Budapest, 1967. (5. évfolyam)

6. szám június - Szász Zoltán: Román diákok Budapesten

Szász Zoltán Román diákok Budapesten 1848—1918 VASÁRNAPONKÉNT, az istentisztelet után, az álmos Pest zegzúgos utcáin Teodoriu román lelkész háza felé irányította lépteit négy román fiatalember. Diákok voltak. Az ország keleti részeiből jöttek föl, hogy elsajátítsák a korszak mindazon tudományát, melyet a reformkor előestéjén a pesti egyetemen tanítottak. A lelkész vendégszerető házában, ebéd utáni beszélgetések során alakították ki azt a gondolatot, hogy az egyre többet számláló pesti román egyetemisták az anyanyelv és a nemzeti történelem művelé- -sére kultúregyletet hozzanak létre. Kívánságuk azonban a kedvezőtlen viszonyok miatt jámbor óhaj maradt, egészen 1848-ig, amikor is a forradalom előestéjén megalapították „Adunarea studentilor romini" elnevezéssel a román egyetemisták klubját. Az 1848-as forradalom a pesti román diákokat is megmozgatta. Egy részük visszament Erdélybe, s csatlakozott az ottani román értelmiség mozgalmához. Mások, mint például az említett négy fiatal egyike, a forradalom által a budai börtönből kiszabadított Eftimie Murgu, a magyar és a román radikális erők összefogásán fáradoztak. A szabadságharc leverése szétszórta a hallgatókat, a Habsburg önkényuralmi rendszer bevezetése pedig hosszú időre útját állta a nemzeti kultúra ápolását célzó bármely diákegylet alapításának. Csak a Habsburgok itáliai vereségei nyomán enyhült annyira a rendőri önkény, hogy a pesti román diákok egy egyszerű olvasókör szervezésére gondolhattak. A KEZDETET az 1861-ben alapított „Comitetul pentru ajutorarea junilor lipsiti dela Universitatea Pestana" (A pesti egyetem szegénysorsú ifjait segélyező bizottság) nevű szerény bizottság jelentette, mely fennállásának negyedik hónapjában 66 forint 40 krajcárt osztott el kétfelé, s az elnök a fennmaradó 6 ft 40 krajcárt saját zsebéből megtoldotta, hogy egy harmadik hallgatónak legalább 10 forintot adhassanak. De ezekben a napokban (1862. II. 20-tól) már megvolt a „Societatea de lectura a junimii romane din Pesta" nevet viselő itteni román önképzőkör, melynek alapítója, Vulcan Josif később a Kisfaludy-társaság tagja; első elnöke, Cosma Parten egyetemista pedig neves bankelnök, pénzügyi szaktekintély lett. Az egyesület gyors virágzásnak indult. Még az alapítás évében 16 tanulmányt, 6 verset és 7 disszertációt olvastak fel ülésein. Az önképzőkör sikerében nagy szerepe volt Roman Alexandru-nak, aki 1862-től éveken át a pesti egyetem román tanszékét vezette, s aki többször volt önképzőköri elnök is. Szaktudásban és lelkesedésben tehát nem volt hiány. Annál inkább anyagiakban. Éveken át megoldhatatlannak tűnő probléma volt a saját helyiség biztosítása, hogy a könyvvásárlást ne is említsük. Éppen az anyagi gondok enyhítése céljából szorgalmazták előszeretettel a koncerteket és táncünnepségeket. S míg az olvasókör közelebb hozta egymáshoz az ország különböző vidékeiről érkező román fiatalokat, az ünnepségek a magyarok és románok közeledését mozdították elő, hisz kölcsönösen eljártak egymás rendezvényeire, s nemegyszer került sor arra, hogy népdalok és népitáncok bemutatása alkalmából a magyar diákok magyar, a németek német táncokat és dalokat adtak elő. Az 1867-es osztrák—magyar kiegyezés új helyzetet teremtett a magyarországi népek közötti viszonyban is. A paktum elvetette a a nemzetek egyenjogúsításának gondolatát, s az „egységes magyar politikai nemzetbe" kívánta beolvasztani a hazai nemzetiségeket. A dualizmus rendszere mintegy fél évszázadra gátat emelt az ország lakosságának felét kitevő nem-magyar népek politikai fejlődésének, autonómiára irányuló törekvéseinek útjában. Kezdetben, főleg Deák és Eötvös tevékenysége nyomán, még több liberális szellemű törvény született (mint pl. az 1868: 44. tc., mely biztosította a nemzetiségek művelődési és egyházi autonómiáját). Az évek múltával azonban elhalványodott a liberális jelleg, s a kultúrpolitikát az erőltetett magyarosítási kísérletek jellemezték. A főispánok és szolgabírók országszerte árgus szemekkel lesték a nemzetiségek iskoláit és művelődési egyleteit, s ha a legkisebb törvényességi alap megvolt rá, irgalmatlanul becsukták azokat, mint a „magyar állameszme" számára veszélyes ún. pánszláv vagy dákoromán agitáció fészkeit. BUDAPEST AZONBAN a hazai nemzetiségek számára egy kissé a szabadság szigetét jelentette. Mert bár itt székeltek a központi kormányszervek, s immár innen irányították a kettős monarchia fele részében a nemzetek elnyomását, a főváros haladó tradíciói a mégoly konzervatív városatyák gondolkodására is rányomták bélyegüket. Budapest volt az egyetlen — a szó valódi értelmében — európai város, már a századfordulón mammutbankokkal és gyáróriásokkal, tőkésekkel, értelmiséggel és ipari proletárok hadá-Ahol a fiatalok első írásai megjelentek . ... A fővárosban kiadott irodalmi lap Az első román nyelvű Marxról írott cikk. A szerkesztő a „Petru Maior társaság" elnöke volt