai iskolák, érdekvédelem, művészeti csoportok fenntartása, az ifjúsági klub, amelyre 70 ezer forintot fordítottak — mindez sok, de a vidékről frissen ideszakadt vagy bejáró fiatalok esetében, úgy látszik, mégsem elég. (Folytatása következik) Horgas Béla MOZI A PARKBAN * Galambok, levelek, felhők — este mozi: térdek és arcok a parkban, este mozi: ágyuk és táncosnők lángja csapkod a lombok hasadékán. Távolabb házak, keskeny agyag- és téglaszerkezetek a körüljárhatatlan sötétben. A sötétség dobog, mint az istállók földje, lüktet és zihál, hogy önmagát betöltse, fél. Sütkérezik a hold egy szeretkező lány melleinél, a lány nevet, forognak az égen abroncsos kerekek, egyre nagyobb este van, ágyúk és tankok vonulnak morogva. Egy eltévedt autó reflektorai. Egy sörtől berúgott öregember. Egy kisfiú, amint fütyörészik, — félni nem mer. Lecsonkolt fák, öngyújtók lángja, kattogása, kesernyés füstszag. Érdes dohánylevelek simogatnak; hallgatok, nézem a mozit; a mások élete ránknehezedik: a dülöngélő öregember, a fütyörésző kisfiú, a holdmellű lány láthatatlan szálakkal kötözi egymást és magát, — jajgass csak, kiáltozz! — hozzátartozik az éjszakához. És ragyognak a szálak. Hűvös holdfényben áznak, elfogynak a napban, hosszúságuk és erejük kiszámíthatatlan. Elszakadnak meg összenőnek, megroggyannak és megfeszülnek, akkora kévék, kötegek, mint a folyam, százezer szál, s szemben velük egy-egy tétova ökörnyál, egy-egy tű villanás: bujtogatok és kíváncsiak a szövevényben, a vászon mögött, a vetítőlámpák sugarában. Távolabb házak. Távolabb, közelebb kivilágított és elsötétített kövek: ott a park mögött s itt a széllebegtette vászon hátán: a város! Dohogó felhőivel, nem szűnő morajával. * A költő nemrég megjelent „Távolságok" ctmű kötetéből 12