Budapest, 1967. (5. évfolyam)

7. szám július - A címlapon: Nyár a Római-parton (Sándor Géza felvétele)

V. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1967 JULIUS II FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: FEKETE GYULA Képszerkesztő: PÉTER IMRE Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 15.30—17.30-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizetéseket felvesznek a postás kézbesítők és a postahivatalok Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre .... 60,— Ft egy évre . . . 120,— Ft 67.1847 Athenaeum Nyomda mélynyomása Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Mezei Gyula: Két tanév között 5 Krajczár Imre: Fásítás és urbanisztika 8 Szabolcsi Gábor: Vidéki fiatalok Pesten III. ... 11 Szalatnai Rezső: Wesselényi Miklós, az árvízi hajós 13 Granasztói Pál: Hogyan nézzük Budapestet? 16 Fekete Gyula: Magánügy ? 18 Zoltiay László: Betegek, orvosok, kórházak a középkori Budán 20 Dr. Kárpáti György: A rákellenes küzdelem 15 éve 23 Németh Péter: Romváros nyomai a Pilisben 26 Zsolt Róbert: Az Újpesti Torna Egylet .... 37 Békés István: Szegény ember gazdag városban 40 Darázs Endre, Horgas Béla, Hunyadi István, Káldi János versei A címlapon: Nyár a Római-parton (Sándor Géza felvétele) A hátsó borítón: Pietro Rotari: Nő guzsallyal (Schiller Alfréd felvételei Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; GARAI GÁBOR költő; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD,a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS, a Fővárosi Tanács városrendezési osztályának vezetője; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Devecseri Gábor TÖREDÉK-ODA BUDAPESTHEZ 1. „Hiány-szobrát őrzik utcák, terek..." Jékely Zoltán A hiány-szobrok — amiknek elsejét a költőtárs egy érzelem-megvilágitocta pillanatban jelölte meg — benépesítenek téged, Budapest. Én nem tudok,' hovatovább már egyetlen utcádon sem tudok végigmenni, egyetlenegy zugodba sem úgy betekinteni, hogy ne látnám hiány-szobrait legkedvesebbjeimnek; nem gomolygóak: igen élesek, igen határozottan körvonalazottak. plasztikusak és színesek; csak kicsit halványabbak, mint ami köröttük mozog, és nem mozognak — ezt elfelejtettem mondani — olyanok, mint amikor a film hirtelen megáll s a rajta sürgők-forgók, illanók megmerevednek, mondjuk, egy lepke után nyúló mozdulatukban. Viszont több példányban jelen lehetnek, vannak is, a Lágymányos immár hiány-festményként zöldelő nagy rétjein, vagy a holt-Dunaág partján, amint megütnek egy karikát, vagy a Béla király úton amint közelednek , lépésenként ott vannak, távolabb is, közelebb is apám és anyám, s külön-külön is benépesítik a kertet, hisz itt is ott is ültek benne a váltakozó évszakokban, smaragd s még zsenge fű fölött, vagy a diófák későnyári régi nyaralásokat idézőn illatozó levelei alatt. S öcsém is a gellérthegyi sétákon, itt négy, ott meg tizenkét évesen egészen közel sokszoros önmagához megmerevedve, de mosolygó-elevenen egy, mondjuk, lepke után nyúló mozdulatban. /