Budapest, 1967. (5. évfolyam)

1. szám január - Gera György: Megalopolis

Éjszakai fények a New York-i Brodway-n (MTI - Külföldi Képszolgálat) teire. „A lábak szavaznak" — jelentik ki, a városba áramlók számát lehet csökkenteni, de nem magát a folyamatot megállítani. A tények makacs dolgok, vélik ezek az urbanisták, s azzal, hogy nem vesszük őket tudomásul, előkészítjük a táptalajt a legkülönbözőbb utópista elméleteknek. A „vissza a természethez" elmélet hirdetői ugyanis két alapvető kényszerrel nem számolnak: azzal, hogy — legalábbis Európában — nincs elég tér az általuk javasolt „széthúzott építkezésekre", valamint azzal, hogy e szétszórt települések végképpen feloszlatnák a várost, megsemmisítenék társadalmi-civilizációs funkcióját. A megoldásokat a lehetőségeken belül kell tehát keresni, számolva azzal, hogy minden kor egy másik előkészítése is, ami az egyiknek központi kérdés, a másikban talán háttérbe szorul — így például napjaink közlekedési problémája, autó-hegemóniája. Szorgalmazni kell az anarchia kiszorítását az urbanisztikából, de dőreség kétségbe vonni az előrelátás bizonytalansági koefficienseit. Mert aki nem hagy teret a későbbiek során felmerülő elképzeléseknek és szükségleteknek, túlbecsüli a rációt, s önkényes, voluntarisztikus terveivel akadályokat gördít a szüntelenül alakuló város távolabbi fejlődése elé. A feladat ily módon tehát kettős: „kirakat-utcák, tágas zöldövezetek, autósztrádák létesítésével, decentralizálással, valamint fokozottabb mélyépítéssel, a tömegközlekedés fejlesztésével, egyszóval tudatos tervezéssel kihasználni a mai technika adta lehetőségeket; másfelől pedig tekintetbe venni azt, hogy a városépítés evolutív tevékenység: teret kell hagyni az utódoknak is. Alkotó és beépítésre alkalmas teret. VÉSZI ENDRE Rokonkeresö Alig maradt meg valaki rokon vagy jóbarát, kétmillió ember között érzem ezt a magányt, érzem a magány közönyét, hideg a kézfogás, olvasom, rokonkereső, a lakók névsorát. Valaki jön, jelentkezik, csönget, kopog, belép, leül, arcán a bizalom, mondja történetét, anyánk és apánk valahol egyszer találkozott, ottmarad vacsorára is, égre úszik a hold. Folyópart, nyári strand, föveny, röpköd a két keze, emlékszel? kérdi, s válaszom: hogy a fenébe ne! Tüntetés, hideg kapualj, háború, zárt vagon, nézünk a múltba mint kerek kis kajütablakon. Kártyázni szeretsz? Persze, csak . túra, kirándulás? ismerős minden kő neked, idegen mind a ház. Itt születtem. Na és, ha itt? Hát kihez tartozol? Fölfalta őket az idő? elnyelte a pokol? Másokban? benned a hiba? rokon vagy jóbarát, alig maradt meg valaki, ragasszál álszakállt, üljél vonatra, menj, kutass, Afrika, Ázsia int, nagy pályaudvar, gyártelep, keresd rokonaid. 29