Budapest, 1967. (5. évfolyam)

1. szám január - Ordas Iván: Bérház Budán

Ordas Iván BÉRHÁZ BUDÁN öreg Pallas Lexikonban levő várostérkép zsombékos, semlyékes vízpartot mutat a mai Műszaki Egyetem és a nevében is ezeket a terepviszonyokat megörökítő Lágymányos helyén. A part a mai Bartók Béla út páros oldalánál ereszkedett a vízhez, a Kisrabló Étterem és a Zalka Máté laktanya helyén. Igazi régi házak éppen ezért nincsenek is erre. A bérház, amelyről a következőkben szó lesz, sem az. 1929-ben készült el, üyesformán a középkorúak soráoa tartozik. Ez a középkorúság, persze, csak viszonylagos, hiszen a házak tulajdonképpen lassabban öregszenek, mint az emberek. A körülötte levők többsége azonban valamivel idősebb; a futamodásnyival távolabbi Lágymányosi lakótelep viszont olyan nevetségesen fiatal, hogy mellette e ház, megviselt külsejével, már éreztetni tudja a meglett korúak tekintélyét. A ház hétemeletes, ami megfelel a tényeknek, de a hivatalos elnevezéseknek már nem. Az egyik emelet a csalóka „fél" jelzést viseli, jóllehet egy centivel sem alacsonyabb a többinél. Ezenkívül a manzárdon is laknak, a földszinten úgyszintén. A földszint hét, udvarra nyíló lakása félkomfortos, sőt, egyiküknek egyáltalán nincs ablaka, csak az ajtó üvegén át kap fényt. Eredeti elrendezés szerint mindegyik emeleten egy négyszobás, három háromszobás és egy kétszobás lakás volt. Valamennyihez hall tartozott és személyzeti szoba. A ház két utcai főfrontján kilencvenöt ablak van és tizennyolc erkély. Ünnepi alkalmakkor a zászlót a félemeleti saroklakás ablakánál elhelyezett vastartóba dugják. Az úrnapi körmenet két alkalommal is megáll a ház előtt, a kaputól jobbra-balra felállított kis oltároknál. Az oltárdíszítést a földszinti lakók végzik, társadalmi munkában. A fentebb említett eredeti elrendezést hangsúlyozni kell, hiszen harminchét év alatt, mióta a ház családoknak ad otthont, nemcsak az ország életében történt egy s más változás, hanem az ittlakókéban is; ha pedig egyáltalán szabad egy épület esetében életről beszélni, úgy a házéban szintén. Ennek az írásnak épp az a célja, hogy ezeket a külsőbelső változásokat számbavegye. A számbavételhez helyzetem roppant előnyös. 1929. november i-én költöztünk ide, itt nőttem fel, édesanyámmal ketten mi vagyunk a ház legrégibb lakói. A külső változások is szembeszökőek. Az egyik udvari tűzfal síkján 1945-ben belövés bontotta meg a téglákat. A háború ütötte sebben — a legkisebb szimbólumteremtő szándék nélkül említem — ma galambok tanyáznak. A fővárosért vívott harcoknak más jelét már nem őrzi ilyen szemmel láthatóan a ház, mégis ez az időpont volt az, amelytől a változások dandárját számítani kell. Szeretem az áttekinthető összegezéseket, nagyjából imigyen: A házban Eredetileg volt Ma van Lakás 38 45 Szoba, személyzeti szobákkal 129 130 Lakó kb. 150 200 Egy lakásban átlagosan lakó 3,94 4,44 Egy szobában átlagosan lakó 1,16 1.53 Kiskorú gyerek 18 41 Háztartási alkalmazott 26 -A gyermekszám emelkedés szembeszökő, de sajnos, egyáltalán nem jelent népszaporodást. A háború előtti — zömmel öregebb, nyugdíjas — lakók jónéhánya helyébe újak, fiatalabbak költöztek, akik még nem bocsáthatták szárnyukra ivadékaikat. A lakások számának gyarapodása könnyen magyarázható a leválasztásokkal. A ház régi lakói között volt két tábornok, egy ezredes, egy őrnagy, egy huszárfőhadnagy, egy tengerészkapitány, egy bárónő, egy detektívfőfelügyelő, két ügyvéd, két orvos, egy kúriai bíró, egy egyetemi tanár, egy gim-Birgés Árpád felvétele 31